„Egy korszak lezárult” – írta facebook-oldalán Lőrincz Tamás, aki a londoni olimpia ezüstérmeseként utazott Rióba, ahol végül kikapott és kiesett a legjobb tizenhat között.
Az első mondatfoszlányt olvasva azt hittem, kész vége, elvették a kedvedet a birkózástól. Az az igazság, hogy egy picit el is vették. Valójában viszont csak a 66 kilónak intek búcsút, nem a birkózásnak. Ebben a súlycsoportban nem versenyzem többet.
Akkor hogyan tovább?
Meglátjuk. Ez sok mindenen múlik. Például azon, hogy mikor kezdek el újra edzeni, és hogy miként alakul a súlyom. A legvalószínűbb az, hogy 74 kilóban folytatom.
Testvéred, Viktor ma az M1 vendége volt, ahol elmondta, hogy még mindig nem tette túl magát a Rióban történteken.
Nem is csodálom. Nézőként, különösen testvérként nehéz volt végignézni azt a meccset. Az emberen a tehetetlen harag lett úrrá, mert bár a mi sportunkban mindig is voltak részrehajlások, de azért az, hogy ez egy olimpián megtörténhet, az nagyon szomorú.
A te versenyzésedre rányomta a bélyegét az, ami Viktorral történt?
Másnapra próbáltam helyretenni magamban a történteket és úgy éreztem, tiszta fejjel birkózom. Szerintem nem ez volt a vereségem oka. Bár ki tudja, lehet, hogy tudat alatt hatással volt rám. Ami biztos, az első menet vége előtt, 0-0-ás állásnál megintettek, mondván fojtogattam a dél-koreai ellenfelet, ami egy vicc. Én nem ez a versenyző vagyok.
A szövetségi kapitány, Sike András indulatosan nyilatkozott a a vereségedet követően, mondván: „Bennünket sorozatban megveretnek, egy gusztustalan csalássorozat az egész!” Te hogy érzed, közrejátszhatott ezekben a történésekben az, hogy Hegedűs Csaba már nem FILA-tag, azaz nincs mögöttetek sportdiplomácia?
Nem látok bele ezekbe a dolgokba. Én csak egy sportoló vagyok, birkózom. Egy azonban biztos, velünk nem volt senki sem…