Mi lett belőletek, ifi-aranylabdások?

Ő az új Maradona, vagy az új Pelé, esetleg az új Messi, skandálják sokan, ha meglátnak egy ígéretes tehetséget. Azonban nem mindenkiből lesz elismert, világklasszis labdarúgó azok közül, akik páratlan technikai tudásuknak köszönhetően még a fülükön is meg tudják állítani a labdát. A tehetségek felfedezése és motiválása azonban nagyon fontos, éppen ezért a Tuttosport nevű olasz napilap 2003-ban életre hívta a Golden Boy-díjat, melyet sportújságírók ítélnek oda annak a huszonegy éven aluli Európában játszó labdarúgónak, aki az adott naptári évben szerintük a legjobb teljesítményt nyújtotta. Ám mint az kiderült, néha a szakma is téved…

A győztest negyven játékos közül választja meg harminc olyan újságíró, akik a legnagyobb európai szaklapokat – a német Bild, a francia France Football, a spanyol Marca, a holland De Telegraaf, és a brit The Times, csak hogy néhányat említsünk - képviselik. Minden újságíró öt labdarúgóra szavazhat: a legjobbnak tartott játékos 10, a második 7, a harmadik 5, a negyedik 3, az ötödik pedig 1 pontot kap. A végén összesítik a voksokat, és a legtöbb szavazatot gyűjtött focista nyeri a Golden Boy-díjat, azaz az U21-es Aranylabdát.

A labdarúgás szerelmesei minden szezon elején úgy ülnek le a képernyők elé, vagy mennek ki a stadionokba, hogy egy kis csodát szeretnének látni. Nem mindig elég, ha a kedvenc csapatuk megnyeri a meccseit, ugyanis titkon mindenki vágyik egy csipetnyi varázslatra, melytől elakad a lélegzete. Félpályát átszelő cselsorozatokra, harmincöt méteres bombagólokra, szemkápráztató focira vágynak az emberek, és a meglévő klasszisok mellett az ínyencek árgus szemekkel fürkészik azt is, hogy vajon melyik tizenéves süvölvény robban be a futball világába, hogy a fociszeretőket elvarázsolva fenekestül felforgassa a világot.

Az első Aranyifjúnak meseszép felesége volt

Rafael van der Vaart -  fotó: EPA/Axel Heimken Rafael van der Vaartnak Hamburgban jól ment a játék, később viszont... - Fotó: EPA/Axel Heimken



Azt kár lenne állítani, hogy az elismerést első ízben, 2003-ban kiérdemlő Rafael van der Vaart beírta volna magát a labdarúgás halhatatlanjai közé. Az Ajax labdarúgójaként 2002-ben és 2004-ben bajnoki címet szerzett, és az amszterdami együttesben lett „Aranyifjú” is. A remek bal lábbal megáldott középpályásnak nagy jövőt jósoltak, később viszont rengeteget volt sérült, és sokat elmond róla, hogy a Hamburgon - 2005 és 2008 között szerepelt a német klubban - kívül más csapatában nem igazán tudott kiemelkedőt nyújtani. A Real Madridnál és a Tottenhamnél sem tündökölt, a Real Betisben az elmúlt szezonban csupán hétszer lépett pályára a most harminchárom éves játékos, aki jelenleg a dán Midtjylland labdarúgója, de egyetlen meccsen sem játszott még a szezonban.

Ha őszinték akarunk lenni, akkor vele kapcsolatban nem feltétlenül a foci az első dolog, ami bevillan az embernek, hanem Sylvie van der Vaart, akinek személyében eszméletlen dögös felesége volt az első Golden Boy- díjasnak.



A 2004-es győztes az angol válogatott gólrekordere és az MU második legeredményesebb játékosa lett

Wayne Rooney Ringo Starrnak készült, labdarúgó lett belőle.- Fotó: EPA/Andy Rain Wayne Rooney beváltotta a hozzá fűzött reményeket- Fotó: EPA/Andy Rain



Wayne Rooney a 2002/2003-as szezonban az Everton játékosaként mutatkozott be a Premier League-ben, s már tizenhét évesen 33 meccsen léphetett pályára a világ egyik legkeményebb és legerősebb bajnokságában. A következő idényben még ezt a teljesítményét is felül tudta múlni - 34 találkozón 9-szer talált az ellenfelek kapujába -, így a 2004/2005-ös szezonban a Manchester United azzal a fényes jövőképpel állhatott a szurkolói elé, hogy megszerezte a 2004-es Golden Boyt, valamint náluk játszik a szurkolók által az év fiatal labdarúgójának választott portugál szélvész, Cristiano Ronaldo.

Első manchesteri szezonjában Rooney 29 bajnoki mérkőzésen 11-szer volt eredményes és teljesítményének köszönhetően a liga legjobb fiatal játékosának (PFA Young Player of the Year) választották. A Vörös Ördögöknél azóta 530 mérkőzésen 246 gólt szorgoskodott össze, amivel Bobby Charlton mögött a második legeredményesebb játékos a klub történetében. Az angol nemzeti tizenegy örök góllövőlistáján viszont éppen Charltont (106 meccs, 49 gól) sikerült megelőznie, mivel 118 meccsen 53 alkalommal szomorította el az ellenfelet.

A Bolha-kora

Itt még "csak" négy Aranylabdája volt Messinek. - Fotó: Reuters Itt még "csak" négy Aranylabdája volt Messinek, akiből igazi legenda lett - Fotó: Reuters



Ha valamelyik évben, hát 2005-ben nem lőttek bakot a szakértők. Minden bizonnyal a legtöbben emlékeznek arra a szalvétára írt szerződésre, mely Barcelonáig repítette az apró termetű rosariói kisfiút, akinek nem termelődött kellő mennyiségben növekedési hormon a szervezetében, a katalán klub pedig fizette a gyógykezelést. Lionel Messiből így sem lett égi meszelő, 169 centisre nőtt, ami viszont bőven elégnek bizonyult ahhoz, hogy a labdarúgás óriásai közt emlegessék.

A Barcelonában tétmeccsen a 2004/2005-ös idényben, tizenhét évesen mutatkozott be Frank Rijkaard keze alatt, azóta pedig klubszinten mindent megnyert, amit csak lehet: nyolcszoros spanyol bajnok, négyszeres Spanyol Kupa-győztes, négyszeres Bajnokok Ligája-győztes, hétszeres Spanyol Szuperkupa-győztes, háromszor nyert FIFA Klubvilágbajnokságot, háromszor UEFA Szuperkupát.

Utánozhatatlan, ahogy vezeti a labdát. Mintha egy mágnes lenne a cipőjében, ami nem engedi, hogy a játékszer másfél méternél távolabb kerüljön tőle. Labdával és anélkül is villámgyors, remekül cselez, pazarul passzul és nagyon gólerős.Klubszinten aratott sikerei mellett ötször nyerte el a legrangosabb egyéni elismerést, amit labdarúgó kaphat, azaz az Aranylabdát, valamint háromszor választották az (UEFA Év Játékosa) esztendő legjobb játékosának. Nagy fájdalma, hogy egy olimpiai bajnoki címen túl eddig mást nem tudott nyerni az argentin válogatottal, de talán ő az a labdarúgó, akit pályafutása végeztével vb-cím és Copa-América-siker nélkül is a valaha volt legjobb tíz játékos közé sorolnak majd a szakértők.

A Golden Boy-díj nyertesei sorrendben:

2003: Rafael van der Vaart, holland, Ajax
2004: Wayne Rooney, angol, Manchester United
2005: Lionel Messi, argentin, Barcelona
2006: Cesc Fàbregas, spanyol, Arsenal
2007: Sergio Agüero, argentin , Atlético Madrid
2008: Anderson, brazil, Manchester United
2009: Alexandre Pato, brazil, Milan
2010: Mario Balotelli, olasz, Manchester City
2011: Mario Götze, német, Borussia Dortmund
2012: Isco, spanyol, Málaga
2013: Paul Pogba, francia, Juventus
2014: Raheem Sterling, angol, Liverpool
2015: Anthony Martial, francia, Manchester United
2016: Renato Sanches, portugál, Bayern München

Egy újabb La Masia-növendék az ígéret földjén

Cesc Fábregas - fotó: MTI/EPA/Abir Sultan Cesc Fábregas kiváló játékos lett, de Xavi és Iniesta árnyékából nehezen a Barcelonában és a spanyol válogatottban egyaránt nehezen tudott kibújni - fotó: MTI/EPA/Abir Sultan



Bitang erősnek bizonyult a katalán „utánpótlásgyár” ’87-es korosztálya. Úgy, ahogy annak idején együtt nőttek fel az MU-ban a Fergie-fiókák (Ryan Giggs, Paul Scholes, David Beckham, Gary Neville, Phil Neville és Nicky Butt), úgy a Barcelona híres akadémiáján, a La Masián egy csapatban játszott Lionel Messi, Gerard Piqué és Cesc Fábregas. Utóbbi végül 2003-ban, tizenhat évesen elhagyta a klubot és meg sem állt Londonig, ahol az Arsenalnál talált otthonra. Fábregas bölcsen döntött, hogy elhagyta a Barcelonát. mivel az Ágyúsoknál profi szerződést kapott és a nagycsapat keretéhez csatlakozhatott. A katalánoknál ez aligha adatott volna meg neki, ugyanis Joan Laporta klubelnök éppen abban az időben kezdte letenni egy új, sikeres időszak alapjait Barcelonában. A csapat edzője Frank Rijkaard volt, aki a 4-3-3-as felállásban a három középpályás posztjára megtalálta a hosszú távon is legmegfelelőbb embereket. Az ifjú Fábregasnak Xavit vagy Decót kellett volna kiszorítania a csapatból úgy, hogy már ott dörömbölt az első csapat kapuján Andrés Iniesta is…

Az Arsenal csapatában viszont tizenkilenc éves korára stabil kezdő lett és teljesítményének elismeréseként 2006-ban „Aranyifjúvá” koronázták. Londonban élt a bizalommal, s 2008-ban – Patrick Vieira és Thierry Henry sem volt már a csapatnál -, mindössze huszonegy esztendősen lett az Arsenal csapatkapitánya. A karszalagot három idényen át viselte, ám 2011-ben nem tudott nemet mondani nevelőegyesületének, a Barcelonának a hívó szavára, ahová világ- és Európa-bajnokként érkezett. Aztán pont az lett a veszte, ami miatt korábban távozott a gránátvörös-kékektől: Xavi és Iniesta kettőse megbonthatatlannak bizonyult. Három barcelonai idényt követően visszatért Angliába, ahol azóta is a Chelsea csapatának tagja.

A másik argentin minitorpedó

Sergio Agüero nemzetközi sikereket remél Guardiola érkezésétől. - Fotó: EPA/Peter Powell Sergio Agüero sem hagyta cserben azokat, akik szép jövőt jósoltak neki - Fotó: EPA/Peter Powell



Sokan egyből rávágják: á, ő Maradona sógora. Valójában ennél jóval több Sergio Agüero, aki már tizenöt éves korában az argentin bajnokságban szereplő Independiente színeiben szomorította az ellenfelek védőit és kapusait. A mélynövésű csatár 2006-ban költözött az öreg kontinensre, azon belül pedig Spanyolországig vitték tömzsi kis lábai, ahol az Atlético Madrid színeiben kezdte termelni a gólokat.

Első madridi szezonját követően rögtön be is zsebelte az U21-es Aranylabdát. Az új tulajdonosnak köszönhetően kiapadhatatlan anyagi forrásokra szert tevő Manchester City 2011-ben igazolta le Agüerót, s ekkor még nem tudhatták, hogy az argentin csatár 23 góljával az egyik kulcsfigurája lesz a története első bajnoki címét megnyerő Citynek. Olyannyira, hogy a pöttöm gólfelelős lőtte a 2011/2012-es idényben azt a mindent eldöntő találatot, mellyel a fehér-kékek végül a bajnokság utolsó fordulójában elhappolták a bajnoki címet a városi rivális MU elől. Két évvel később ismét bajnok lett a Manchester Cityvel, napjaikban pedig az egyik legjobb csatárként tartják számon.

Az új Ronaldinho, aki veri a csapattársait

Anderson volt az Old Trafford egyik legnagyobb csalódása - Fotó: Reuters Anderson volt az Old Trafford egyik legnagyobb csalódása - Fotó: Reuters



A Tuttosportnál 2007 után valami nagyon félrecsúszhatott, mert innentől kezdve az irtózatos csalódások és az örök ígéretek kora köszöntött be. Kezdjük is rögtön a brazil Andersonnal a sort, aki 2007 nyarán nagy reménységként érkezett az Old Traffordra, 2008-ban elnyerte a Golden Boy- elismerést, de összességében hét kiábrándító szezont töltött a Manchester Unitednél, a klubnak pedig végül 2015-ben sikerült rajta túladnia. Jelenleg Brazíliában, az Internacional csapatában focizik, és egyes források szerint edzésen attól sem riad vissza, hogy megüsse valamely csapattársát.

A következő brazil csatárzseni

Pato a Villarreal csapatánál igyekszik visszakapaszkodni az európai elitbe - Fotó: Reuters Pato a Villarreal csapatánál igyekszik visszakapaszkodni az európai elitbe - Fotó: Reuters



Bár sosem mondták ki nyíltan, de Brazíliában leginkább tőle várták azt, hogy majd pótolja a leszálló ágban lévő Fenomént, Ronaldót. A tizenhét éves Pato 2007-ben csatlakozott az AC Milan együtteséhez és azt tartották róla, hogy ő lehet majd a világ egyik legjobb játékosa. Nem így lett. Az első két idényében ugyan ígéretesen kezdett, a 2007/2008-as kiírásban 18 meccsen 9, majd a következő idényben 36 találkozón 15 gólt szerzett, utóbbi szezon alapján pedig kiérdemelte a 2009-es Golden Boy-díjat. Igaz, hogy rengeteget volt sérült, későbbi teljesítménye ettől függetlenül is elmaradt a várakozásoktól. A Rossonerik 2011-es bajnoki címét követően egy olyan lejtmenet következett karrierjében, melyből már nem tudott felkapaszkodni. Az AC Milan 2013-ban eladta őt a brazil Corinthiansnak, ahonnan aztán a Sao Paulóhoz került, majd vesztére ismét szerencsét próbált Európában, ahol először a Chelsea-nél vált létszámfelettivé, míg jelenleg a Villarreal együttesébe nem tudja beverekedni magát. Annyi azért bizton állítható, hogy ha a futballvilágot nem is, Silvio Berlusconi lányát, Barbarát egy kis időre sikerült meghódítania.

Super Mario

Mario Balotelli - fotó: EPA/Sebastien Nogier Mario Balotelli a Nice együttesénél újra gólokat lő - Fotó: EPA/Sebastien Nogier



Miután három olasz bajnoki cím mellett a Bajnokok Ligáját is megnyerte az Interrel, Mario Balotelli 2010-ben az év Golden Boy-díjával a táskájában érkezett meg a Manchester Cityhez. A szavazáson az Arsenal középpályását, Jack Wilshere-t előzte meg, akinek nem volt rest odaszúrni egyet: „Mi a neve? Wi…? Nem tudom ki ő, de ha legközelebb az Arsenal ellen játszunk, majd rajta tartom a szemem. Talán azt is megmutatom neki, hogy én nyertem a Golden Boy-trófeát.”

Balotelli pályafutásának nem használt a játékos sokszor deviáns viselkedése, amely miatt a pályán és azon kívül is többször bajba került. Hajmeresztő történeteinek se szeri, se száma, ami viszont bizonyos, hogy mivel az AC Milannál és Liverpoolnál is zátonyra futott a karrierje, most a francia bajnokságban szereplő Nice csapatában próbálja újra felépíteni magát a még mindig csak huszonhat éves olasz csatár.

Egy gól a vb-döntőn, és más semmi

Mario Götze és a világbajnoki trófea - fotó: MTI/EPA/Marcus Brandt Mario Götze és a világbajnoki trófea - Fotó: MTI/EPA/Marcus Brandt



A német támadó középpályás, Mario Götze 2011-ben és 2012-ben egyaránt bajnoki címet ünnepelhetett a Dortmunnddal, a 2010/2011-es szezonban pedig 33 meccsen játszott és 6 gólt szerzett a bajnokságban, amivel kiérdemelte, hogy őt válasszák Európa legjobb huszonegy éven aluli labdarúgójának. Ezen az elismerésen kívül a legnagyobb érdeme kétségkívül a 2014-es vb-döntőn Argentína ellen lőtt mindent eldöntő gólja, melynek köszönhetően a német válogatott világbajnok lett.

Pályafutása akkor vett szerencsétlen fordulatot, mikor 2013 nyarán a Bayern Münchenbe igazolt, ahol a bajorok akkori új vezetőedzője, Pep Guardiola nem számolt vele a kezdőben, így meglehetősen keveset játszott. A huszonnégy éves játékos azonban 2016 nyarán visszatért korábbi sikerinek helyszínére, Dortmundba, ahol újra magára találhat és beteljesítheti a jóslatot, miszerint a világ egyik legjobb labdarúgója válik belőle.

A spanyol virtuóz

Vajon Isco képességeiben vagy hozzállásában csalódott Zidane? - Fotó. Reuters A szakértők véleménye szerint Isco egy zseni. Kérdés, hogy melyik csapatban vagy bajnokságban tudja ezt bebizonyítani - Fotó: Reuters



Iscót 2011-ben potom 5,3 millió fontért vette meg a Valenciától a Málaga, egy évvel később, 2012-ben pedig kiérdemelte a Golden Boy-díjat. A támadó középpályás briliáns technikai képzettséggel rendelkezik, cselei és passzai élményszámba mennek. Két málagai szezont követően 2013 nyarán le is csapott rá a Real Madrid, ahol az éppen távozó Özilt szerették volna pótolni vele, de teljesítménye egyelőre elmarad a várttól. A Blancók játékosaként ugyan két BL-győzelmet is a tarsolyában tudhat, mégsem lehet felhőtlenül boldog, hiszen ahogy Carlo Ancelottinál vagy Rafael Beníteznél, úgy Zinedine Zidane-nál sem számít alapembernek. Ez is befolyásolhatta döntésében Vicente del Bosque szövetségi kapitányt, mikor végül kihagyta Iscót a spanyolok 2016-os Eb-keretéből. A huszonnégy éves játékos nem zárta ki, hogy a nyáron távozik a királyi gárdától, amennyiben nem tudja kiharcolni helyét a kezdőben. Sok csapat tárt karokkal várná.

Sir Alex Ferguson 105 millió eurós tévedése

Paul Pogba - fotó: EPA/Peter Powell Paul Pogba mostanában nem örvend túl nagy népszerűségnek Manchesterben, a csapat ugyanis vele is gyengén muzsikál - Fotó: EPA/Peter Powell



Paul Pogba 2009-ben került a Manchester Unitedhez és 2012-ig tartozott az angol rekordbajnok kötelékébe. Talán ő az egyik a legjobb példa arra, hogy még a legjobbak is hibázhatnak. A Vörös Ördögök legendás edzője, Sir Alex Ferguson ugyanis nem vitte fel a francia középpályást a nagycsapathoz, mondván, hogy az ifjú labdarúgó még nem áll készen a Premier League-re. A játékos pedig megelégelte, hogy a tartalékcsapatban „jegelik”és az első adandó alkalommal rábólintott a Juventus ajánlatára, amely ingyen szerezte meg a szikrázóan tehetséges tinédzsert.

A Zebráknál rögtön az első szezonjában bizonyította, hogy hatalmas potenciál lakozik benne, ázsióját pedig tovább növelte, hogy a remek 2012-/2013-as teljesítményét Golden Boy-díjjal jutalmazták. Nem mellesleg háromszor az olasz bajnoki címet, kétszer pedig az Olasz Szuperkupát is elhódította a Juventussal, míg 2015-ben BL-döntős volt az együttessel. A 2016-os franciaországi Eb-n meghatározó játékosa volt Deschamps szövetségi kapitány válogatottjának, amely ezüstérmes lett a tornán, Pogbát pedig világrekordot jelentő 105 millió euróért csábította „haza” az MU.

A szellőléptű angol szélső

Celtic-Manchester City - Raheem Sterling gólöröme - fotó: EPA/Robert Perry Vajon Guardiola keze alatt klasszissá nő az angol szélső?- Fotó: EPA/Robert Perry



Bár Luis Suárez Liverpoolban nyújtott klasszisteljesítménye meglehetősen nagy árnyékot vetett többi játékostársára, Raheem Sterling elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a 2013/2014-es idényben a Vörösök a Manchester City mögött két ponttal lemaradva végül a bajnokság második helyén zártak, így öt év után kvalifikálták magukat újra a Bajnokok Ligájába. A villámgyors szélső a sikeres szezonban 33 meccsen 9 gólt ért el, valamint gólpasszokkal is segítette csapatát, így nem csoda, hogy a 2014-es év legkiemelkedőbb U21-es labdarúgójának választották. A Manchester City nem is habozott sokat és 2015 nyarán 49 millió font ellenében leigazolta Sterlinget. A kezdeti gyengébb játék után Pep Guardiola kezei alatt megtáltosodni látszik a huszonegy éves szélső.

Henry-utód az Old Traffordon

Wolfsburg-Manchester United - Anthony Martial gólöröme - fotó: AP/Michael Sohn Anthony Martial egyelőre nem győzte meg José Mourinhót - Fotó: AP/Michael Sohn



A még mindig csak húszéves Anthony Martial 2015 nyarán 58 millió fontért cserélte le az AS Monaco mezét a Manchester United vörös dresszére, ezzel pedig egy csapásra a világ legdrágább tinédzserkorú labdarúgójává lépett elő. A 2015-ös esztendő Golden Boy-díjasa az első PL-szezonjában 17 gólig jutott a Louis van Gaal irányította MU-ban, ám a nyáron érkezett José Mourinhónál egyelőre csak küzd a csapatba kerülésért.

Eb-győztes portugál csodatini a Bayernben

Renato Sanches - fotó: EPA/Mario Cruz Renato Sanches Európa-bajnokként érkezett Münchenbe - Fotó: EPA/Mario Cruz



A lisszaboni születésű Renato Sanches 2006-ban csatlakozott a Benfica akadémiájához, ahol miután végigjárta a szamárlétrát, a 2015/2016-os szezonban debütált az első csapatban. A remek képességekkel megáldott középső középpályás fel is keltette a Manchester United érdeklődését, a Vörös Ördögök ugyanis Paul Scholes méltó utódját látták a 2016 nyarán Európa-bajnokká avanzsáló tizenkilenc éves labdarúgóban. Végül mégis a Bayern Münchennél kötött ki a játékos, a bajor együttes 35 millió eurót fizetett érte a Benficának. A müncheniek vezetőedzője, Carlo Ancelotti egyelőre nem halmozza el játékpercekkel, de a szakértők zöme nagy jövőt jósol neki. Természetesen köztük is vannak kivételek, Sebők Vilmos ugyanis az Európa-bajnokságot követően „felfújt lufinak” nevezte Sanches-t.