Bár karrierje utolsó világversenyén, a londoni atlétikai világbajnokságon már nem úgy szerepelt, mint ahogyan azt sokan várták volna – be kellett érnie a 100 méteres síkfutásban szerzett bronzéremmel, majd a 4×100-as döntőben megsérült –, Usain Bolt tagadhatatlanul nyomot hagyott nem csak az atlétika, de az egyetemes sport történetében is.

Nyolc olimpiai és tizenegy világbajnoki aranyérem, valamint egy vb-bronz árulkodik arról, hogy a sportág és a sport óriásaként, minden idők legeredményesebb sprintereként vonulhatott vissza.

Három világrekordot tart: 100-on (9.58) és 200-on (19.19) sem volt gyorsabb ember nála, de a 4×100-as váltóban (36.84) is megmutatta, csak úgy repül a rekortán felett.

Usain Boltnak (balra) a 2007-es vb-ezüst volt az első komolyabb eredménye világversenyen (Fotó: m4sport.hu)

Azonban még az ő karrierje sem úgy indult, hogy rögtön a dobogó legfelső fokára szólították, a 2004-es athéni olimpián ugyanis már a selejtezőkörben elvérzett.

Első jelentősebb sikereire a 2007-es oszakai világbajnokságig kellett várni, amikor 200-on és a 4×100-as váltóval is ezüstérmes lett.

Egy év múlva azonban a pekingi olimpián mindenkit elhomályosított ragyogó teljesítményével. A 100-as döntőben gyakorlatilag lelépte a mezőnyt és mind a mai napig sokan emlékeznek rá, ahogy a mellkasát döngetve, különösebb erőlködés nélkül ért be a célba: „Mikor beértem úrrá lett rajtam az öröm, mert életem legkeményebb melóját fektettem bele és az az első arany hatalmas boldogsággal töltött el. De nem úgy tekintek rá, mintha attól bármi is megváltozott volna ebben a sportban.”

Bár már a 2008-as pekingi ötkarikás játékokon lenyűgözte a világot, tudott volna gyorsabban is futni (Fotó: m4sport.hu)

Utólag sem tagadja azt, amit már akkor sokan sejtettek: „Az edzőm szerint bírtam volna gyorsabban is futni, de én csak nyerni akartam. Igaz, a világrekord így is meglett.”

Bolt iskolás korában ismerkedett meg későbbi menedzserével, Nugent NJ Walkerrel, akivel osztálytársak voltak és nagyon jó barátok is lettek. Walker így emlékszik vissza az ifjú Usainre: „Már gyerekkorában is vicces figura volt. Tele volt energiával és mindig mindenkit megnevettetett. Vidám gyerek volt. Amit ma látunk tőle a pályán, ugyanaz jellemezte már akkor is.”

Hogy Bolt mennyire nem szállt el az első olimpiai aranyától, jól mutatja menedzsere felé intézett bölcsessége: „Pekingben mindenkit meglepett a sikere, úgyhogy azt mondta, ahhoz, hogy nagy lehessen, ezt meg kell ismételnie. Usain azt szerette volna, ha minden idők egyik legnagyobb sportolójaként vonul be a történelembe. Ő nem a legjobb atléta akart lenni, azt szerette volna, ha egy lapon emlegetnék Muhammad Alival és a többi nagynevű sportolóval. Így aztán az, hogy négy év múlva a londoni olimpián meg tudta nyerni a 200-at, nem csak neki volt különleges. Szerinte a 100 csak cirkusz a népnek. Neki a 200 volt a kedvence. Látni azt, hogy megnyeri, nekem is nagy élmény volt.”

A gyermekkori jóbarátból lett menedzser szinte együtt lélegzett Bolttal (Fotó: m4sport.hu)

A londoni játékokon valósággal szárnyalt, ám a riói szereplés fölött viharfellegek gyűltek: „Hatalmas dolog volt, hogy bokaficamát követően ugyan két hónapig nem edzhetett, mégis el tudott menni a riói olimpiára, ahol végigverte a mezőnyt.”

Menedzsere szerint Boltnak az egyik legnagyobb fegyvere a töretlen hit volt, valamint az, hogy nem akart más lenni, mint amilyen: „Usain sosem kételkedett, mindig hitt magában. Akkor is, amikor azt mondták neki, egy kétméteres srác nem való sprinternek, és akkor is mikor azzal vádolták, túl komolytalan a pályán. Őt ez nem érdekelte. Azt mondta, ő ilyen és ezt meg is mutatja a világnak.”

Arról, hogy visszavonulása után mit hagy hátra a világnak, valamint miben különbözött a többi futótól, sportolótól, Bolt a tőle megszokott magabiztossággal nyilatkozott: „Úgy vélem, az elszántságomra, a szorgalmamra és az eredményeimre emlékezni fognak. Most végre a legnagyobbak közé tartozom, ezért küzdöttem egész életemben. Egyedi vagyok, mert más voltam a pályán. Energikus és bohókás. Azt mondják, remek fickó vagyok. Megváltoztattam a sportot, ettől vagyok más.”

There is no suggestion in the leaked document that any of the players named had breached anti-doping regulations.