Musorujsag
Élő Eredmények

Előzésszám és DRS – megoldás, vagy maga a probléma?

Autosport, Speedweek
Vannak arra utaló jelek, hogy 2017-ben az új autók miatt nehezebbé válik az előzés, ám Jacques Villeneuve és Adrian Newey szerint sem emiatt kell leginkább aggódnunk. Mit ér a csata, ha a DRS beleszól?
Lewis Hamilton előzi Valtteri Bottast (Fotó: xpbimages.com) Lewis Hamilton előzi Valtteri Bottast (Fotó: xpbimages.com)

Vajon hogyan hatnak az új aerodinamikai szabályok és szélesebb gumik az előzés problémájára? 2017 egyik legnagyobb kérdése ez, melyre egyelőre elég széles skálán mozgó válaszokat hallani. A Pirelli sportigazgatójának, Paul Hemberynek meggyőződése, nem lesz kevesebb előzés az új idényben; Jolyon Palmer a múlt év végén kiemelte, annál nehezebben követni egy másik autót, mint 2016-ban, biztosan nem lehetséges, ezért nincs miért aggódni; Lewis Hamilton ezzel szemben már a szabályok közzététele óta hangoztatja, szerinte csak tovább romlik a helyzet a megnövekedett leszorítóerő miatt.

A tervezőzseni Adrian Newey inkább a háromszoros világbajnokkal ért egyet. Kiemelte, a tempónövekedés már önmagában is korlátozza a versenyzőket a csatákban – és akkor az alacsonyabbra került hátsó szárnyak negatív hatásáról még csak nem is beszélt. „Vegyesek az érzéseim. Mivel a versenyzők nagyobb leszorítóerővel mennek, az olyan gyors kanyarokat, mint a silverstone-i Copse, padlógázzal vehetik. Egyes kanyarok emiatt csak egy egyenes görbületének számítanak majd, nem lesznek igazi gyors kanyarok. A versenyzők számára megterhelőbb lesz vezetni az autókat, amit jónak találok. Ugyanakkor aggasztó számomra, milyen hatásai lesznek az új szabályoknak az előzési lehetőségekre” – tekintett a közeli jövőbe a Red Bull mérnöke.

A megoldás elmondása szerint viszont nem egyszerű. „Régi dilemma, nagy leszorítóerőre van-e szüksége az autóknak, még ha a pályán látott előadás látja is ennek kárát, vagy egyszerűen meg kell szabadulni az aerodinamikai elemektől és szárnyaktól, és visszatérni a korábbi állapotokhoz. Ha túl sok leszorítóerőt vesznek el, az autók lassúnak tűnnek, mintha túraautók lennének. Ez nem izgalmas. Az autóknak tehát gyorsnak kell lenniük, már csak azért is, mert a tévében minden lassabbnak tűnik” – ecsetelte.

Adrian Newey (Fotó: Copyright: Moy / XPB Images) Adrian Newey (Fotó: Copyright: Moy / XPB Images)

Majd segít a DRS – vagy inkább ellenség?

Az előzések kérdésben van viszont egy másik nézőpont is. Van-e szükség egyáltalán olyan mennyiségű pozíciócserére, amennyit az utóbbi években láttunk? És biztos-e, hogy a versenyek minőségét az előzések száma befolyásolja döntő mértékben?

Jacques Villeneuve szerint a válasz egyértelmű: a sportág szabályalkotói egyszerűen tévesen látják az összefüggéseket, s rossz irányba terelték a kategóriát.  „Az F1 akkor siklott félre, amikor elkezdett hallgatni a szurkolókra, akik panaszkodtak, hogy nincs elég előzés” – állapította meg 1997 bajnoka. „Ezt hallva mit tett az F1? Kitalálta a DRS-t! Így most van száz előzésünk. De említsenek nekem egy olyan előzést, amire emlékeznek a DRS bevezetése óta! Nem tudunk, mert nem látjuk megdolgozni érte a versenyzőket” – mondta a tőle megszokott enyhe túlzással.

És ezen a ponton bajnoki Williamse egykori tervezője is egyetért vele. „Az olyan előzést segítő eszközökkel, mint a DRS, lehet tenni az előzésszám csökkenése ellen, de véleményem szerint az olyan előzések, melyeket ilyen eszközökkel hajtanak végre, nem a leglátványosabbak” – állapította meg Newey. „Sosem emlékezetesek. Mi legszívesebben az olyan manőverekre emlékszünk, amilyen Mark Webber előzése volt 2011-ben Fernando Alonso ellen az Eau Rouge bejáratánál. Ez egy bátor megmozdulás volt, igazi előzés. Kár, hogy utána Alonso a következő egyenesben újra elment mellette, mert kinyitotta a hátsó szárnyát…”

Villeneuve szemléletes példával magyarázta el, miért kelt a nézőben hiányérzetet az előzések magas száma is. „Egy motorversenyen sokszor tíz körig tart, mire valaki előzni tud. Ez a tíz kör megmutatja, hogy mennyi munka van vele. Aztán amikor jön az előzés, akkor jön a ’hűha’ érzés. A tíz kör során végig előredőlsz a székedben. Ilyen most nincs. Jön az egyenes, megnyomod a gombot, előzöl, és ennyi.”

Jacques Villeneuve (Fotó: xpbimages.com) Jacques Villeneuve (Fotó: xpbimages.com)

„Nagy küzdelemre vágyunk. Bokszolókra, akik valódi sérülést okoznak, hogy kiderüljön, ki az erősebb. Nem akarja senki, hogy legyen nagyobb a kesztyűjük, nehogy megsértsék magukat. Ez kicsit olyan, mint a DRS: ne is kockáztassunk, csak nyomjuk meg a gombot! Mintha egy autópályán előznénk. Még csak nem is látunk igazi versenyzést emiatt. Van egy rakás előzés, de mégis unalmas. Vagyis épp a szándék nem valósult meg.”

A 2017-es változások szándékát a versenyzés nehezebbé és látványosabbá tétele jelentette. Bár az előzésszám csökkenésével kapcsolatos aggályok jogosnak tűnnek, Villeneuve érvei rámutatnak, távolról sem biztos, hogy emiatt igazán aggódnunk kell.

Vagy inkább az a helyes megfogalmazás, hogy nem emiatt kell igazán aggódnunk?

Villeneuve szerint az F1 valódi vonzereje a veszélyben van. A kicsúszás, a hibázás veszélyében, mely csakis akkor igazán nagy, ha a résztvevőknek pengeélen kell táncolniuk. „Az F1 mindig a határok feszegetéséről volt híres. Túl gyorsnak és túl drágának kell lennie. De nem így van. Azt látjuk, hogy a versenyzők úgy szállnak ki az autóból, hogy még csak nem is izzadtak meg, mert az egész verseny alatt csak babusgatták az autójukat, és nyolc másodperccel lassabbak voltak, mint az időmérőn. Ez így nincs rendjén” – kritizált.

Az előttünk álló szezon e problémára ígér változást.  Aztán hogy be is váltja-e ezt az ígéretet…

További tartalmak