Musorujsag
Élő Eredmények

2016-os Bahreini Nagydíj – Előzetes

Boxutca
Az ausztráliainál is szorosabb Mercedes-Ferrari csata pro és kontra érveivel.
Sebastian Vettel és Nico Rosberg (Fotó: XPB Images) Sebastian Vettel és Nico Rosberg (Fotó: XPB Images)

Mercedes

Rosberg – 1 közepes, 6 lágy, 6 szuperlágy
Hamilton – 1 közepes, 6 lágy, 6 szuperlágy

Toto Wolff szerint Bahrein a Ferrarinak kedvez, és ezzel bizonyos szempontból nehéz is vitatkozni. Itt van például a már említett tény, hogy a Scuderia tavaly 0,5 mp-cel közelebb volt az Ezüstnyilakhoz a bahreini időmérőn, mint a melbourne-in, és ha ebből indulunk ki, akkor a Mercedes előnye most szombat délutánra kb. 0,3 mp-re olvadhat – de ez még mindig elég lehet nekik a pole-hoz. Motorerő szempontjából az a pletyka járja, hogy idén a Mercedes és a Ferrari is „tudja” a 930 lóerőt, épp csak a Mercedes ebből tovább le tudja adni az energia-visszanyerő rendszeren (ERS-en) keresztül érkező 160 lóerős részt (jórészt innen fakad az egykörös tempóelőnye). Motorerő terén tehát gyakorlatilag egy kicsit még mindig fejéjük billen a mérleg nyelve – ebből pedig az következik, hogy a melbourne-inél alacsonyabb padlógáz arány kifejezetten ellenük szól. Csapaton belül a kemény féktávokon mindig remeklő Lewis Hamilton itt általában jobban megy, mint Nico Rosberg, és kettejük közül Ausztráliában is ő volt a gyorsabb (de ő is hibázott nagyobbat a rajtnál). Gumistratégia: az előzetes gumiválasztásuk alapján a pályabemutatónkban említett variációk közül valószínűleg a Mercedes viszi majd a háromkiállásos, egy szuperlágy és három lágy etappal operáló opciót. Két lágy etapot kis eséllyel egy közepesre válthatnak.

Ferrari

Vettel – 3 közepes, 4 lágy, 6 szuperlágy
Räikkönen – 3 közepes, 4 lágy, 6 szuperlágy

Melbourne-ben leginkább a nyers leszorítóerő és a motorerő (főleg a gyorsulás) domborodott ki, Szahírban pedig jóval nagyobb szerepet kap a mechanikai tapadás és a végsebesség, illetve még nagyobbat a lassú kanyaros teljesítmény. 2015-ben a Mercedes az előbbire, a Ferrari pedig az utóbbira hajazó pályákon volt nagyon erős (ld. pl. Silverstone és Szuzuka, illetve Montreal és a Mexikó). Ha a két élcsapat idei versenygépei is magukon hordozzák az elődjeik legalapvetőbb karakterjegyeit, akkor ez valóban a Ferrari egyik legjobb pályája lehet. Az is mellettük szólhat, ha valóban érdemi előnyre tettek szert a rajtoknál (hosszú kuplungfüllel vagy anélkül) – a nagy első kanyarig tartó távolság miatt ezt itt még jobban ki tudnák használni. Pilótafronton két hete úgy is Sebastian Vettel kezdett jobban, hogy kettejük közül az Albert Parkban tavaly még kivételesen Kimi Räikkönen volt a gyorsabb. A nyomás mindenesetre csak nőtt a Scuderián: ha a legtöbb pályán idén is a Mercedesé lesz a tempóelőny, akkor nagy luxus úgy eldobni egy győzelmet, mint ahogy ők eldobták a melbourne-it… Gumistratégia: a Ferrari markánsan eltérően választott gumit, mint a fő ellenfél, és velük szemben elképzelhető, hogy egy kétkiállásos, egy szuperlágy és két közepes etapos stratégiára bazírozik majd.

Williams (Fotó: xpbimages.com) Williams (Fotó: xpbimages.com)

Williams

Massa – 3 közepes, 3 lágy, 7 szuperlágy
Bottas – 3 közepes, 3 lágy, 7 szuperlágy

A Williams csalódást keltő teljesítménnyel rukkolt elő a szezonnyitón, ahol képtelen volt kitörni a középmezőny elejéből – egy körön holtversenyben a negyedik, versenytávon pedig holtversenyben csak az ötödik legjobb tempó volt az övék. Ráadásul tették mindezt a 2014 óta az egyik legjobbnak számító pályájukon. Akkor mi lesz itt, Szahírban, ahol egy kicsit többet számít az eddig az Achilles-sarkuknak számító mechanikai tapadás? Persze könnyen elképzelhető, hogy az FW38-as alacsonyabban bekötött felfüggesztése alapjaiban átalakította a kocsi viselkedését, és ettől éppen Bahreinben kapnak majd erőre… Az egyik autóra, a Melbourne-ben gyorsabb és jobb helyen is végző Felipe Massáéra, itt megérkezik még a csapat új, legrövidebb orrkúpja is (szombatra), amitől szintén teljesítményjavulást várnak a mérnökök. Pat Symonds már előre mentegetőzött, hogy „egyes” csapatokat bizony nagyon megviselt az ősz végén két héttel korábbra hozott évadnyitó, és néhány új alkatrész hiányzik még a kocsikról. Gumistratégia: a sok közepes szettjével a Williams ilyen szempontból a Ferrarihoz van közelebb. Ők ketten akár egy „vegyesebb”, egy vagy két szuperlágy, egy lágy és egy közepes etapos stratégiát is bevállalhatnak.

Red Bull

Ricciardo – 2 közepes, 5 lágy, 6 szuperlágy
Kvjat – 2 közepes, 5 lágy, 6 szuperlágy

A korábbi versenytempók alapján Ricciardóék nem tévedtek, amikor azt mondták, hogy a négy hosszú egyenes ellenére jellemzően jól mennek itt. Bár a végsebességük miatt az említett négy szakasz második felében sokat veszítenek, az állandóan kanyargó többi szakasz miatt a melbourne-inél alacsonyabb padlógáz arány összességében mégis nekik kedvez. A Red Bullok lassú kanyarból való kigyorsítása és mechanikai tapadása pedig már évről-évre bizonyít (pl. Szingapúrban). Ausztrália alapján a gyenge pontjuknak a Renault-, akarjuk mondani a „TAG Heuer”-erőforrások egyre látványosabban gyenge kvalifikációs motormódja bizonyulhat – a melbourne-i időmérőn még egyértelműen lassabbak voltak a Toro Rosso-Ferrarinál, a versenyen viszont egyértelműen gyorsabbak, és ugyanez az időmérős hátrány a gyári Renault-nál is visszaköszönt. Gumistratégia: a bődületes leszorítóereje miatt igen gumikímélő Red Bullnál van a legnagyobb esélye a meglehetősen feszes egy szuperlágy, egy lágy és egy közepes etapot felvonultató stratégiának. De a gumiválasztásuk olyan, hogy őket az egyik legnehezebb belőni.

Sergio Pérez (Fotó: Bearne / XPB Images) Sergio Pérez (Fotó: Bearne / XPB Images)

Force India

Pérez – 2 közepes, 5 lágy, 6 szuperlágy
Hülkenberg – 2 közepes, 5 lágy, 6 szuperlágy

Ha a Williams alulmúlta a várakozásokat az első versenyen, akkor a Force India túlteljesítette azokat. Azok után, hogy a teszteken megfutott hosszú etapjaikkal azt a benyomást keltették, hogy baj van a gumikezelésükkel (valószínűleg csak direkt legyilkolták az abroncsaikat), az Albert Parkban az egyik legfeszesebb egykiállásos stratégiát is sikerrel hajtották végre. Tempó terén egy az egyben hozták a Williamst, és megvolt a sebességük a kettős pontszerzéshez. Bahrein ráadásul hagyományosan az egyik legjobb pályájuknak számít – emlékezzünk csak Sergio Pérez két évvel ezelőtti dobogós helyezésére. Az autójuk újabban extrém rövid tengelytávja mindig sokat segít a lassú kanyarokban, Pérez pedig az ilyen elindul-megáll típusú pályákon van igazán elemében. Itt még a tavaly év elején borzalmasan lassú technikával is tűrhető tempót futottak. Gumistratégia: a Force India ugyanúgy választott gumit, mint a Red Bull, és most már belőlük is simán kinézhető a feszes, egy-egy szuperlágy, lágy és közepes keveréket használó stratégia.

Renault

Magnussen – 1 közepes, 5 lágy, 7 szuperlágy
Palmer – 1 közepes, 5 lágy, 7 szuperlágy

A gyári Renault-nál még látványosabban kiütközhet a versenytempónál sokkal gyengébb egykörös tempó, mint a Red Bullnál. Az idénynyitón csak a Haas szombati taktikai hibájának köszönhették, hogy nem estek ki már a Q1-ben (csak a Sauber és a Manor volt lassabb, mint ők), miközben bár a versenyen csak úgy tudtak megelőzni egy Force Indiát, hogy annak gumi- és fékproblémái voltak (tehát a nyilatkozataikkal ellentétben annyira azért nem gyorsak, mint ők), a McLarennel és a Haasszal simán tartották a lépést. Itt is hasonlóra lehet számítani, kivéve, ha a motor alacsony végsebessége miatt képtelenek lesznek elmozdulni a rossz rajtpozícióikból. Versenyzőik két héttel ezelőtt kisebb meglepetésre jobbára elválaszthatatlanok voltak, ami az eleddig kevésbé értékelt Jolyon Palmerre vet jobb fényt. Gumistratégia: az enstone-iak gumiválasztása a Mercedeséhez hasonlít a leginkább, tehát elvileg ők is választhatják a három kiállást, három lágy és egy szuperlágy etappal. A legvalószínűbb alternatívájuk is ugyanaz, mint a brackley-ieknek.

Toro Rosso

Verstappen – 1 közepes, 7 lágy, 5 szuperlágy
Sainz – 2 közepes, 6 lágy, 5 szuperlágy

A nyilvánosság előtt lezajló Albert Park-i „balhéjuk” után a középmezőny egyik legjobban várt összecsapása bizonyára Max Verstappené és Carlos Sainzé lesz – s hogy a holland valóban „mérföldekkel előrébb” jár-e majd, ami kettejük szinte azonos melbourne-i tempóját elnézve erősen kétséges. Maga a kocsi viszont itt valószínűleg egy kicsit kevésbé lesz versenyképes, mint legutóbb, hiszen a bahreini lassú kanyarok kevésbé kedveznek az STR11-esnek, mint az ausztráliai középgyors-gyorsak. És hiába a 2015-ös Ferrari-erőforrás, ha a két héttel ezelőtti végsebességük mégis ugyanolyan pocsék volt, mint tavaly… (Egyébként ezúttal sokkal inkább a kasztni rossz aero-hatékonysága, mintsem a többiekhez képest máris lemaradó motor miatt; még a gyári Ferrari 2015-ös végsebességeitől is jócskán elmaradtak.) Itt tehát valószínűleg nem lesznek gyorsabbak, mint a Williams és a Force India, de ettől még megint jót vívhatnak velük. Gumistratégia: érdekesség, hogy hacsak nem jutnak tovább a Q1-ből egyetlen szuperlágy szetten, vagy spórolnak meg még egyet pl. a harmadik edzés nem mérvadó körülményei között, akkor egyszerűen nem marad új szuperlágy szettjük a Q2-re. (A Q3-ban aztán a kötelezően oda tartalékolt garnitúra miatt megint lenne nekik egy.) Akárhogy is, a gumiválasztás alapján Verstappen jelenleg a Mercedes- és a Renault-féle sprint stratégia felé hajlik, míg Sainz nagyobb eséllyel választhat két kiállást.

Sauber

Ericsson – 3 közepes, 5 lágy, 5 szuperlágy
Nasr – 4 közepes, 4 lágy, 5 szuperlágy

A hinwilliek csúfosan leszerepeltek az idény első versenyén, ahol a rossz előzési lehetőségek miatt ideig-óráig ugyan tudtak tartani egy-egy McLarent, Haast vagy Renault-t, de versenykörülmények között összességében még a Manornál sem voltak egyértelműen gyorsabbak. Nasrék fő problémája a csapatnyilatkozatok szerint elsősorban a fékezés alatti stabilitás és a kanyarbejárati egyensúly – ezek pedig Szahírban is nagyon fontosak, így aztán ugyanúgy tönkrevághatják a hétvégéjüket, mint az Albert Parkban. Gumistratégia: a Sauber szerényen csak annyi szuperlágy szettet kért, amennyi a második és a harmadik edzésre, ill. két Q1-es gyorskörre elég (plusz a kötelező Q3-as garnitúrát). Az emiatt bőséggel rendelkezésre álló egyéb szettjeik következtében az ő stratégiájukat gyakorlatilag még megtippelni sem lehet.

Jenson Button és Stoffel Vandoorne (Fotó: XPB Images) Jenson Button és Stoffel Vandoorne (Fotó: XPB Images)

McLaren

Button – 3 közepes, 4 lágy, 6 szuperlágy
Vandoorne – 3 közepes, 4 lágy, 6 szuperlágy

Ha Kevin Magnussen két évvel ezelőtti teljesítményéből indulunk ki, akkor a még nála is többre tartott Stoffel Vandoorne valószínűleg tényleg minden további nélkül képes lesz majd hozni Jenson Button tempóját – az újonc hibákat pedig egy ilyen hirtelen debütálás alkalmával (Japánból jön; pénteken még a jet-laget is érezheti) a legkevésbé sem lehetne felróni neki. A Honda elvileg nagyot javuló ERS-e először a bahreini pálya 1,2 km-es célegyenesében vizsgázik majd igazán – Melbourne-ben nem volt ilyen hosszú padlógázas szakasz –, és ha ennek a végén is képes lesz még leadni a 160 extra lóerőt, akkor ezzel már tényleg nincs olyan nagy bajuk. Tempó alapján Buttonék legjobb esetben is csak az utolsó pontszerző helyek egyikére pályázhatnak – őket is meglepő módon jó melbourne-i sebesség ide vagy oda. Gumistratégia: a wokingiak a Ferrarihoz és a Williamshez hasonlóan választottak gumit, tehát esélyesek egy fentebb említett vegyes stratégiára vagy egy kétkiállásos, két közepes etapos verzióra.

Manor

Wehrlein – 4 közepes, 5 lágy, 4 szuperlágy
Haryanto – 4 közepes, 5 lágy, 4 szuperlágy

Az első futam alapján az MRT05-ös kasztni versenykörülmények között erősebbnek tűnik, mint egy körön, amit Pascal Wehrlein parádés első két melbourne-i etapja is jól jelzett – a német újonc ekkor több gyorsabb kocsit is eredményesen tartott maga mögött. A csapat szerint a legnagyobb problémájuk a túlzott gumikopás lehet. Két versenyzőjük egyébként meglepően közel nyitott egymáshoz képest, úgy az időmérőn, mint a futamon – ez, akárcsak a Renault hasonló fejleménye, esetükben is az előzetesen gyengébbnek tartott pilótát, itt most Rio Haryantót dicséri jobban. Gumistratégia: Wehrlein nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a kiscsapat egyszerűen azért igényelt (megint) rengeteg közepes szettet, mert ez a legtartósabb, és ezen lehet a legtöbb kört megfutni pénteken – nekik pedig kell a tesztkilométer. Az elmosott első pénteki edzésnapon ez még nem derült ki – csak az, hogy eredetileg végül mégsem a közepes keverékek köré építették a versenystratégiájukat.

Haas

Grosjean – 2 közepes, 4 lágy, 7 szuperlágy
Gutiérrez – 1 közepes, 5 lágy, 7 szuperlágy

Nehéz kontextusba helyezni az amerikai újoncok minden várakozást felülmúlóan jó évkezdését. Egyrészt botorság lenne azt várni, hogy Romain Grosjean minden futamhétvégén 6. lesz, másrészt a teszteken mutatott aránylag pocsék korrigált köridőikhez képest az ausztráliai tempójuk alapján jelen pillanatban reális elvárás, hogy év elején szinte minden alkalommal a legjobb tíz határán legyeskedjenek. A jelenlegi legnagyobb gyengeségeik – újoncok lévén – az olyan műveleti hibák lehetnek, mint pl. amivel az ausztráliai kvalifikáción idő előtt kiestek, s bár az év során ez fokozatosan eltűnhet, a bevallottan szerény évközi fejlesztési tervük eddigre viszont stabilan visszahúzhatja őket a McLaren és a Renault gyárilag támogatott programja mögé. Gumistratégia: ennyi szuperlágy szettel Grosjeanéknak a Q2-ben is két gyorskörük lesz, miközben a közepes és a lágy garnitúráik száma alapján a Toro Rossóéhoz hasonló kilátásokkal bírnak – egyikük (Esteban Gutiérrez) a három kiállás és a három lágy etap felé hajlik, másikuk pedig (Grosjean) nagyobb eséllyel beiktathat egy közepeset is.

Varga Csaba

További tartalmak