Musorujsag
Élő Eredmények

Belga Nagydíj – Versenyelemzés

Boxutca
Daniel Ricciardo ezúttal türelemjátékkal győzött.
Daniel Ricciardo - Fotó: xpb Daniel Ricciardo – Fotó: xpb

• Annyi viszontagság után Rosberg végül egy elszúrt gumiválasztás miatt kaphatott ki.

• Vélhetően sehogyan sem lett volna meg a dobogó Alonsónak.

• Vettel érezhette a kihagyott pénteket és túl sokat kockáztattak a stratégiájával.

• Pérez két gyorsabb ellenfelet győzött le.

• Csak a 32. kör után volt alapja annak, hogy Hamilton fel akarta adni a futamot.

 

Pozícióváltások az első körben

 lap1poschange (1)

Nico Rosbergnek szerencséje volt, hogy épp Belgiumban rontotta el ennyire a rajtot, hiszen a rövid, alig több mint 200 méteres első kanyarig tartó távolság miatt ez itt csupán két pozíciójába került, amiből egy lett az első kör végére, miután Sebastian Vettel elmérte a Les Combes féktávját.

A kevés pozíciócsere a La Source-ig tehát nem volt meglepő, az már annál inkább, hogy a mezőny első fele a Kemmel-egyenesben is szinte teljesen eredményesen védte a helyét.

Romain Grosjean és Jules Bianchi első kanyarbeli ütközésével korrigálva a legtöbb pozíciót a két force indiás és Esteban Gutiérrez szerezte az első körben. Nico Hülkenberg rajtolt talán a legjobban, még a rajtvonal előtt megelőzve Pastor Maldonadót, majd a dombon felfelé menet letudva Jean-Éric Vergne-t is. Sergio Pérez tulajdonképpen kifejezetten beragadt az indulásnál, ám bátor féktávot véve a La Source kijáratánál már le is dolgozta a hátrányát, a Kemmel-egyenesben pedig még javítani is tudott.

Vergne kevésbé volt agilis, és a szintén nem túl rózsás eljövetelét követően egyáltalán nem tudta visszaszerezni az itt elbukott helyezéseit – mindez nem először fordult elő idén. Grosjeanék mellett egyértelműen ő volt a rajt legnagyobb vesztese. (Grosjean egyébiránt egy 2013 második feléhez méltó idei első félév után az utóbbi két versenyen már két vezetői hibánál tart.)

Gumistratégiák

 tyrestrategies

A szombatról megmaradt sok lágy keverékű szett ellenére a túlnyomó többség két kerékcserés gumistratégiát választott, a három kiállás B-tervként szolgált csupán – annak viszont kiváló lehetett, különösen mivel a Pirelli azt sugallta, hogy a három csere mégis előnyösebb volt, mint a kettő. A gumigyártó szerint a lágy keverék a vártnál gyorsabban kopott a 21-29°C-os pályán, ám pénteken arányaiban kb. ugyanennyit bírt a csak kicsivel melegebb aszfalton. Érdekesség, hogy Bianchi gyakorlatilag (az első körös bokszlátogatást leszámítva) az adatok alapján egyetlen kerékcserével tervezte teljesíteni a távot.

A kétszer kiállók között a gumiválasztás is meglehetősen egyhangú volt: az elsődleges versenygumi a lágy volt és Hülkenberg, Vergne, Max Chilton,valamint Marcus Ericsson kivételével mindenki a lágy-lágy-közepes sorrendet választotta. Ezzel lehetett a legjobban védeni a pozíciókat a futam első felében, amikor még szorosabb volt a mezőny, és amikor könnyebben lehetett előzni a bokszban. Minél hátrébb volt valaki és minél nagyobb ambíciói voltak az előretörésre, annál előbb tette fel a közepes keveréket, hogy egy esetleges biztonsági autós fázissal letudja azt.

Ebből a társaságból egyedül Lewis Hamilton futott két közepes etapot, ám ezt kényszerből tette, mivel a defekt után megsérülő padlólemez miatt magasabb gumikopással szembesült.

A népes csoportban sokat hozhattak az elévágások – Kimi Räikkönen pl. kifejezetten aggresszíven időzítette az első kiállását, ami miatt viszont „tojásokon kellett lépdelnie” az extrém hosszú utolsó etapjában – de a győzelem sorsa nem ezen múlt; Daniel Ricciardo ezt a futamot egyáltalán nem a bokszban nyerte meg…

Csak Rosberg, Vettel, Felipe Massa, valamint Adrian Sutil döntöttek a háromkiállásos bokszstratégia mellett, s amint azt már említettük, mindannyian menet közben váltva. A bajnoki éllovas az első kiállásnál a közvetlen ellenfeleknél korábban feltett új gumival próbálta minimalizálni a szárnyrongálódás és kompenzálni a szárnycsere miatti időveszteséget, majd amikor a Vettel ellen kockásra fékezett bal elsőn jelentkező vibráció miatt a második kiállását is korán ejtette meg, minden esélye elszállt a két kiállás tartására. Az logikus volt, hogy a biztonsági autóban reménykedve a második etapra közepes keveréket kapott, az viszont eléggé érthetetlen, hogy miért adták neki egynél több etapra a körönként több mint 1,5 mp-cel lassabb gumitípust…

Felipe Massát vélhetően a futam elején még rejtélyesnek számító tempóvesztése miatt szólították ki korán az első kerékcseréjére és változtattak ezzel a stratégiáján, ami pedig Vettelt illeti, ő nem váratlan kihívások, hanem a bevallottan túl agresszív takikázás miatt csúszott el a kiállásaival, amiről alább ejtünk szót.

Boxkiállások

 pitstops

(Kattints a képre a teljes mérethez!)

Szokatlanul kevés pozíció sorsa dőlt el a bokszban; egy később kivesézett kivételtől eltekintve gyakorlatilag nem is láthattunk olyan esetet, hogy a kerékcserék tizedmásodpercei döntsenek el egy csatát a futam során.

A legnagyobb meglepetést a McLaren okozta, amely ugyan eddig sem bizonyult kifejezetten lassúnak a szervízúton, ám a nyári szünetről egyenesen a legjobb bokszmunkával tértek vissza. Érdekes lesz megfigyelni, hogy ez vajon egyszeri alkalom volt, vagy egy trend kezdete.

A Mercedest az ág is húzta: az még érthető, hogy Hamilton defektes kerekének cseréje és Rosberg szárnycseréje rendkívüli módon elhúzódott, ám ezután Hamilton még kis híján le is fulladt a harmadik, 31. körben megejtett kiállásánál. Ez ugyan nem osztott, vagy szorzott, de hozzájárult ahhoz, hogy a brackley-iek kerékcseréinek fele a hét legrosszabb között legyen.

A szokásoknak megfelelően remekül teljesített még a Red Bull és következetlenül (hol gyorsan, hol lassan) dolgozott a Williams.

Helyezések körönként

 lapchart

Magyarországon az eltérő gumistratégia volt Ricciardo győzelmének a titka, Kanadában a Vettel elé vágás és Pérez ERS-hibája, itt, Spában, viszont szinte teljes egészében arra kellett hagyatkoznia, hogy mások lábon lőjék magukat.

A fenti ábra mutatja az ausztrál előretörését az 5.-ről az 1. helyre (ami mindössze 8 kört vett igénybe). Hamilton defekttel hullott ki előle, Vettel hibázott a Pouhonban, Rosberg pedig a szárnycsere következtében elhúzódó kerékcseréje miatt került mögé. Egyedül Fernando Alonso vívott ellene teljes erőbedobással, ám a Ferrari – bár ugyanolyan gyors volt, mint a Red Bull – a tegnapi végsebességek alapján nagyon sebezhető volt az egyenesekben.

Mindez korántsem jelenti azt, hogy Ricciardo érdemtelenül győzött: ahhoz, hogy kihasználja ezeket a lehetőségeket, türelmes és hibamentes autózásra volt szüksége.

A 8-9. kör táján egy „nosztalgikus” Red Bull 1-2 sem tűnt elképzelhetetlennek, ám később ahhoz képest, hogy a kihagyott pénteki ülésidő miatt Vettel sok mindenben bizonytalan volt (gumikopás – ld. utolsó ábra vége, egyensúly – ld. két vezetői hiba), az energiaital-gyárosok bokszfala kissé talán túl sokat kockáztatott a stratégiájával.

A német első két kiállása közül mindkettőnél gondoskodtak róla, hogy Valtteri Bottas előtt ejtsék meg őket, és kihasználva az új gumik nyújtotta nagyobb tapadást, a williamses előtt maradjanak. Ennek az lett a vége, hogy az utolsó etapban Vettel túlzott gumikopással szembesült, kénytelen volt beiktatni egy harmadik kerékcserét, és ahelyett, hogy – legrosszabb esetben – Bottast követve befutott volna a 4. helyen, még Räikkönennel szemben is veszített egy pozíciót. Ráadásul az sem biztos, hogy a fiatalabbik finn eléje vágott volna, ha előbb bokszol, elvégre számára (is) a közepes keverék következett, amivel ezt nehezebb megvalósítani.

Räikkönen első kiállásánál megejtett agresszív elévágását jórészt a nagy leszorítóerőt biztosító hátsó szárnya tette lehetővé, ami a kevésbé csúszkáló autón keresztül kedvezőbb gumikopást biztosított számára, ezzel pedig aránylag kényelmesen teljesíthetővé vált a futam második felében a verseny leghosszabb etapja. Figyeljük meg, hogy a finn az extrém korai bokszlátogatásával nem csupán a korábbi bakik miatt hosszabb ideig szervizelő Rosberget és Alonsót, hanem Vettelt és Bottast is megelőzte, felugorva ezzel a 6.-ról a 2. helyre. Az utolsó ábrán az is látszik, hogy ha volt kerékcsere, amelynek milliméter pontosnak kellett lennie, akkor ez volt az, mivel Vettel csak alig valamivel a ferraris mögött tért vissza a „ringbe”. Összességében Räikkönen megint különösen jól szerepelt a legjobb pályáján.

Vezető versenyzővel szembeni hátrányok körönként

 racechart

(Kattints a képre a teljes mérethez!)

Rosberg győzelmi esélyei nem annyira a szárnycsere miatt hosszúra nyúlt első kerékcseréjénél szálltak el, sőt, még csak nem is a bal első gumija elfékezésénél, hanem a már említett érthetetlen döntésnél, amelynek során a harmadik etapra is közepes keveréket kapott. A kerékcserék listájából kiderül, hogy a szárnycserés kiállás 7 mp-cel vetette őt Ricciardo mögé (előtte közvetlenül egymás mögött voltak), ami 10-re nőtt, amíg Vettel ezt követően feltartotta a németet. A 28. körre – mindkettejük második kiállását követően – Rosberg ezt 3-ra csökkentette, méghozzá a keményebbik keveréken autózva… Nem nehéz elképzelni, hogy a lágyon teljesen eltüntette volna a hátrányt, miközben az utolsó 25 körben két 12-13 körös lágy etapon a gumikopással sem lett volna gond.

A futam nagy részében – a folyamatos panaszkodása ellenére – még Hamilton is hozta Ricciardo tempóját a sérült Mercedesszel. Az angol teljesítménye csak a 32. kört követően kezdett egyre gyorsuló ütemben romlani, egészen eddig profihoz nem illő magatartásra utalt, hogy önként fel akarta adni a küzdelmet.

Persze minden a 2. körbeli ütközésnél kezdődött, ahol Rosberg gyakorlatilag nekikormányozta autóját a 44-es rajtszámú kocsinak a Les Combes első balkanyarjának a kijáratánál. Ha nem volt szándékos, akkor a német csak simán vezetői hibát vétett, ha viszont szándékos volt, akkor annak olyan következményei lehetnek, amelyek kifejtése meghaladja e cikk terjedelmi korlátait.

Ami az ötödik helyért zajló csatát érinti, Kevin Magnussen McLarenjének magas végsebessége és – ami a lejtős visszafordítót illeti – kiváló lassú kanyarokból való kigyorsítása miatt Alonso ebben kezdettől fogva verve volt – nem elhanyagolható tényező az sem, hogy Magnussen mindig is jól ment Spában. Bár az MP4/29-esnél üres pályán összességében gyorsabbnak bizonyult (ld. pl. 13-17. és 28-36. kör), Alonso végsebessége Bottas ellen is probléma lett volna, ha nincs az 5 mp-es büntetés és a spanyol ott tud maradni az élmezőnyben – a dobogó vélhetően sehogyan sem lett volna meg.

Magnussent azért a versenybírák szobájában végül maga mögé utasította; a dán leszorító manőverét még a jóval engedékenyebb, kontakt sportnak tekinthető túraautózás egyik nem pontszerző futamán is büntetéssel honorálták.

Mögöttük Pérez, Danyil Kvjat és Hülkenberg legalább ugyanekkora torzsalkodást rendeztek az utolsó pontszerző helyekért. A grafikonon látszik, hogy a mexikói hármójuk közül gyakorlatilag a leggyengébb versenytempóval brusztolta ki a futamot, amelynek kulcsa a 21. körbeli, Vetteléhez hasonló, „preventív” kiállás, valamint kemény védőjáték volt. Kvjat ugyanezekkel az eszközökkel tartotta maga mögött a még nála is gyorsabb Hülkenberget, igaz, az újoncnak segített a német eltérő gumiválasztása és a gyenge időmérő miatti hendikepje is (utóbbiból Hülkenberg jó rajtját követően is maradt valamennyi).

Szintén tisztán kirajzolódik, hogy bár a Williamsnél erősen túloztak, amikor 40 mp-re becsülték a Massa autójára tapadt törmelék miatti időveszteséget, a brazil valóban rengeteget, mintegy 25-28 mp-et veszített a második kiállásáig (amely alatt eltávolították a gumidarabokat a 19-es kocsiról) az első körben még közvetlenül előtte autózó Magnussennel szemben. Massa a szerencsétlenséget követően már nagyjából hozta Bottas versenytempóját.

Ezt megelőzően viszont láthatólag alaposan feltartotta Sutilt, akinek esetében a Sauber állítólag épp a problémára reagálva váltott kettőról háromkiállásos stratégiára – ez azonban kétséges; a német valamiért már az első, a közepes keveréken futott, etapját is rövidre fogta, pedig ekkor még utol sem érte a sántító Williamst.

Végezetül íme néhány szó a kiscsapatok versenyéről: a rajtnál Ericsson mögé szoruló Chilton az első kerékcserénél hiába próbált ellenfele elé vágni, mivel az is épp abban a körben állt ki. A Marussia-bokszfal ezt követően elnyújtotta az angol második, közepes keveréken teljesített etapját, hogy az egy rövid lágy szakaszon ismét támadhasson a verseny vége felé haladva, amely tervet sikerrel végre is hajtották. Bianchi egykiállásos stratégiája ugyan láthatólag megfelezte az első körös defekt és kerékcsere miatti lemaradását a csapattársához képest, ám a nagyfokú gumikímélésre való igény miatt a francia kieséséig tovább már nem csökkent a különbség.

További tartalmak