Atlétika, kajak-kenu, úszás és vívás.
Ezek lennének azok a sportágak, ahol hazánk igazán nagyot tudott robbantani a 2016-os játékokon, követe ezzel a hagyományos magyar sikereket. Ami talán érdekes lehet, hogy a négy említett ágazaton kívül egyetlen másik mozgásforma indulói sem szállítottak dobogós helyezést, amire 112 éve nem volt példa.
Az 1904-es St. Louis-i játékokon mindössze úszásban jutott ki a dicsőségből, akkor Halmay Zoltán révén két arany-, míg Kiss Géza jóvoltából egy ezüst-, és egy bronzérem volt a termés.
Az említett olimpia óta viszont minden egyes helyszínen legalább öt sportágban voltak képesek magyar versenyzők az első három hely valamelyikén végezni, köztük a 2008-as, némileg talán sikertelenebb pekingi kiíráson is.
Amennyiben csak az „aranyos” sportágakat vizsgáljuk, 1924 óta csupán a már említett pekingi olimpián fordult elő, hogy a rióinál kevesebb sportnem űzői érjenek fel a csúcsra. Párizsban a két diadalt a sportlövő Halasy Gyula és a kardvívó Pósta Sándor szolgáltatta, míg a 2008-ban szerzett három győzelemből kettő a kajak-kenu pályákon (Vajda Attila kenus és a Kovács Katalin-Janics Natasa kajak kettes), míg egy a vízilabda-medencében született.
Vajda Attila örül, miután a kenu egyes 1000 méteren aranyérmet nyert a pekingi nyári olimpián. – Fotó: MTI/Koszticsák SzilárdA magyar szempontból legheterogénebb olimpia furcsa módon nem a legsikeresebb, helsinki játékok volt, míg az 1952-ben gyűjtött 42 érem 11 sportágban született, addig úgy Moszkvában, mint Münchenben 12-12 különböző pályán ért fel magyar versenyző a dobogóra. Az elsőségek tekintetében persze a finn főváros viszi a prímet a maga 10 versenynemében szerzett 16 arannyal.
Ha az olimpiai bajnoki címeket vizsgáljuk, nem érheti rossz szó a riói résztvevőket, ugyanazon az olimpián 8 diadalnál többet ugyanis csupán 8 alkalommal szereztek magyar versenyzők, ám az összesen begyűjtött 15 medál a kilencedik legkevesebb a 26 magyar részvétel tekintetében.
Izgalmas témakör lehet, hogy vajon mi lehet az oka a viszonylag kevesebb ezüst-, és bronzéremnek, mint ahogyan az is felvet néhány kérdést, hogy vajon miért estek vissza ennyire az olyan, korábban igazi magyar sikersportágnak számító versenyszámok, mint például a sportlövészet, a birkózás, a torna, az ökölvívás, a súlyemelés, az öttusa, vagy éppen a vízilabda.