Dzsudzsák Balázst már a nyírlugosi gyerekkorban megfertőzte a labda szeretete. A magyar válogatott csapatkapitánya az M4 Sport Európa-bajnoki magazinjában beszélt karrierjének kezdetéről, az első PSV-meccsről, a bukaresti gólról, a kijutásról és a visszaszámolt napokról az Eb-rajtig.
"Amióta az eszemet tudom, folyamatosan a labda és a labdarúgás körül zajlik az életem, az egész családomé szinte, nagyon nagy segítséget nyújtottak, hiszen nem a budapesti centrumba születtem, úghogy picit nehezebb volt ez az út. Anyukám tanítónő volt, az iskola területén laktunk, úgyhogy nekem folyamatosan a labda pattogott. Ha nem az iskolában, akkor a focipályán."
Dzsudzsák karrierjében óriási dolog volt, hogy sikerült kiszerződnie a PSV Eindhovenbe. "Január 12-én kellett kimennem, 18-án már a kezdőben voltam egy idegenbeli, Feyenoord elleni rangadón, 75 ezer ember előtt. Soha életemben nem voltam még se ekkora stadionba, se ilyen közönség előtt. A 44. percig szinte fogalmam sem volt, akkor kaptam egy normális labdát, akkor jött a szokásos, amit tudok: megtolom a labdát, megverem a védőmet egy az egyben, és egy nagyon szép beadással kapufát fejeltünk. Így mentünk szünetre, és onnantól kezdve nyugodtam meg."
A magyar szélső nem tart az Eb-meccsek nyomásától, mivel hozzá van szokva a téthez. "A PSV-vel folyamatosan a bajnoki címért versenyeztünk, a Dinamóval is bejutottunk a 16 közé az Európa Ligába, a Napoli ellen játszottunk, tehát hálistennek voltak komoly élményeim és komoly csapatok ellen való szereplés. Most pedig itt van a hab a tortán, hiszen az ember mikor lenne büszkébb, mint amikor a saját hazáját képviselheti egy világeseményen. Nagyon izgatott vagyok, és már nagyon régóta számolom vissza a napokat."
A bukaresti Eb-selejtezőre és az azon szerzett szabadrúgásgóljára visszaemlékezve a mai napig libabőrös lesz. "Letettem azt a labdát, a Tőzsér Danival volt egy rövid diskurzus, hogy ő hová rúgná, én hova rúgnám. Aztán átengedte a lehetőséget, és az utolsó pillanatban rá hallgattam, hiszen saját magamtól lehet, hogy nem oda rúgtam volna, mint például a horvátoknak tettem."
Dzsudzsák szerint a válogatottnak ez az idénye ideálisan összeállt, a nemzeti csapattal sikert elérni pedig teljesen más érzés, mint egy klubbal. "Ilyenkor az ember sokkal jobban átérzi azt, hogy ez nem csak egy csapatról szól, hanem egy fociban sikertelen országról, és megint nekünk az marad, hogy ülünk kint a teraszon és nézzük a többi csapatot. Nem is foglalkoztunk ezzel, nem volt téma, nem reagáltuk túl, nem nyilatkoztuk túl a dolgokat, hogy ötöt akarunk rúgni. Régebben még akár tőlem is elhangzottak ilyen dolgok, mindenáron a kifelé való megfelelésnek akartunk eleget tenni. Azt mondom, hogy ez az az év, ez az a széria, ami a csapat szempontjából teljesen ideálisan összeállt, és lett egy elképzelésünk, azzal tetőztük ezt, hogy összejött az Eb-résztvétel."
A Bursaspor játékosa úgy véli, neki is meg kellett érnie ahhoz, hogy átérezze, mit jelent a válogatott csapatkapitányának lenni. "Többször is hangoztattam, hogy nem voltam elégedett az előtte való mérkőzéseimmel, nem azt nyújtottam, ami az erősségem. Csináltam, tettem a dolgom, de nem volt látványos. Ennek a csapatnak arra van szüksége, hogy legyen egy ember elöl, rajtam is azt érezzék, hogy abszolút magabiztos vagyok és bárkin, bármin átmegyek, hogy az sikerülhessen."
