Olimpia Vívás Női párbajtőr egyéni

A mosoly volt a fegyvere - Szász Emesét az égből is segítették a páston

| Forrás: MTI
Szász Emese mindössze két órát aludt azok után, hogy szombaton megszerezte a magyar csapat első riói aranyérmét párbajtőrvívásban. A mosolyt - ami végigkísérte a páston is - érthetően nem lehetett letörölni az arcáról, pedig az M4 Sportnak adott exkluzív interjúban mesélt a nehezebb időszakokról és édesapjáról, aki már nem a földről, hanem fentről segítette a kritikus pillanatokban.

“Az egész napnak, az egész felkészülésnek az volt a mottója, hogy jókedvvel élvezni az egészet. Eddig a görcsösség nem vált be az elmúlt két olimpián, gondoltam megpróbáljuk a másik oldalt. Hát kicsit jobban működött” – mosolygott Rio első magyar bajnoka az M4 Sportnak adott nyilatkozatában. Igaz enélkül már el sem lehetne képzelni, hisz fülig érő szájjal hányta minden ellenfelét törje hegyire szombaton is.

A túlzott akarás az utóbbi időben már nem jellemezte, az elmúlt négy éve érzése szerint jól sikerült, sok érmet szerezett a világversenyeken, még ha az arany eddig váratott is magára. “Nagyon nagyot változott a hozzáállásom. Emellett a fizikai felkészülésem is nagyon jó sikerült, sok új dolgot vittünk bele az edzésmódszerembe is, ezért úgy éreztem mindent megtettünk és ennek ki kell jönnie” – folytatta a párbajtőröző, aki a rosszul sikerült londoni játékokon sem az edzőjében, Kulcsár Győzőben kereste a gondok forrását. “Inkább magamban. A mi edző-tanítvány párosunk annyira jól működött előtte is, hogy nem itt kell a hibát keresni.”

Szász Emese (jobbról) és mestere, Kulcsár Győző elválaszthatatlan páros – fotó: MTI/AP/Andrew Medichini

Szász kiemelte most tudott  először százszázalékosan, sérülés és családi tragédia nélkül felkészülni egy olimpiára. “Pont emiatt érzem, hogy apukám, aki London előtt hunyt el, most velem volt és ő is segítette az utamat egész nap, hogy ez az álmom valóra váljon. És ő is láthatta ezt. Ha már nem is élőben… Mikor föl nézel és azt mondod, most nagyon kéne valami, valami jó ötlet vagy segítség, és jön, akkor érzed úgy, hogy ő veled van.”

Mestere tanácsa, miszerint az nyeri az olimpiát, aki legkevésbé foglalkozik azzal, hogy hol is van és  legjobban élvezi, ugyancsak nagyban segítette. “Tényleg úgy menetem fel egész nap, féltem két olimpián keresztül, most féljenek a többiek. Tudom milyen rossz az,  ezért is mosolyogtam. Látszódott a többieken mennyire feszültek.”

A lazaság a fináléban is jól jött, mert Rossella Fiamingo ellen korábban mindössze egyszer sikerült nyernie. “Többször kérdezték, vannak-e mumusaim a mezőnyben, amire mindig azt feleltem, ez vívás. Hiába kapsz ki valakitől sokszor, egyszer fordul a kocka. ezért nem is neveztem meg ilyeneket. De ha meg kellett volna, ezt a lányt odasorolom. Úgy is éreztem, nincs veszíteni valóm. Ha úgy áll oda, hogy tízből kilencszer megver – néha súlyos vereséget mérve rám -, akkor neki van nagyobb veszteni valója a döntőben. Úgy mentem oda, ha szoros asszót vívunk akkor papírforma, ha meg nyerek, nagyon fogunk örülni.”

Azzal sem foglalkozott, mikor négypontos hátrányba került. “Azt mondtam magamban, amíg nincs tizenöt és nem fogunk kezdett, addig bármi történhet. És szerencsére sikerült a csoda, feljöttem a tizenegy hetes hátrányból, de már nem tudok visszaemlékezni, hogy hogyan” – avatott be mindenkit az ihletett pillanatok varázsába a 33 éves sportoló, aki azért hozzá tette, a tudatos váltásra is szükség volt a sikerhez.

“Amíg párhuzamosan vívtunk, sokszor eltalálta a kezemet, így könnyű tusokat kaptam, ám nem túl kidolgozottakat. Viszont én jókat adtam. és ez adott erőt a fordításhoz. Ekkor már kicsit keresztbe álltam, hogy ne legyen olyan sok helye eltalálni a kezemet. Két balkezes esetén így szűkebb a két kéz találkozása. Onnantól már az én akaratom érvényesült.”

A végén együttes találat is elég volt számára, de amíg nem adta meg az utolsó döfést, nem hitte el, hogy olimpiai bajnok lesz. Azonban azt érezte, mikor átvette a vezetést, ellenfele keze megremegett.

Nem volt internet a teremben, így nem értesülhetett a fokozódó érdeklődésről. De nem is akart  a külvilággal foglalkozni, edzőjének már reggel megmondta, “öt asszót kell nyerni, addig maradunk. Ez sikerült is. Ami a lelátón volt, az tényleg fantasztikus, de csak akkor éreztem, mikor le- vagy felmentem a pástra, mert annyira koncentráltam.”

A faluba visszatérve mindenki nagy örömmel fogadta, a csapatirodán a vívókkal külön is ünnepeltek, de csak szolidan, mert a többiek versenye még hátravan. “Nagyon remélem beindítottam nem csak a magyar vívás szekerét, hanem az egész magyar sportét. Rögtön az elején két aranyérmünk van, ez feldobja az egész csapatot, mindenki nagyobb lendülettel fog odaállni.”

Megnézte Hosszú Katinka döntőjét is, ami után “nyugovóra tért”, de abban a két órában, amit sikerült alvással töltenie, többször is felébredt, hogy ránézzen az éjjeli szekrényén pihenő aranyra, nem álom ami történt

A folytatással kapcsolatban korábban azt gondolta, Rio lesz a végállomás, de ebben az éveben, a felkészülése során mindez megváltozott. “Annyira szeretem, nem kell, hogy vége legyen. Viszont valószínűleg egy kis szünet lesz a vívásomban, már ha minden jól megy. Örülnék, ha a családban nem csak a nővéremnek lenne gyermeke” – utalt az általa csak “babaprojektnek” nevezett tervekre. “De utána nagyon szívesen visszatérek a pástra.”

“Felrobbant a telefonom. Teljesen meg vagyok hatódva, hogy ennyien szurkoltak nekem” – árulta el Szász, akinek szerettei otthon felváltva sírnak és nevetnek örömükben.

Az első aranyéremnek az összes magyar sportolóra nagy hatása lehet, pedig “nem találtam meg ezzel a bölcsek kövét, tuti recept nincs. Tényleg csak azt tudom mondani, élvezzék azt, hogy itt vannak és versenyezhetnek, mert mindenkiben benne van a tudás, aminek ki kell jönnie” – zárta az interjút, természetesen mosolyogva.

 A teljes beszélgetést a videóra kattintva nézheti meg.

Kapcsolódó cikkek

Olimpiai menetrend

object(SimpleXMLElement)#14090 (1) { [0]=> string(1) "E" } object(SimpleXMLElement)#13999 (1) { [0]=> string(1) "E" } object(SimpleXMLElement)#14090 (1) { [0]=> string(1) "D" } object(SimpleXMLElement)#13999 (1) { [0]=> string(1) "D" } object(SimpleXMLElement)#14090 (1) { [0]=> string(1) "J" } object(SimpleXMLElement)#13999 (1) { [0]=> string(1) "J" }
  • Szeptember

    1

  • Szeptember

    2

  • Szeptember

    3

  • Szeptember

    4

  • Szeptember

    5

  • Szeptember

    6

  • Szeptember

    7

  • Szeptember

    8

  • Szeptember

    9

  • Szeptember

    10

  • Szeptember

    11

  • Szeptember

    12

  • Szeptember

    13

  • Szeptember

    14

  • Szeptember

    15

  • Szeptember

    16

  • Szeptember

    17

  • Szeptember

    18

  • Szeptember

    19

  • Szeptember

    20

  • Szeptember

    21

  • Szeptember

    22

  • Szeptember

    23

  • Szeptember

    24

  • Szeptember

    25

  • Szeptember

    26

  • Szeptember

    27

  • Szeptember

    28

  • Szeptember

    29