A dzsúdó az 1800-as évek végén kialakult japán küzdősport, melynek kitalálója Dzsigoró Kanó, aki 22 esztendősen szomorúan konstatálta, hogy az akkori császársági rendszer háttérbe szorítja azokat a társadalmi és szellemi értékeket, melyeket évszázadokon keresztül a szamurájok harcművészete hordozott magában, ezért megalkotta a ma dzsúdóként ismert sportágat. Kitalálója megfogalmazása szerint a dzsúdó magyarul „lágy utat jelent”. A küzdelem során gáncsolások és dobások használatával cél az ellenfél földre vitele és az úgynevezett földharc során karfeszítések, fojtások, leszorítások alkalmazása.
Kanó úgy alkotta meg sportágát, hogy a testi épségre veszélyes technikákat elhagyta, így át tudta adni felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.
A dzsúdó népszerüsítésének érdekében sok helyen bemutatta az új küzdősportot. Amerikában egy kikötőben történt például egy érdekes eset, amikor egy általa kialakított küzdőtéren több száz dollárt ajánlott fel annak, aki le tudja őt győzni. Az esethez érdemes tudni, hogy Kanó egy 60 kg-os ember volt, tehát nem túl ijesztő egy nála jóval nagyobb, testileg erősebbnek tűnő matróz számára, így volt bőven jelentkező a legyőzésére, de mindenki sikertelenül, a földön végezte a mester ellen.
A dzsúdó az azóta eltelt több mint 130 évben meghódította a világot, hatalmas népszerűségnek örvend.Japánban jelenleg több mint ötmillió igazolt versenyző van és a sportág az iskolák kötelező tananyagává vált.
MTI Fotó: Honéczy Barnabás
Magyarországra 1906-ban érkezett a cselgáncs, amikor gróf Szemere Miklós hívására Kanó egyik tanítványa érkezett hazánkba, hogy megismertesse és népszerüsítse a sportágat. Egy kicsit ugorva az időben 1959-ben volt a következő kiemelkedő esemény a magyar dzsúdó életében, amikor a hazai szövetség csatlakozott az Európai Judoszövetséghez(EJU). Innentől rohamos szakmai fejlődést lehetett tapasztalni, gyorsan elkezdett növekedni a versenyzők létszáma, országszerte sorra alakultak a szakosztályok, aminek köszönhetően 1955-re már 300-nál is több igazolt dzsúdós volt hazánkban. 1966-ban katasztrófa sújtotta a magyar dzsúdósportot: egy prágai versenyre tartott a válogatott négy tagja, Bodor Antal, Faragó Benjámin, Kovács János és Nagy Miklós, valamint edzőjük, Kovács Ákos, amikor repülőgépük lezuhant és mindannyian életüket vesztették. Talpraállni nagyon nehéz volt, kemény munkára és elszántságra volt szükség mindenki részéről. Az 1970-es évektől volt tapasztalható a dzsúdó igazi fellendülése, a hazai versenyzők egyre jobb eredményeket szállítottak, majd következett az 1992-es olimpia Barcelonában, ahol Kovács Antal a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel, ezzel elérve a magyar dzsúdó legnagyobb sikerét. Az ötkarikás játékok után egy évvel Kovács Antal egy világbajnoki aranyat is begyűjtött, ami 2005-ben Kairóban Braun Ákosnak is sikerült.
A Judo Világnapjának üzenete 2011-ben a Tisztelet (Respect), 2012-ben a Judo mindenkiért (Judo for All), 2013-ban a Kitartás (Perseverance), 2014-ben az Állhatatosság (Honour), 2015-ben pedig az Egység(Unity), idén pedig a Dzsúdó a világ(Judo for the World). A Nemzetközi Judo Szövetség(IJF) arra biztatja a dzsúdósokat, töltsék aktívan e jeles napot.