Osváth Richárd az M1 Ma délelőtt című műsorában elmondta, kilencévesen kezdett el vívni Szatmárnémetiben. Térdsérülést szenvedett, többször is operálták, később azonban ráesett a műtött térdére, amely elfertőződött és merev maradt. „Próbáltam B variációt az életben kipróbálni, először volt a férfifodrászkodás, aztán jött a kerekesszékes vívás. Újra megpróbáltam álmodni magamnak egy világot, és eddig összejött.”

A Rióból két ezüstéremmel hazaérkező Osváth Richárd a paralimpikonok fogadásán a Liszt Ferenc-repülőtéren 2016. szeptember 20-án. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A magyar vívónak a két elvesztett döntő ellenére sincs hiányérzete. „Kardban egyáltalán nincs, tőrben a vereség után egy pillanatra szomorú voltam, de nem volt maradandó, utána már örültem.”

A sportoló – aki feleségének virág helyett érmet adott házassági évfordulójukra – a hazaérkezés utáni fogadtatásról azt mondta, életében először érezte, hogy a paralimpikonok is példaképek. „A gyerekek számára nagy öröm és boldogság, ha belepacsizok a kezükbe. Ez nekik is felemelő érzés lehetett és én is örültem neki.”

Négy éve, Londonban bronzérmet szerzett, ezúttal ezüstö(ke)t, így a tendencia alapján négy év múlva, Tokióban az aranynak kellene következnie. „A három éremmel is szeretnék ugyanolyan alázattal a víváshoz hozzáállni és ugyanúgy dolgozni tovább, hogy majd aranyérmes legyek. Van erre esély, szerintem sok munkával, jó ággal, szerencsével bármi lehet.

A videóra kattintva az is kiderül, milyen meglepetés várta hazaérkezéskor.