A Szingapúri Nagydíj rajtja, a háttérben Nico Hülkenberg balesetével (Fotó: xpbimages.com)

Az FIA idén vezette be az egy kuplungfüles rajtokat, melyeknél a versenyzők már nem kaphatnak segítséget a mérnököktől az ideális fogáspont megtalálásához. A szövetség a csapatokkal egyetértésben változtatott, mondván, a versenyek izgalmasabbá tételéhez szükség van a rajtok változatosságára, ez pedig csak úgy érhető el, ha a boxfalon ülő szakemberek helyett újra a versenyzők kezébe adják az irányítást.

Az alapelképzelés jó, a módosítás pedig hatásos volt: 2016-ban valóban jóval változatosabbak, kiszámíthatatlanabbak a startok, mint korábban. A korábbi versenyző, Martin Brundle azonban lát egy hibát a gépezetben. Szerinte úgy próbálták meg elérni a célt, hogy közben nem a megfelelő eszközök álltak rendelkezésre hozzá. Bár ő is amondó, hogy a rajtoknak a versenyzők reakcióján és képességein kell múlniuk, szerinte ha a jelenlegi technológia és forgatónyomaték mellett hagynak mindent rájuk, sok esetben ugyanúgy függővé válnak a technikától, mint a mérnöki útmutatások idején…

A helyzet kissé a rádiós tilalom problémáját idézi: hiába tiltottak be szinte mindenféle információcserét, hamar kiderült, hogy a mai technikával így képtelenség boldogulni.

Most sem csak a versenyzőn múlik…

Nem véletlenül érzi így Brundle. Lewis Hamilton elszúrt monzai rajtja kapcsán arra panaszkodott, gyenge kuplungja miatt nem tudott mit tenni a kerekek túlpörgése ellen, s biztosnak hitt győzelme pillanatok alatt kicsúszott a kezéből. „Két másodperc dönt a verseny egészének alakulásáról” – elégedetlenkedett, hozzátéve, bosszantónak találja, hogy a bajnoki cím sorsáról talán nem is a versenyzők tempója, hanem a rajtok döntenek majd.

Szingapúrban aztán jött az újabb furcsa helyzet. A Red Bull az előzetes gyakorlásokból tudta, gondok vannak Max Verstappen kuplungjával, és bár az FIA engedélyezte nekik a vizsgálatot, cserélni nem volt módjuk. Tudták, hogy a holland be fog ragadni – így is lett. És hiába adták az irányítást a versenyző kezébe a szabályok, ő valójában mégis tehetetlenül volt kénytelen végignézni, ahogy megtörténik az előre várható.

E jelenet aztán láncreakciót indított be, Nico Hülkenberg kieséséhez, Jenson Button szárnytöréséhez és Valtteri Bottas defektjéhez vezetett – amik pedig megágyaztak például Sergio Pérez „hamis” egykiállásos (valójában kétszer állt ki, de először az első kör végén) versenyéhez.

Nico Hülkenberg (Fotó: xpbimages.com)

„Űrhajókkal” Trabant-élményt?

A történteket kétféleképpen is lehet szemlélni: egyfelől a rajtolásra vonatkozó szabályok valóban feldobták a versenyeket. Ám ahogy az előzések számát növelő DRS esetében, úgy itt is fölvetődik a minőség kérdése.

„Én kezdtem úgy érezni, hogy a törekvés, miszerint a versenyzők legyenek felelősek azért, hogy ezeket a bonyolult autókat a rajtvonaltól az első kanyar féktávjáig eljuttassák, már túl nagy hatással van a versenyek végkimenetelére” – írta Brundle a Sky Sports honlapján. „A mi időnkben volt egy hidraulikus kuplung, melyet egy lábnál lévő pedállal kapcsoltak össze. Ezzel elég könnyen érezhetted a fogáspontot. Eközben az egyszerű gázpedál is közvetlen összeköttetésben volt a motorral, vagyis magunk szabályoztuk a kerekek kipörgését, a tapasztalatunk és az egyszerű eszközök segítségével. Így is elég könnyű volt túlpörgetni a kerekeket.”

„Most egy egyszerű kuplungfülük van a kormányon, egy kis kapcsoló, amely mechanikus visszajelzés nélkül működteti a kuplungot. A ’fly-by-wire’ (elektronikus) gázpedáloknál segít valamennyit a vezérlés, de a rendelkezésre álló forgatónyomatékkal és a sok vezérlő egységgel nagyon könnyű hibázni. Való igaz, hogy a változatos rajtok mindig is az autóversenyzés részét képezték, de nekünk korábban nem is volt golyóálló a megbízhatóságunk, nem voltak spéci váltóink, melyek sosem kapcsolnak rosszul, sem autónk, amelyekkel a versenyzők nem tudtak hibázni az előttük álló két órán keresztül. És olyan kifinomult aerodinamikánk sem, amely nehézzé tette az előzéseket.”

„Úgy vélem, a rajtok kezdenek túl fontos részévé válni a versenyeknek. Verstappen kikerült a versenyből Szingapúrban az összetört Force Indiával és más autókkal együtt. És nem kizárt, hogy a rajtok döntik majd el, ki lesz a világbajnok. Jövőre pedig a szabályok csak tovább növelhetik ezt a problémát. Szerintem ez nem helyes a versenyzés szempontjából.”

A monzai rajtnál Lewis Hamilton volt tehetetlen (Fotó: xpbimages.com)

A technikaközpontúság megmérgezi az egészséges versenyzést

Brundle szerint azonban mindez csak részprobléma, melynek alapja mélyebben gyökeredzik: a Forma–1 manapság alapvetően túlbonyolítottá, túlságosan kifinomulttá és technikaközpontúvá vált. „Már belefáradtam abba, hogy a versenyzők futam utáni nyilatkozataiban folyton a szárny, a padlólemez, a vállemez sérüléseiről hallani, melyek miatt leszorítóerőt vesztettek és az autó részeg motoros módjára viselkedett a verseny hátralévő részében.”

„Bármilyen szépek ezek az autók, túl sok rajtuk a csecsebecse, a finomkodás. Megszámoltam, a Mercedes első szárnya harminc különböző elemből áll, és akkor még ki tudja, mi van belül. Ez megöli a show-t, a szoros csatát, az előzéseket, az egész versenyen át versenyképes autókat. Az új vezetőségnek ezt a problémát is föl kell vennie az megoldásra váró kérdések listájára” – mutatott rá a brit.

És nem ő az első (ex)versenyző, akitől hasonló panaszokat hallunk mostanság.