Monaco: a BL legizgalmasabb csapata, de kik ők?

Aligha gondolta volna bárki is, hogy ha a labdarúgó Bajnokok Ligája elődöntőjének sorsolásakor még versenyben lesz egy francia csapat, akkor nem a PSG esélyeit lehet majd latolgatni, hanem a Monacóét. A szezon meglepetéscsapata valószínűtlen módon jutott el újra a végelszámolásig, egy soha semmit nem nyerő edzővel, egy teljesen tropának hitt csatárral, és megannyi ifjú, nagyot még nem alkotó őstehetséggel, köztük egy tinivel, aki pár hónap alatt magába bolondította a fél világot.

Mikor Valére Germain első labdaérintéséből pontot tett a Dortmund elleni párharc végére, jutott idő végiggondolni, hogyan repítették játékosai abba a magasságokba ezt a csapatot, amit az utóbbi években néhány gigaklub kisajátított magának.

A Monaco legutóbbi bajnoki címe (99/00) után ostromolta a francia élvonal első helyét olyan kitartóan, mint teszi azt az utóbbi években. Akkoriban még egy BL-döntő is összejött. Egy második és két harmadik helyezése az elmúlt három évben annak fényében különösen elismerésre méltó, hogy előtte a másodosztály poklából tért vissza a hétszeres bajnok együttes.

Újoncként Dmitrij Ribolovljev nagyra törő tervei és a szándék bizonyosságául érkező eurótízmilliós sztárigazolások (pl.: Radamel Falcao, James Rodriguez, Joao Moutinho) vezették a klubot a dobogóra. De ezután jött a válás, amikor is az orosz mágnás újra köszönthette az agglegénylétet, de feleségével együtt búcsúzhatott vagyona felétől, így a hercegségbeli vágyak is tovaszállni látszottak. Azóta is többségi tulajdonos Ribolovljev, de már nem egy-egy játékosra költ ötven milliót, hanem a teljes átigazolási szezonban. Azért azt se becsüljük le.



Főleg úgy, hogy most tényleg ott állnak az álmok kapujában. Egy meccsel kevesebbet játszva, jobb gólkülönbséggel vezetik a Ligue 1-t, a honi kupában, akárcsak a BL-ben elődöntősök, pedig utóbbiban sem surranópályán, hanem csoportjuk megnyerésével, valamint a Manchester City és Dortmund kiverésével jutottak odáig. Mindezt olyan edző irányításával, akinek még nincs trófeája. Egy sem.

A venezuelai Barcelonában portugál szülők gyermekeként született, 42 éves Leonardo Jardim alulról küzdötte fel magát, másodedzőből lett vezetőedző a Camachanál, ezt követően Chavesnél és a Beira Marnál. A Bragánál és a Sportingnál – közte rövid sikertelen görög időszak az Olympiakosz Pireusznál – már ott volt a tűz közelében. Előbbivel 3., utóbbival 2. lett abban az idényben , amit a kispadjukon töltött. Aztán 2014-ben aláírt Monacóba, ahol pályája leghosszabb időszakát tölti. Tavasszal már megnyerhette volna első címét, de a Francia Ligakupa döntőjében simán (4-0) alul maradtak a PSG-vel szemben. A Francia Kupa elődöntőjében és a bajnokságban jöhet a visszavágó.

Pillérek és a zabolázatlanok

Filmbe illő sztori, hogyan is épül fel Jardim csapata. Vegyük először a tapasztalt vezéreket, közülük is kezdésnek a csapatkapitányt, Radamel Falcaót. A Tigrist, akiről már kevesen gondolták volna, hogy nem fogatlan. Mikor 43 millió euróért Monacóba érkezett, a világ legrettegettebb támadója volt a kolumbiai. Az Atlético Madridnál, előtte a Portónál számolatlanul lődözte a gólokat, mindkét helyen a döntőt eldöntve nyert Európa Ligát, aztán 2014 januárjában elszakadt a térdszalagja és megkezdődött kálváriája. Kimaradt hazája sikeres vb-szerepléséből (és ha ő ott van, mi lehetett volna még...), és visszatérve sehogy sem talált vissza régi formájához. Következett egy rossz szezon a Manchester Unitednél (32 meccs/6 gól), és egy még rosszabb a Chelsea-nél (16/1), ahol még súlyos ágyéksérülést is szenvedett. A kölcsönszerződések rémálmaitól sújtva indult a szezonja, ám megkapva a kapitányi felelősséget ismét beindultak ragadozóösztönei. 36 találkozón 27-szer talált be, holott azért a térde többször is rakoncátlankodott, és agyrázkódás is hátráltatta. Szerdai góljával épp az európai kupák történetének leghatékonyabb csatárává vált.

2013-ban Falcaóval együtt érkezett Joao Moutinho és a portugál azóta sem engedett más klubok csábításának. Nem minden esetben alapember, de így is 45-ször lépett pályára a szezonban, lőtt 3 gólt és adott 6 gólpasszt, igaz a BL-ben egyet sem, de a játékát nem is ez alapján kell megítélni. Igazi passzmester, otthonosan mozog a kis játékokban, és a hosszú labdáinak is szeme van. Az Európa-bajnok intelligenciája és tapasztalata az idény hajrájában sokat jelenthet.



Akárcsak Kamil Glik, a levegő ura, ráadásul a lengyel középső védő nem csupán a saját kapuja előtt remekel. Már hétgólos, de ebben nincs semmi meglepő, tekintve a nyáron a Torinótól szerződtetett 29 éves bekk két évvel ezelőtt ugyanennyiszer köszönt be a Serie A-ban, egymaga 11 pontot szállítva a Bikáknak. Nem rossz egy védőtől, már-már Sergio Ramos-i magasság, de ha csak elhárító munkáit nézzük, idén még jobb is a spanyolnál, aki fejpárbajai 58 %-át nyeri meg (Giorgo Chiellini és Diego Godin 57-57 %), ezzel szemben Glik a 70 %-át.

A rutinhoz meg bőven akad, aki a lendületet biztosítsa. Rögtön a védelem két szélén. Jobbról Djibril Sidibé, balról Benjamin Mendy. Mindketten a szezon előtt érkeztek, nem is aprópénzért, de a befektetés bőven megérte. A 15 millió eurós, mali származású Sidibé az Eb óta a francia válogatott összes találkozóján kezdőként szerepelt, egészen sérüléséig, ami a Dortmund elleni párharctól is távol tartotta az idényben  41 összecsapáson 3-szor eredményes és 6 asszisztot kiosztó 24 esztendős játékost. (Legalább helyettese, a 20 éves, saját nevelésű Almamy Traoré is megmutathatta magát, hisz' a francia ligában már ő is 5 gólt készített elő.)

A 22 éves elefántcsontparti felmenőkkel bíró Mendy Marseille-ből szerződött 200 km-el keletebbre, érte 13 milliót fizettek. Megszámlálhatatlan mennyiségű felfutással és 11 gólpasszal törlesztett. Idén már ő is debütált a gall nemzeti tizenegyben, mivel mással, mint gólpasszal.

A kameruni ősökkel rendelkező Tiemoué Bakayokóval együtt, hármójukat csomagban nézte ki magának José Mourinho. Március óta a védekező középpályás is francia válogatott, és elképesztő hatékony párost alkot Fabinhóval – azért egymás nélkül sem elveszettek, a negyeddöntők közül mindketten kihagyták az egyiket eltiltás miatt. A brazil szűrő a befejezésekhez is ért, 11 gólos és biztoslábú büntetőrúgó. Pont a Dortmund ellen hibázott először a Monaco színeiben, de a 16/15 így sem szégyellni való mérleg. Még a Selecaóba is visszatérhet, ahol eddig csak négy tét nélküli mérkőzésen kapott lehetőséget.

Gyöngyszemek és a csiszolatlan gyémánt

Thomas Lemar, Bernardo Silva, Kylian Mbappé  (természetesen Falcaóval kiegészülve): egy éve kis túlzással még nem is hallottunk róluk, ma viszont már tőlük rettegnek kontinensszerte a védők. A szezonban – láthattuk, azért a többiek is hozzá teszik a magukét – idáig 140 gólt termelt a Monaco, amiből óriási részt vállat a trió.

A Guadeluope szigetén született 21 éves Lemar 12 góllal és 13 előkészítéssel. Utóbbiból öt jutott a BL-be, mind az egyenes kieséses szakaszra, kettő a szerdai visszavágóra, amikor is világklasszis teljesítményt nyújtott. Megmozdulásainak 84 %-a sikeresen végződött, támadópasszai 88 %-ban ültek. A Chelsea vele egészítené ki Mendyvel és Bakayokóval telepakolt bevásárlókosarát.

A portugál Silva ugyan lemaradt az Eb-aranyról, de a 2015-ben Lemarral együtt szerződtetett támadóval számolnak a luzitánok, a magyarok ellen csereként játszott. Kreatív és hatékony, 9 találatára 10 kiszolgálás jutott eddig.

Amit pedig Mbappé (kiejtésnél az M néma, a jövőre nézve alighanem érdemes megtanulni) művel, arra tényleg alig vannak szavak. 18 évesen 36 találkozón 22-szer betalálni, 11-szer gólpasszt adni – eddig páratlan. Alig egy éve, tavaly márciusban írta alá első profi szerződését, a bajnokságban elég sokszor számoltak vele, de a BL csoportmeccsein három alkalomra jött össze csupán 25 perc. Viszont azóta 4 meccsen 5 gól. Ilyet sem produkált még egyetlen debütáns sem az egyenes kiesése szakaszban. Úgy beindult, hogy a ligában a legutóbbi hat alkalom során, mikor kezdő volt kilencszer ünnepelhetett. A semmiből felbukkanó tinédzserrel kapcsolatos pletykákról mindent elmond a monacóiak tapasztalt kapusa, a még a másodosztályba érkező, horvát Danijel Subasic helyzetelemzése: „röpködnek a súlyos milliók, miközben még minden nap az anyja hozza edzésre.” Valóban abszurd, akárcsak az alábbi kép, mely Mbappéról készült öt évvel ezelőtt. Két olyan játékos látható rajta, akik ötször találtak be a BL-ben 2017-ben.

2012: el pequeño francés de 13 años Kylian Mbappé, conoce a su héroe Cristiano.

2017: Mbappé anota 5 goles en 2a ronda igual que Ronaldo. pic.twitter.com/hdijfV09Dj — Xavier Sol (@XaviSol_) 2017. április 20.

Alakuljon bárhogy is az idény hajrája, ezek a labdarúgók már bizonyítottak. Ki azt, hogy még alkalmas a csúcsfutballra, más ezzel robbantva, bekerülve minden jelentősebb klub látókörébe. Ha romantikus vonalon közelítünk, igazságtalan lenne, ha Jardim csapata üres kézzel zárná a szezont, de simán előfordulhat ilyen forgatókönyv is. Azonban Monacóban nyugodtak lehetnek a jövőt illetően, mivel valamennyi sztárjuk hosszú távú szerződéssel rendelkezik, így vagy teljesítményükkel, vagy az értük kapott vaskos pénzkötegekkel segítik a piros-fehéreket a nyáron várható őrültekháza után.

Ami a pénteki sorsolást illeti, bármelyik csapatot is kapják, energikus, feltartóztathatatlannak tűnő játékuk feladja majd a leckét, még az oly remekül védekező csapatoknak is, mint a Juve, vagy az Atlético. A Real ellen pedig akár igazi futballünnep is kialakulhatna. A Monacón biztos nem múlna, mi sem igazolja jobban ezt annál, hogy teljesítményükre még a legendásan üresen tátongó otthonuk, a II. Lajos Stadion is rendre megtelik.