André Schürrle (Wolfsburg -> Dortmund, 25,5 millió font): a Dortmundnál megválogatják, kiért nyúlnak mélyen a zsebükbe, és úgy gondolták, a világbajnok csatárral, kinek ugye a Bundesliga már nem mutathat újat, nem foghatnak mellé. Nem lett igazuk. Ugyan nem tudhatjuk, hogy ha elkerülik a sérülések, melyek miatt 9 meccstől maradt távol, másképp történtek volna a dolgok, de az ősszel 7 német bajnokin játszott, és annak is csak körülbelül a felét töltötte a pályán. A Német Kupa első körében, a Trier ellen szerzett gólján kívül mindössze a Real hálójába talált be a Bajnokok Ligájában, igaz az legalább emlékezetesre sikerült.
Ahmed Musa (CSZKA Moszkva -> Leicester City, 16 milió font): a Premier League meglepetésbajnoka a BL rótta kettős terhelésre készülve próbált erősíteni a szezon előtt, így került hozzájuk az orosz aranyérmestől a madárcsontú nigériai támadó, aki egyelőre semmilyen terhet nem képes levenni Jamie Vardyék hátáról, ami meg is látszódik a Rókák szereplésén. A bajnokságban – ahol a rotáció reményében nagyobb szerep hárulna rá – legalább kétszer betalált, de átlagban itt sem jut neki még egy félidőnyi idő sem. A BL-ben pedig még ennyit sem tudott hozzátenni – jól is muzsikált a Leicester.
Nico Gaitan (Benfica -> Atlético Madrid, 21,25 millió font): a Benficával egymás után háromszor is portugál bajnok argentin támadó középpályást az utóbbi években többször is összeboronálták Európa élcsapataival (legtöbbször talán a Manchester Unitedot emlegették vele kapcsolatban), végül a honfitársait előszeretettel foglalkoztató Diego Simeone Atléticójába került, így bizonyára több játéklehetőségre számított. Minden sorozatot figyelembe véve kb. félidő/meccs az átlaga, a bajnokságot nézve még ennél is kevesebb, pedig a Primera Divisionben kétszer is betalált ezen idő alatt.
Grzegorz Krychowiak (Sevilla -> Paris SG 28,6 millió font): a lengyel erőgéppel egyelőre döcög a párizsiak motorja, és még edzője ellenszenvére vagy a bajnokság ismeretlenségére sem panaszkodhat. Ugyanis épp Unai Emery vitte magával a Európa Liga „örökös bajnokától” a francia fővárosba, ráadásul korábban jó pár évet lehúzott már a Ligue 1-ben. Az Európa-bajnokságon látott formáját meg sem tudta közelíteni, miközben a PSG-nek nagy szüksége lenne vezérre, mert a BL-ben a Barcelona vár rá, és a bajnokságban is csak harmadik.
Moussa Sissoko (Newcastle -> Tottenham, 30 millió font): a nyári Eb-n a franciák meglepetésembere volt. Ez és a kieső Newcastle-ben nyújtott teljesítménye meggyőzte a Spurst, vegye meg áron felül, ami persze nem jelentett számára garantált helyet a csapatban. Mivel Mauricio Pochettino nem is látta rajta a kellő ambíciót, keményen szóvá tette ezt. Sissokótól aligha várta bárki, hogy elhomályosítja az angol élvonal legnagyobb sztárjait, de ennyi pénzért legalább alapemberré válhatott volna.
Vincent Janssen (AZ Alkmaar -> Tottenham 18,5 millió font): a holland és az angol bajnokság nem említhető egy lapon, de azért egy gólnál mégiscsak többre számítottak Londonban, mikor lecsaptak az Eredivise gólkirályára. Kane mellett és alternatívájaként is kipróbálta őt Pochettino, egyelőre azonban sehogyan sem vált be. Mindössze ötször kezdett a PL-ben, legutóbb a Chelsea legyőzésekor már a keretbe sem fért be. Igaz, a Ligakupában legalább jól ment neki (2 meccs/2 gól), sajnálhatja, hogy kiestek…
Michi Batshuayi (O.Marseille -> Chelsea, 33 millió font): legutóbb a magyar válogatott elleni Eb-negyeddöntőn szerzett gólja juthat eszünkbe Antonio Conte legdrágább – és eddigi egyetlen londoni – melléfogásáról. A belga csatár írd és mondd, 81 percet kapott a bajnokságban, és azt is tucatnyi mérkőzésen szorgoskodta össze. Cserealapnak viszont remek lehet, legalább is a hírek arról szólnak, az olasz mester a Swansea-ba küldené Fernando Llorentéért. Ezért mindenképp megérte a pénzét.
Jesé (Real Madrid -> Paris SG, 21,25 millió font): a nyár egyik nagy fogásaként harangozták be az Eiffel-torony lábánál az Eb-ről lemaradó spanyol szélsőt, akit nem becsültek meg eléggé a Realnál, nem úgy, mint a PSG-nél. 261 perc 9 bajnokin, na meg egy gól, ja és 17 perc a BL-ben. Aligha lehetne rosszabb a Madridban…
Paco Alcácer (Valencia -> Barcelona, 25,5 millió font): Lionel Messi, Luis Suárez, Neymar-trió mellé-mögé kellett a Barcának egy csatár, aki bármikor beugrik valamelyikük helyére és bármely ellenféllel szemben kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt akkor is, ha nagyrészt csak percek jutnak számára. Nos, a spanyol válogatott játékos valóban kiszámíthatóan produkál. Kiszámíthatóan rosszul. Gólt még véletlenül sem szerez (na jó véletlenül egyet a Király Kupában a harmadosztályú Hércules ellen), a katalánok játékában idegen testként mozog, egyelőre csak a kispadon találta meg a helyét.
Gabriel Barbosa (Santos -> Internazionale, 25 millió font): 1,25 millió font percenként. Ennyibe került eddig a dicső múltja árnyékában tengődő milánóiaknak a brazil újhullám egyik jeles képviselője,aki 20 percre mutathatta meg magát az ősszel. A riói olimpia bajnoka úgy tűnik beáll azon honfitársai sorába, kiknek nagyobb a füstjük, mint a lángjuk. Az Európa Ligába be sem nevezték, de legalább még veretlen, 2 győzelemnél és 1 döntetlennél állhatott be a hajrára a 20 éves csatár, és rendre ott ülhet a kispadon is. Ez minden amivel dicsekedhet.