Ezt a Ferrarinak köszönhetjük?

Hálát adhatnak az új szabályok megalkotói a Ferrarinak, amiért feltámadásával izgalmassá teszi a csaták szempontjából visszalépést hozó idényt. De van az új autóknak egy fontos pozitív hozadéka is!

Sebastian Vettel (Fotó: XPB) Sebastian Vettel (Fotó: XPB)



Monaco sosem volt és soha nem is lesz az előzések pályája. A múlt hétvégi nagydíj előtt több versenyző is megállapította, az idei szélesebb autókkal képtelenség lesz pozíciót nyerni a szalagkorlátok között, ám bebizonyosodott, hogy ilyen szempontból nem sok minden változott tavaly óta. Az idei versenyen összesen 4 előzést láthattunk – ebből hármat Sergio Péreznek köszönhettük.

Tulajdonképpen a mexikói balszerencséje is kellett hozzá, hiszen ha nem megy neki a Loews-ben Carlos Sainznak, s töri le félig a vezetőszárnyát, akkor nem esik vissza  a mezőny végére, és előre sem kell kapaszkodnia. Pérez kényszerű boxkiállása után először Lance Strollt előzte meg a 34. körben. A 42.-ben aztán következett Jolyon Palmer, aki rögtön ezt követően a boxba is hajtott. Majd a biztonsági autós újraindításnál Stoffel Vandoorne-t is elkapta az első kanyarban, ám ez a manőver már áldozattal járt: a belga a falnak csapódva esett ki. Ezenkívül még egy sikeres előzési manőver volt, szintén egy Force Indiától: Esteban Ocon a 66. körben Strollon verekedte át magát a 15. helyért.

A négy sikeres előzés mellé társult még két sikertelen próbálkozás is. Jenson Button Pascal Wehrleint öklelte föl a Portier-ben, Pérez pedig Danyiik Kvjatot ejtette ki a versenyből a Rascasse-ban.

Sergio Pérez és Danyiil Kvjat (Fotó: XPB) Sergio Pérez és Danyiil Kvjat (Fotó: XPB)



Csak a Ferrarinak köszönhetjük?

Ha az előzésszám nem is lepte meg, a korábbi versenyző, Martin Brundle kissé csodálkozva állapította meg, hogy idén csatából és próbálkozásból sem sokat láthattunk – és ezt ő az új autók számlájára írja. Elmondása szerint a 2017-es szabályok megalkotóinak az a legnagyobb szerencséje, hogy idén van egy erős Ferrarink.

„Az F1 szerencsés idén, hogy a Ferrari képes fölvenni a harcot a Mercedesszel, így láthatunk bizonytalan végkimenetelű kerék a kerék ellen akciókat. A verseny után mindig hallok megjegyzéseket, hogy a kanyargós és szűk Monaco mennyire unalmas, de ezúttal különösen kevéssé lelkesített a futam” – állapította meg a Sky Sports szakértője.

„Még sosem láttam olyan kevés akciót az alagút utáni sikánnál, mint most. Ekkora tapadással az autók egyszerűen kilőnek a Portier-ből, az alagutat úgy veszik, mintha egy egyenes lenne, és alig mozognak a késői fékezéskor. Pedig ez szokott az egész szezon egyik legnehezebb féktávja lenni. Én egyetlen előzésre emlékszem: Marcus Ericsson hagyta le a biztonsági autót, mielőtt fék- és gumigondjai miatt a falnak ment volna. A többi próbálkozás esetlen volt, csak fél esély, mely kiesésekhez vezetett.”

A korábbi F1-es autótervező, Gary Anderson szerint hiba lenne nem észrevenni az új regulák negatív hozadékát. „A szabályokat azért vezették be, hogy jobbá tegyék a versenyeket, de ami az autók követését illeti, én talán még soha ilyen rossznak nem láttam a helyzetet” – mondta ki nyíltan a korábbi. „Monaco egy lassú pálya, amelyen a mechanikai tapadás a döntő. De még így is nehéz volt másfél másodpercen belül maradni a másikhoz képest.”

Monacói Nagydíj, rajt, Ferrari, Mercedes (Fotó: XPB) A monacói rajt (Fotó: XPB)



„Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, az egyetlen ok, ami jobbá teszi a versenyeket, hogy a Mercedes szerencsére elszúrt valamit. A Ferrari is jó munkát végzett, és nagyon erős minden pályán, így két nyerésre alkalmas csapatunk van. Ennek viszont semmi köze a szabályokhoz, sem a széles gumikhoz és a roppant bonyolulttá váló aerodinamikához. Egyszerűen van két egy szinten álló csapatunk.”

Anderson természetesen mérnökszemmel közelít a problémához, és kiemelte, amit Ross Brawn is: alaposan újra kellene gondolni az autók aerodinamikáját. „Sosem lehet javítani a versenyeket azzal, hogy engedélyezik ezeket a rendkívül bonyolult, többelemes vezetőszárnyakat, mégis engedélyezik. A legrosszabb az lenne, ha az F1 most azt állapítaná meg, hogy az új szabályok javítottak a versenyek színvonalán. Az autók esetében is azt vallom, hogy ha van egy probléma, annak előbb meg kell ismerni az okait, aztán meg kell érteni, hogy miért az a változtatás jelent megoldást, amit választunk. Olyat nem tehetünk, hogy megváltoztatunk valamit, majd rámondjuk, hogy ez jelenti a különbséget.”

Brundle szerint a probléma égető. „Nem várhatunk egészen 2021-ig a megoldásra ezekkel a túlsúlyos, túlbonyolított, rendkívül drága és suttogó autókkal. Már korábban is ezt mondtam, és továbbra is ezt mondom” – jelentette ki.

Daniel Ricciardo (Fotó: XPB) Daniel Ricciardo (Fotó: XPB)



Azért van itt egy jó hír is!

Rossznak nevezni az új szabályokat  persze ugyanúgy hiba lenne. Tudniillik pozitív hozadéka is van a felgyorsult autóknak: a versenyzők ismét élvezik a vezetést, és kénytelenek feszegetni a határokat.

Sergio Pérez kiemelte, 2016-ban nem számított annyit a vezetői tudás, mint most. „A tavalyi autókat mindenki az irányítása alatt tartotta. Mindenki képes volt velük hozni a szükséges teljesítményt. Versenyzőként a különbséget jelenteni tavaly sokkal nehezebb volt” – vélekedett a mexikói.

Hogy valóban így van, azt a csapattársak között idén megfigyelhető nagy különbségek is bizonyítják. Az élmezőnyben a Mercedesnél hol Valtteri Bottas, hol Lewis Hamilton marad el egy-egy hétvégén kollégájától, ha éppen gondjai vannak, miközben a mezőnyben több istállónál is teljesen egyoldalú eddig a küzdelem: Felipe Massa, Fernando Alonso, Pascal Wehrlein és Nico Hülkenberg is valamennyi alkalommal legyőzte csapattársát.

A Renault ügyvezető igazgatója szerint ez sem véletlen. „A versenyzők közötti kontraszt feltűnő. Ez is csak azt mutatja, mennyire fontos szerepe lett a versenyzőnek egy olyan sportágban, amelyben a technológia áll a középpontban. Nem csak a motor és az autó számít, a versenyző is. Nico emlékeztet minket erre” – dicsérte versenyzőjét Cyril Abiteboul.