Az MLSZ 2015 augusztusában úgy gondolta, hogy ha az akkor még a tenyerén hordozott Dárdai Pál szerint Bernd Storck megfelelő szakmai igazgató, akkor utódjának is megfelelő lesz a szövetségi kapitányi székben. Egyúttal azt is bebizonyítva, egy ember el tud látni két teljes embernek való feladatot, szemben azzal az indokkal, mely miatt Hertha válaszút elé állította Dárdait.
Nem jött be, mert ebben a lehetetlen helyzetben kódolva volt az a szituáció, amelybe a történelmi mélypontnak tekinthető andorrai blamával most Csányi Sándorék kerültek, azaz, hogy bármilyen döntést is hoznak, részükről az nem lesz védhető.
Értelemszerűen négy lehetőség közül választhatnak:
a, Storckot megerősítik mindkét pozíciójában,
b, lefokozzák, és marad csak kapitány,
c, vagy csak szakmai felelős,
d, a magyar futball jelenlegi mindenese végleges búcsút vesz.
Bernd Storck szava eddig szent volt, meglett a böjtje (Fotó: EPA/MANUEL DE ALMEIDA)Mielőtt részletezzük, melyik variációval mi is a gond, nézzük, futballunk helyzetét szem előtt tartva, mit is kívánna meg a német szakember által jelenleg bitorolt két pozíció.
Szövetségi kapitány: mindig az aktuálisan legerősebb kerettel, kezdővel számolva, a reális lehetőségeket figyelembe véve igyekszik teljesíteni az általa is elfogadottnak tartott szövetségi elvárásokat, mindezt a szakmai igazgató felügyeletével.
Szakmai igazgató: a hagyományokkal összeegyeztethető, de fejlődési pályát jelentő programot dolgoz ki a magyar futball egészére, összefogva ellenőrzi az egységesített elvekre épülő utánpótlás- és edzőképzést. Ehhez megfelelő tudást importál, ajánl, eközben kontroll alatt tartja a szövetségi kapitányt.
a, Bernd Storck marad szövetségi kapitány és szakmai igazgató is
Vereség a 44 jó passzra képes, tétmeccsen 13 éve nyeretlen, keresztül-kasul nyolcvanezres hercegségbeli ország válogatottjától és semmi következménye?! Marad a szövetségi kapitány, aki szakmai igazgatóként állította össze a csapatát?! Fittyet hányva arra, hogy nincs megfelelő mélységű merítési lehetőség – ne feledjük, Magyarországon vagyunk, nem Németországban –, így hazardírozásnak helye nincs. Következmények nélkül maradhat, hogy négy meccse kapu felé sem néz a válogatott?! Nem mutatna jól, az biztos.
b, Bernd Storck marad szövetségi kapitány, de a szakmai igazgatói pozíciótól búcsúznia kell
De hát edzőként megbukott! Csupa amatőrökből álló együttestől kapott ki. Annyit azért elvárnánk, találja már ki, hogyan lehet megverni Andorrát… Kapitányként nem kergethet illúziókat: fel kell mérnie, mit tudunk, és mit nem. Hogy miként győzhetünk az épp aktuális ellenfél ellen, hogyan a legnagyobb az esély a sikerre és kikkel tudja azt elérni (lásd Dárdai-módszer). Ahonnan ő jön, ott nem tűrik meg a felkészültség hiányát, inkább nyelvtanulás címszó alatt hazaküldik, akinek nincs megfelelő alapja a rendszeres megmérettetésre. Hazájában eszébe sem jutna ilyesmi, itt mégis rendszeresen megtette, megteszi Storck, csak amíg a leglényegesebb pillanatokban bejöttek a húzások (az idő megszépített sok mindent, elfeledtetve a legalább ugyanannyi blamát), örvendtünk. De a szerencse forgandó, idővel ezért szükséges annál több. Pintérnél ennél kevesebbért látta be rossz döntését Csányi úr.
c, Bernd Storck marad szakmai igazgató, de leváltják mint szövetségi kapitány
Németként magával hozott tapasztalatának köszönhetően talán még ez lenne a legvédhetőbb határozat, de furcsán hat, hogy kapitánynak nem felelt meg valaki, miközben utódjának mégis ő lesz a főnöke. Mit vár majd el a leváltott mester? A helyére ülő erőltesse tovább az alkalmatlan másodosztályú (akár nemcsak NB I-es, hanem még a felnőtt mezőnyben is tapasztalatlan) játékosok szerepeltetését? Vagy inkább menjen szembe ezzel? A hiba belátása alapvetően segítené a károk helyrehozását, viszont nem csak Storck hibázott, és ez újabb kérdéseket vetne fel…
d, Bernd Storcktól egy az egyben megválik a szövetség
Ebben az esetben menne megint a kukába az elmúlt pár év munkája, mivel mindent Storck mondott meg. Az U-válogatottak élén rendre az ő emberei váltották egymást. A felnőtteknél a bajnokság rovására rendszeres keretösszetartásokról is ítéletet mondana a döntés. Az akadémiákra, a kiválasztásra gyakorolt hatását (?) szintén újra kéne értelmezni.
Andorra kellett, hogy felhívja a figyelmet a magyar futball talán legnagyobb ellentmondására (Fotó: EPA/GUILLAUME HORCAJUELO)Láthatjuk, hova vezet, mikor egy személyé mindkét poszt. Eleve találni ellentétet a pozíciók diktálta rövid, illetve hosszú távú érdekekben. Ráadásul a saját magának beszámoló, saját vállát veregető Storck-szituációt szül – egészen addig, még nem jön egy Andorra, és fel nem hívja a figyelmet az amúgy is égbekiáltó ellentmondásra.
Nincs az a szervezet, klub vagy szövetség, amely megengedheti magának, hogy kizárólag egy megváltóra bízza magát – már amennyiben fejlődni kíván. Ahhoz az egyénektől függetlenül működő rendszer kialakítása szükséges, amit – lássuk be, gyarlók vagyunk – egy kézben összefogott irányítással nem lehet megvalósítani.
A tervezhetőség, a pillanatnyi sikereken (például az U17-es válogatott mint az ország kirakatcsapata) túlmutató gondolkodást sürgősebben kéne magunkévá tennünk – nem csak – az MLSZ-ben, mint bármely személyi döntést meghozni.