A vak is látja! Isten hozott, szép, új (videóbírós) focivilág

A lesgólok ideje lejárt a labdarúgásban – jelenthető ki a Konföderációs Kupa eddigi tapasztalatai alapján. A videóbíró – na meg a videózó bíró – segítségével a mérkőzést befolyásoló játékvezetői hibák visszaszoríthatók, győz a kicentizett igazság. Vagy mégsem?

Az oroszországi torna vasárnapi meccsein főszerepbe került a sípos team legújabb, virtuális tagja. A portugálmexikói meccsen 00-nál akadályozta meg, hogy Cristiano Ronaldóék jogtalan előnyt szerezzenek. Pedig maga a gól, az azt megelőző kapufa és a kipattanó kapura küldése nem adhatott volna okot a kételkedésre, de a jóval korábbi leshelyzet mint kiinduló pont zárójelbe helyezett minden egyebet. Már csak az a kérdés, hogy ezt tényleg nem lehetett szabad szemmel kiszúrni.

videóbíró: Portugália-Mexikó (fotó: M4 Sport)



Aztán este jött a videóbírózás rövid történelmének eddigi legfényesebben csillogó ékköve. A Kamerun elleni győztes meccsükön a chilei Eduardo Vargas előbb megünnepelte a később visszavont gólját, majd kibosszankodta magát a les miatt meg nem adott, mégis érvényessé váló találata előtt.

Ezzel lett 1–0, hogy maradjon a 0–0:

Ezzel pedig maradt az 1–0, azaz lett 2–0:

Szerencsére a képi világ segít, mert a második videóban látott jelenetsor anomáliáit meglehetősen nehéz lenne leírva visszaadni. Kezdjük a befejezéssel, ami az asszisztens megítélése szerint... De tényleg, ez hogy lehetett lesnek látni?

les3 Igaz, hogy a kapus a fehér mezes chilei támadók mögött van, de a két kameruni védő miatt fel sem merülhetne az ember fiában a les gondolata (fotó: M4 Sport)



A lényeg, a játékvezető, Damir Skomina (technika)ördögi szerencséjére a videózás nem hagyta cserben, fény derült az igazságra, hogy nem csak a kapus és védője számít két játékosnak.

Sőt, az első félidős Vargas-jelenettel (lentebb a felső képen) ellentétben a kiugratott Alexis Sánczez sem volt lesen, már ami a kimillizett kameraképet illeti (alsó kép). A tévészobában ülő videós bíró pedig ez alapján búgja az igét a döntést hozó kollégájának fülébe.

les1 videóbírói ítélet: Vargas lesen (Fotó: M4 Sport)



videóbíró: Chile-Kamerun videóbírói ítélet: Sánchez nincs lesen (Fotó: M4 Sport)



Eszünk ágában sincs vitatkozni a technikával, de ha már ennyire nagyítózunk, Sánchez válla és a sárga sportszár viszonya meggyőzőbb lenne vonalból. Ahogy az asszisztens is, ahelyett, hogy a nyakát nyújtaná.

Nyilvánvaló, a centikből századmásodpercek alatt méteres különbségeket produkáló felgyorsult labdarúgás nincs összhangban az ember biológiájával, így nem szabad felülni 'a megye egytől a vb-döntőig egyforma a foci varázsa' demagógiának, igenis fontos a technológia bevezetése. Az ítéletek meghozatalában így is nagy az előrelépés a klubvilágbajnokság őrült szaladgálásaihoz képest.

A jelenlegi ukáz szerint a meccseket befolyásoló szituációknál vehetik elő a kamerát. Azaz góloknál, kiállításoknál, tizenegyeseknél.

De az nem jó irány, ha a döntések mögött nincs felelősség, mert úgyis visszanézik, hogy jól sípoltam-, lengettem-e. Nincs játékos, akinek a szemében nőne az ítéleteit állandóan felülíró játékvezető kar.

Egyelőre a lesek és a gólok kapcsolatában győzött az igazság  amennyiben az egyáltalán. Mert például:

   – mi van azokkal a lesekkel, melyeket a partjelző behúz és kiderült, nem volt az?

Vagy:

   – azt már nem néznék vissza, ha a kapus kitolja a lesről kiugró támadó ziccerét, így a szögletből már nyugodtan vezetést lehet szerezni.

Vagy:

   – a játékvezető tizenegyest ad kétes szituációban, meghiúsítva egy ígéretes kontrát és kiderül, nem kellett volna lefújnia.

Vagy:

   – második sárgával kiállít valakit, de az első nem járt volna. Azt is visszanézik? Vagy épp fordítva, a játékos még csak az első sárgáját kapja, miközben már járt volna neki korábban.

Annyi, de annyi szituáció fordulhat elő a futballban.

Persze, ne szülessenek gólok méteres lesekről, gólvonalon át nem haladó labdákból, vagy éppen adják meg, amikor épphogy, de bent van a lövés. Ehhez kell a modern világ minden vívmánya. De a labdarúgás minden egyéb pillanatában, melyeket nem lehet előre szabályozni, ott a szubjektivitás.

Mondja már meg valaki, miért nem lehet odaadni a vezetőedzőknek azt a szabadságot, hogy félidőnként egyszer (ezt megőrizve addig, amíg igazuk van) challenge-elhessenek!

A játékvezetői felelősség a helyén maradna, de onnantól a nem létező egyetlen igazság álomképének kergetése helyett a csapatokkal együtt cipelnék annak súlyát.