Először is a beharangozóban ráfutottam a saját magam által épített csapdára. Azt írtam a Taksony előző meccsére, hogy lányom egykori osztálytársa, Nádasi Olivér jobb bekként lépett pályára, miközben csak annyi történt, hogy kiállították a Taksony kapusát, ugye ilyenkor lejön a sittes, meg egy mezőnyjátékos, és az ő helyére állt be Olivér. Na, ezt ő maga mesélte, én meg nem győztem elnézést kérni a balfékségem miatt.
Aztán megszívtam a nyomtatóval, nem kaptam jegyzőkönyvet, beszorult a papír, lefagyott a számítógép. Később kaptam összeállítást, azon meg egy játékosnak nem volt száma, besült az én laptopom is.
A helyi szabályoknak megfelelően felvettem a megkülönböztető mellényt, okosan rá a piros m4-es kabátra, na erre sem volt magyarázatom, hacsak annyi nem, hogy igazodtam a lokális etiketthez, emiatt viszont irgalmatlan kikericsszínű lettem. Ezért is kaptam.
Az, hogy a végén eleredt az eső és elázott szinte mindenünk, már fel sem tűnt március első vasárnapján.
Amúgy maga a meccs inkább izzadtságszagú volt, mintsem rangadó. Rengeteg sérült mind a két oldalon, ezért aztán előre nem is nagyon haladtak a népek, a védelmek izmoztak lanyhán. Középen gyúrták egymást a jeles férfiak, a két kapusnak nagy hézagokkal kellett produkcióznia. Nádasi portás egyszer kirombolt a kapujából, kapott is a lábára egy csomagot, pedig ő nem is Nyilas Misi. A pilisiek dolgát könnyítendő, az 55. percben a taksonyi Sipos Roland bravúrosan kiállíttatta magát dupla sárgával, de ez sem volt elég előny a hazaiaknak, sőt, ha a végén az egyik vendég löketét nem tornázza ki Szacskó László gólmacska, lett volna nagyobb sírás is.
Így csak a felhőkből potyogó eső siratta a góltalan meccset!
IDE KATTINTVA visszanézheti.