Musorujsag
Élő Eredmények

6:3 kevésbé ismert tény a hathárom 63. évfordulójára

m4sport.hu | Szerző: Petykó Adrián
Immár 24. alkalommal ünnepeljük a magyar labdarúgás napját november 25-én, a londoni 6:3 évfordulóján. A nemzetközi labdarúgásban is mérföldkővé váló angol–magyar találkozóról alighanem mindenki hallott már hazánkban. Sokan fejből sorolják a legendás összeállítást és a gólszerzőket, azonban most összegyűjtöttünk néhány ritkán említett tényt és történetet az évszázad meccséről, annak előzményéről és utóéletéről. Nézzük ezeket pontokba, pontosabban gólokba szedve.
Puskás Ferenc és Gellér Sándor ölelkezik a lefújás után, a háttérben Sándor Károly (jobbról) és Grosics Gyula. Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat

1:0
A Wembley-ben még egy perc sem telt el, amikor Hidegkuti Nándor a hálóba zúdította az első magyar gólt, pedig idehaza még az sem volt egyértelmű, hogy egyáltalán megrendezik-e a mérkőzést.

Történt ugyanis, hogy a magyar szövetségi kapitány, Sebes Gusztáv ’52 utolsó napjaiban az európai labdarúgónemzetek éves svájci értekezletén megegyezett az angolok főtitkárával, – a későbbi FIFA-elnök – Sir Stanley Roussal, hogy az Angol Labdarúgó Szövetség 90 éves fennállásának évfordulóján Londonban összecsap a két válogatott. A briteknek már rég fájt a foga a Helsinkiben győztes, a világot lenyűgöző friss olimpiai bajnok magyarokra, így mire Sebes hazaért, az angol hírügynökség szét is kürtölte a hírt, melyet nem fogadott kitörő örömmel a hazai pártvezetés, különösképp maga Rákosi Mátyás. Az akkoriban a „népünk bölcs vezére” jelzővel illetett politikus nekitámadt a kapitánynak, miszerint, „nem illik a kollektívába”, „sok ellene a panasz” és „önfejű”, majd megkérdezte: „Ki adott engedélyt az angolokkal való mérkőzésre? Mit fog csinálni, ha nem engedélyezem?”

A kapitány érvei meggyőzték, de – Sebes önéletrajzi könyvében leírt párbeszéd alapján – Rákosi búcsúzó „jó kívánságai” a hazai pályán kontinentális csapatokkal szemben még veretlen ellenféllel szembeni ütközetre – a kor szokásait figyelembe véve – igencsak fenyegetőnek tűnnek: „Remélem, a magyarok lesznek az elsők! Jó lesz vigyázni!”

Viszont létrejöhetett tehát „az évszázad mérkőzése”…

1:1
… amit nem mi utólag, hanem maguk az angolok láttak el ezzel a kitüntető címmel az összecsapás beharangozójaként (Match of the century). Mégiscsak a világranglista-vezető magyarok vártak a futball magukat mindig is felsőbbrendűnek tartó feltalálóira. Azonban látva a manapság lejátszott felkészülési mérkőzések fontosságát, kevésbé érthető, hogyan ruházhattak fel ekkora téttel egy barátságos találkozót.

Tudnunk kell, abban az időben jóval kevesebbszer mérettethették meg magukat a nemzeti csapatok, ezáltal minden válogatott meccsnek megvolt a maga rangja. Jól példázza mindezt, hogy 1951-ben a mieink mindössze három hivatalos találkozót vívtak. Ezért mondhatni, egyenértékűnek tekintették az összeset, amikor lehetőségük adódott pályára lépni.

2:1
A Rákosi szavaitól „angolkórban” szenvedő Sebes mindent a nagy meccs felkészülésének rendelt alá. Londonba utazott, hogy feltérképezze az Európa-válogatottal mérkőző háromoroszlánosokat. Megfigyelte, a szigetországi labdák nem pattantak olyan magasra, mint amit felénk használtak. Be is szerzett párat és azokkal folytatták az edzéseket itthon, valamint tíz nappal az angolok elleni találkozó előtt ezzel fogadtuk a svédeket is. A 2:2-re végződő mérkőzésen nem ment jól a játék a mieinknek, de Puskásék hiába kérlelték edzőjüket, hogy adja nekik vissza a jól megszokott játékszert.

Emellett Sebes centire pontosan lemérte a Wembley játékterét, és ennek pontos mására vonalaztatott fel egy budapesti tréningpályát, így a szokatlan méretek sem zavarhatták meg a magyar csapatot.

3:1
Az angolok konzervatív hozzáállását a futballhoz, mi sem jelzi jobban, mint hogy már az Aranycsapat mezszámozása is megzavarta a játékosaik fejét. Ugyanis a csatornán túl a középhátvéd, azaz a centerhalf 5-ösben játszott, mivel a labdarúgás történetének kezdetén még a középpályások (halfok) vonalában szerepelt, csak idővel, a sportág evolúciója közben szorult hátra a 2-es jobbhátvéd és a 3-as balhátvéd közé.

A magyarok azonban logikai sorrendben használták a számozást. A jobb oldali védő 2-esben, a középső 3-asban, a bal oldali 4-esben szerepelt. Ezért számukra teljesen furcsa volt a nálunk 5-ösben, a pálya centrumában remeklő Bozsik József irányító, előretörésekkel tarkított pozíciója.

A hazai hallgatóság. Alighanem még Rákosi sem bánta, hogy hagyta magát meggyőzni. Fotó: Munk Tamás

4:1
Ha már a mezszámok ilyen zavart okoztak az angoloknak, képzelhetjük, mit érezhettek, mikor rájöttek, a mi a balszélsőnk (Czibor) nemcsak az oldalvonal mentén szaladgál föl és le, hanem befelé tör és széltében is bejátssza a pályát. Vagy arra, hogy a középcsatárunk ahelyett, hogy a kapu előtt várná a beadásokat, mélyen visszalépve a játék szervezésében vállal kulcsszerepet. A könyvből tanult futballistákat teljesen meglepte a magyarok alakzatépítő és -bontó játéka.

Ráadásul védekezésünk terén sem álltunk rosszul a reformokban. Zakariás rendre negyedik védőnek húzódott hátra Lóránt mellé. Ellenkező oldali szélsőinknek pedig vissza kellett zárni az angolok támadásvezetésénél, hogy a mögöttük játszó bekk befelé lépve biztosíthassa a labda felé tolódó társait. Ezzel a lépéssel Sebes a tradicionálisan széljátékra szakosodott britek fegyverét úgy kompenzálta, hogy a mi játékunk nem sérült, hisz’ – ismételten egy újítás – a két összekötőnk (Puskás és Kocsis) helyezkedhetett legközelebb az ellenfél kapujához.

Azért az igazsághoz hozzátartozik, a futballt nem mágnestáblán játsszák, világklasszisaink képessége tette teljessé az elképzeléseket.

Ritka pillanat, az angol kapus, Gil Merrick nem a hálóból szedi ki a labdát. Fotó: MTI

4:2
Pedig az angol sajtó a svéd meccs tapasztalataiból kiindulva kijelentette: „nem kell félni a magyaroktól. A közönség bátran fogadhat az angol győzelemre.” A Daily Express tudósítója kiemelte ugyan labdarúgóink boszorkányos technikáját, de úgy gondolta, sok átadással épített támadásinkat könnyedén visszaverik majd.

5:2
Az Aranycsapat legendás felállása (Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor) is a londoni mérkőzéshez köthető, azonban ez a tizenegy egyetlenegy találkozót sem játszott végig. Négyszer állt össze kezdőként és kétszer meccs közbeni csere folytán. Először ’52 szeptemberében. Svájcban 2:0-s hátránynál Hidegkuti váltotta Palotást, és az itt látott 4:2-es fordítás győzte meg a szövetségi kapitányt a fentebb ecsetelt taktikai húzások helyességéről.

Mivel egyik sem volt tétmeccs (ugyanis azokon még nem lehetett cserélni), ha ez a kezdőcsapat is futott ki, rendre cserélt Sebes: háromszor Palotást, Londonban pedig a kapus Gellért küldte be.

Az Aranycsapat legendás tizenegye, mely egy meccset sem játszott végig együtt: (balról jobbra álló sor): Lóránt, Buzánszky, Hidegkuti, Kocsis, Zakariás, Czibor, Bozsik, Budai II, (guggolnak:) Lantos, Puskás, Grosics. Fotó: MTI/Reprodukció

6:2
Hét is lehetne az a hat, ha a holland Horn a 11. percben megadja Hidegkuti teljesen szabályos gólját. A játékvezető azonban – a felvételek alapján – teljesen érthetetlen módon érvénytelenítette a találatot, pedig Puskás átadásánál centerünk a tizenhatoson kívülről érkezett, miközben legalább két védő tartózkodott a büntetőterületen belül. De ez is belefért, annak ellenére, hogy az eset után nem sokkal kiegyenlítettek a házigazdák.

Azonban a bíró ezzel megfosztotta Hidegkutit, hogy négy gólt szerezzen egy válogatott meccsen. Így „mindössze” ez csak egyike lett a címeres mezben elért három mesterhármasának.

6:3
A angol játékosok úriember módjára, félrehúzódva várták, míg a közönség ovációja az öltözőbe kísérte a magyar labdarúgókat. De a következtetéseik, miért szenvedték el a vereséget, annak ellenére is tévesnek bizonyultak, hogy volt olyan szakíró, aki remélte, a látottak „a vakok szemét is képes lesz felnyitni.”

A haladó gondolkodás azonban Angliában gyanakvás tárgyává vált, csak kisebb változásokat idézett elő a futballjukban, és ahhoz is hosszú évek kellettek. A harmadik gólt szerző Alf Ramsey is – aki ’66-ban szövetségi kapitányként vezette világbajnoki címig az angolokat – azt emelte ki, a magyar gólok többségét hosszú átadások előzték meg. Hogy ezeknek a tért ölelő átadásoknak időzítése és miértje teljesen eltért a ködös Albionban használt felívelésektől, nem zavarta. Ahogy a fölényünket jól mutató 35:6-os kapura lövési arány sem…

Így történhetett meg, hogy az ’54 májusi budapesti visszavágóra mindössze néhány személycseréjükben bízva, az angolok egy hétre érkeztek és 7:1-el távoztak.

Anglia–Magyarország 3:6 (2:4)
London, Empire Stadium, Wembley, 105 000 néző. Vezette: Leo Horn (holland)
Anglia: Gil Merrick – Alf Ramsey, Harry Johnston, Bill Eckersley – Billy Wright, Jimmy Dickinson – Stanley Matthews, Ernie Taylor, Stan Mortensen, Jackie Sewell, George Robb. Szövetségi kapitány: Walter Winterbottom
Magyarország: Grosics Gyula (Gellér Sándor, 83.) – Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály – Bozsik József, Zakariás József – Budai László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv
Gólszerzők: Sewell (14.), Mortensen (38.), Ramsey (57. – 11-esből), ill. Hidegkuti (1., 22., 53.), Puskás (25., 29.), Bozsik (50.)

További tartalmak

Kapcsolódó hírek

Puskás-kiállítás nyílik a 6:3 63. évfordulóján
A székesfehérvári Szent István Király Múzeum lesz az első állomása a "Puskás Ferenc 10" című országjáró vándorkiállításnak: a pénteki megnyitót követően több héten át lesznek láthatók az egykori labdarúgó relikviái.
Magyar futball
A legendás 6:3-ra emlékezünk
1953. november 25-én a magyar válogatott 6-3-ra legyőzte az angolokat a londoni Wembley Stadionban és a mai napon ennek a legendás győzelemnek a 63. évfordulóját ünnepeljük. A magyaroknak 105 ezer szurkoló előtt, az akkor 90 éve veretlen angol válogatottat sikerült legyőzniük Hidegkuti Nándor (3), Puskás Ferenc (2) és Bozsik József (1) találataival. A legendás összecsapást 1953-ban a Magyar Rádió közvetítette, a riporter Szepesi György volt. 1954-ben sor került a visszavágóra is, ahol a magyar válogatott még fölényesebb, 7-1-es győzelmet aratott. Dr. Szabó Lajos, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója, a Sportreggeliben mesélt a sporttörténelmi összecsapásról.
Magyar futball
Tíz éve nincs köztünk Puskás Ferenc
Majd' tíz éve, 2006. november 17-én hunyt el Puskás Ferenc, minden idők legnagyobb magyar labdarúgója, olimpiai bajnok, a legendás Aranycsapat kapitánya, a Nemzet Sportolója.
Magyar futball
Ilyen volt '56 az Aranycsapat szemszögéből
A magyar labdarúgó-válogatott öt győzelemmel, két döntetlennel és három vereséggel zárta 1956-ot, aminek őszén végleg befejeződött a magyar labdarúgás egyik aranykora. Az M4 Sport műsorvezetői a forradalom hatvanadik évfordulóján korhű jelmezben elevenítették fel az Aranycsapat utolsó évét.
Magyar futball