Aki nélkül McLaren sem lenne – elhunyt a csapat legendás alapító tagja

Legendás vezetőjét, egyik alapító tagját gyászolja a McLaren-istálló: 75 esztendős korában elhunyt Tyler Alexander, aki meghatározó szerepet töltött be a sportág történetének egyik legsikeresebb csapata életében.

Tyler Alexander Bernie Ecclestone-nal (Fotó: xpbimages.com) Tyler Alexander Bernie Ecclestone-nal (Fotó: xpbimages.com)



Az amerikai Tyler Alexander gyakorlatilag valóban a kezdet kezdete óta ott volt a McLarennél: szerelőként még 1963-ban, a csapat megalapításakor csatlakozott a névadó Bruce McLaren gárdájához, melynek aztán előbb főmérnöke, később pedig már a cég igazgatója lett. Eleinte főként a tengerentúli projekteken, így a CanAm-sorozatban, az IndyCarban tevékenykedett.

Miután az alapító egy tesztbaleset során 1970-ben elhunyt, Alexander honfitársával, Teddy Mayerrel tartotta életben az istállót. Az egyéb kategóriák mellett 1979-től újra csak az F1-re koncentrált, s a 80-as évek elején partneri megállapodást kötött az azóta átalakult cég mai ügyvezető igazgatójával, Ron Dennisszel. A britnek ekkor F2-es csapata volt, mely lényegében összeolvadt a Team McLarennel – így jött létre a ma is ismert McLaren-csoport, melyben Alexandernek és Mayernek 1983-ig résztulajdona volt. Ezt követően Dennisék kivásárolták őket, a duó pedig előbb 1985-ben és 1986-ban a rövid életű Beatrice F1-es csapattal próbálkozott, majd hátat fordított az F1-nek, s az IndyCarban próbált szerencsét.

1989-ben Dennis aztán visszahívta Alexandert a csapathoz, s egészen 2008-ig szolgált náluk, rendszeresen látogatva a futamokat.  Második mclarenes korszakában a britek összesen hat egyéni és öt konstruktőri bajnoki címet nyertek, olyan versenyzőkkel, mint Ayrton Senna, Mika Häkkinen és Lewis Hamilton.

„Burce McLaren mellett, aki 1963-ban megalapította a céget, Tyler Alexander volt a cégünk egyik első számú tartópillére – már a kezdetektől Bruce-szal dolgozott –, és Bruce nem is kívánhatott volna két erősebb vállat az övénél ahhoz, hogy felépítse csapata hírnevét” – mondta megemlékezésében Dennis. „Tyler gyakorlati szaktudása energikus és optimista hozzáállással párosult, melynek tetejébe még ragályosan száraz, szatirikus humora is volt. Ez tette őt sikeressé ég rendkívül népszerűvé – akár az autó tervezését felügyelte a gyárban, akár futamgyőztes CanAm- és Indy 500-as autókat versenyeztetett, akár akkor, amikor a világ legjobb versenyzőivel és mérnökeivel dolgozhatott együtt a Forma–1-ben. Egyszerűen fogalmazva Tyler a McLarenért élt, maga volt a McLaren – és a 2008 végi nyugdíjba vonulása után – amikor fontos szerepet játszott Lewis Hamilton bajnoki sikerében – is részese maradt a csapatnak, gyakran látogatott el a wokingi gyárunkba, a régi és új cimborákhoz.”

„Tyler olyan barát volt, aki sosem hagyott volna cserben. Tyler az egyik legnagyszerűbb képviselője volt a régi iskolának: szívós, szerény és ravasz. Az általa hátrahagyott örökség kitörölhetetlen részévé vált a nemzetközi motorsport történetének. Ezért aztán a McLaren egészének nevében szeretném kifejezni mély tiszteletemet a csapatunk egyik alapítóatyja felé, és mély együttérzésemről biztosítom a barátait, az őt mindörökké szerető párját, Jane Nottage-t, aki mindig bátran mellette állt, a legutolsó pillanatig.”

 


Akik nélkül ma nem lenne McLaren-csapat

Alexander 2014-ben az Autosport akkori munkatársának, Jonathan Noble-nek adott interjút frissen megjelent könyve bemutatója kapcsán, s akkor így mesélt Bruce McLaren haláláról, valamint a csapat életben tartásáról: „Hétfő volt, az 1970-es indianapolisi 500 mérföldes verseny után a hotelben ültem Dan Gurneyvel, és jött a telefonhívás Teddy Mayertől, aki közölte, hogy Bruce meghalt a délután egy goodwoodi teszten. Visszatértem Angliába, egyből a gyárba rohantam, és mindenki ott volt. Gordon Coppuck, aki a főtervezőnk volt, azt mondta a gyárban dolgozóknak, ha úgy gondolják, a szörnyű történések után kivennének egy napot, míg összeszedik magukat, rendben van. De Teddy (Mayer) nagyon bátor és jó húzással állt elő. Felállt és azt mondta: »Ami Bruce-szal történt, nagyon balszerencsés volt. De két hét múlva lesz egy CanAm-versenyünk, ezért jobb lesz, ha túltesszük magunkat ezen.« Csak ennyit kellett mondani. A következő napon mindenki jött dolgozni.”

Az említett mosporti versenyt aztán Dan Gurney meg is nyerte a csapatnak, miközben az előző indianapolisi versenyen égési sérüléseket szenvedő Denny Hulme harmadikként ért célba. „Denny nem tudott kiszállni az autóból, teljesen elkészült, föl sem tudta emelni az égett kezét a kormányról. Nem kellett volna versenyeznie aznap, de azt mondta, Bruce-ért muszáj volt neki. Valójában ez a két fickó, valamint a gyárban dolgozó emberek tartották életben a McLArent. Számomra és a többiek számára sem lehet ez kérdéses. Mindenkit tette a dolgát – és nézzék, most is itt vagyunk” – fogalmazott Alexander.

 


Häkkinen sikerei a legemlékezetesebbek

Az amerikai ezen interjúban elárulta, Häkkinen sikerei jelentették a kedvenc korszakát a csapatnál. „Az 1998-as és 1999-es évek voltak a kedvenceim, amikor Mika Häkkinen megnyerte a két bajnoki címét. Valójában a harmadikat is meg kellett volna nyernie 2000-ben, de túl sok technikai hibája volt. Ha kedvenc F1-es autót kéne választanom, Kimi Räikkönen 2005 autója egyike volt a legjobbaknak. 12 versenyt kellett volna nyernie vele abban az évben, de nagyon sok motorhibánk volt. Emiatt hiába kvalifikálta magát Kimi mindig a legjobb háromba, utána mehetett tíz hellyel hátrébb, de még így is mindig a legjobb háromban végzett. Simán nyernie kellett volna, jó formában volt, és az autó is jó volt. Varázslatos volt!”

„De volt még pár jó autónk. Mika 1998-as autója is remek volt. Barcelonában teszteltük először a teljesen új kocsit, és három-négy kör után máris másfél másodperccel gyorsabbak voltunk a többieknél, akik már két napja teszteltek. Emlékszem, azt mondtam, tegyük is vissza a kamionba az autót, menjünk haza, és senki ne nyúljon hozzá” – emlékezett vissza.

Végül pedig arról is beszélt, mi a legfontosabb lecke, amit az autósportból megtanult. „Megtanulod nyitva tartani a szemed és a füled, miközben a szád zárva marad. És még mindig itt vagyok. Okkal próbáltam betartani ezt. A másik dolog, hogy meg kell bíznod bizonyos emberekben, és nem csak időszakos kapcsolatokról beszélek. A McLarennél vannak emberek, akiket már évtizedek óta ismerek, és teljességgel bízom bennük. Ők sosem hagynának cserben, ahogyan én sem őket” – fogalmazott.

Most sem tette – csak ezentúl már fentről, újra az alapító mellől szorít majd szeretett márkája sikereiért. Isten nyugosztalja!