Molnár Gábor nem csak álmodozott az edelényi cigánysoron. Szorgalma, akaratereje és kitartása a kilátástalanságból a sikerig repítette.
Már gyerekként is csak a foci érdekelte, ezért nem sokat volt otthon. Amint hazaért délután az iskolából már jöttek a barátok és mentek játszani. A kisfiú estig csak a labdát kergette.
Még kamasz volt, mikor szülei a jobb megélhetés érdekében külföldre költöztek. Ő azonban szerencséjére nem egy intézetbe került, hanem egy szerető család vette magához. Molnár hálás is a nevelőszüleinek: „Nekik köszönhetem azt, amit elértem, mert befogadtak és szerettek.”
Göndör Judit, Gábor nevelőanyja szerint nem volt nehéz kialakítani a jó viszonyt a fiúval, de kétségtelenül voltak időszakok, mikor keményen kellett fogni annak érdekében, hogy jó úton haladjanak a tinédzser tanulmányai.
Ma már Molnár is azon a véleményen van, hogy az iskola nagyon fontos, és ezt igyekszik is tudatosítani a nehéz sorban élő gyerekekben.
A most 22 éves futballista először a Tiszaújvárosban, majd Kazincbarcikán focizott, onnan 2014-ben került az akkor másodosztályú Mezőkövesd csapatához, ahol a siker ellenére sem szállt el. „Nagyon sokat kell még tanulnom és játszanom. Nekem még ez teljesen szokatlan. Beléptem ugyan ezen a kapun, de még mindenben fejlődnöm kell. Nagyon nagy változás ez nekem, amit elsőre nem gondoltam volna. Úgy voltam vele, hogy ez az első NB I-es szezonom, és legalább csereként játsszak. Bele sem gondoltam abba, hogy négy gólt fogok szerezni és gólpasszaim is lesznek, főleg úgy, hogy az elején nem kaptam annyi játéklehetőséget.”
Molnár teljesítményére több klub is felfigyelt, ám ő még marad Mezőkövesden, céljai azonban természetesen vannak a középpályásnak: „Álmodozni álmodozom és célok is vannak, mert azok nélkül nem lehet élni. Most, hogy az NB I-ben játszom a Videotonról és a Fradiról álmodom” – mondta őszintén a focista, akinek a válogatott is ott lebeg a szeme előtt.
Molnár Gábor tehát nagy utat tett meg addig, hogy valóra váltsa gyerekkori álmát, ezért tisztában van azzal, hogy példát kell mutasson, hiszen példaként tekintenek rá a gyerekek, akiket igyekszik jó tanácsokkal ellátni, hogy elérhessék céljaikat.
„Azért futballozom, mert én ezt szeretem, ez az életem. A pénz az egy másik dolog. Rendben van, megkapod, de nekem nem olyan fontos. Én mindig azt várom, hogy minden egyes mérkőzésen pályára lépjek, és a csapat megnyerje a meccset” – mondta a Mezőkövesd középpályása, akinek az értékrendje nagyon a helyén van így minden fiatal jó szívvel megfogadhatja őszinte tanácsait.
„Amiben tudok, segítek. Ami nekem nem kell, azt oda ajándékozom nekik (a szegénysorban élő gyerekeknek). Ezzel nincs probléma. Vannak nehéz gyerekek, de nekik is legyek én a példa. Csak tenni kell érte és akkor mindent el lehet érni.”