„Lehet, hogy a súlylökés választott engem – kezdte Márton Anita az M4 Sportnak adott exkluzív interjújában, majd felelevenítette a kezdeteket. – Tizenegy évesen ismerkedtem meg az atlétikával, általános iskolás koromban. Ugye a súlylökés az, amit az iskolában is kipróbálhatnak a gyerekek, és én is egy testnevelés óra keretében ismerkedtem meg a súlylökéssel.”

A szerdán vb-ezüstérmet szerző atléta akkori testnevelő tanára, Herédi István foglalkozásaira kezdett el járni, és azonnal érezte, hogy jó helyen van.

„Maga a dobó-szakág szerelem volt első látásra. Kiskoromban mindent kipróbáltam, a súlylökést, diszkoszvetést, kalapácsvetést, gerelyhajítást. A súly és a diszkosz volt, ami igazán közel állt a szívemhez, a kalapácsvetést annyira sosem szerettem, a gerelyhajításhoz pedig semmi érzékem nincsen” – vallott arról, miként kötött ki szeretett sportágainál.

A világbajnoki dobogón Londonban (Fotó: EPA/Will Oliver)

Saját bevallása szerint mindig is küzdő típus volt, és meggyőződése, hogy mindenért megdolgozott, amit elért, és noha serdülőként neki is voltak lázadó korszakai, de mindig túl tudott lépni ezeken.

Jó formában érkezett Londonba, érezte, hogy benne van egy igazán jó lökés, és szerette volna megjavítani az országos csúcsot, amit tavaly Rióban lökött. Noha ez nem sikerült, nagyon boldog az ezüsttel, amellyel kiegészítette kollekcióját.

Az időjárás nem volt kegyes a női súlylökőkhöz, a finálét zuhogó esőben rendezték, ami nagyon megnehezítette a versenyt. „Közel sem voltak ideálisak a körülmények. Tizennégy fok, szakadó eső. Ez mindig megviseli a versenyzőket, főleg súlylökésnél nem jó, ha esik, mert csúszik a golyó, csúszhat a kör” – mondta, bár hozzátette, utóbbi nem jelentett gondot, viszont sokkal több energiát igényelt, hogy melegen tartsa izmait.

Első két kísérletével elégedett volt, ám a harmadiknál kicsúszott a súly a kezéből, az azt követő kettő pedig technikailag nem volt elég jó, amit érzett is, és a kivetítőn is látta. Aztán jött az a bizonyos hatodik lökés.

„Próbáltam biztatni magam, hogy meg tudom csinálni. Hogy rengetegszer megcsináltam már” – utalt arra, hogy mennyire fontos, hogy az ember a legvégéig éles legyen. És persze, hogy ne adja fel. „Bennem van, hogy küzdök az utolsó pillanatig.”  – mondta Anita, akivel kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés: mindig ilyen mosolygós?

„Hát. Gyertek le a novemberi alapozó időszakban. Ott lehet, hogy nem vagyok ennyire mosolygós” – válaszolt nevetve a női súlylökés első magyar világbajnoki érmét szerző Anita, akit pénteken a diszkoszvetés selejtezőjében is láthatnak az M4 Sporton és az m4sport.hu-n.