„Még gyerekkoromban jött, a téren játszottunk, nem volt más lehetőség. Egész nap fociztunk, de ez tényleg így volt. Úgy éreztem, szeretek ugrálni, vetődni, elesni, pörögni a földön és ez tetszett nekem. Voltak idősebb barátaim, akik azt mondták, miért nem próbálok meg kapus lenni valamelyik egyesületnél. Nálam egy klub jöhetett szóba, a Fradi. Itt születtem, itt nőttem fel” – emlékezett vissza a kezdetekre Balogh Tamás, aki tehetségesnek bizonyult és a következő szűk húsz évet a Ferencvárosnál töltötte.
Az első csapatban 1991-ben mutatkozott be egy genfi teremtornán, ahol a Fradi a topcsapatok között egészen a döntőig menetelt. A Bayern München a fináléban 2-1-re vezetett, amikor Balogh felosont az ellenfél kapuja elé és egy felívelést után kiegyenlített, majd a büntetőpárbajt követően a zöld-fehérek diadalmaskodtak. „Többet minket oda nem is hívtak.”
A nemzetközi siker után Balogh tavasszal az Újpest ellen debütált a magyar élvonalban, majd az 1991-es Magyar Kupa döntőjében a Vác volt az ellenfél, az önkívületi állapotban védő kapust pedig a finálé legjobb játékosának választották.
Balogh Tamás trófeagyűjteményéből kiemelkedik az 1992-es bajnoki cím és az odáig vezető tavaszi menetelés. „Kitaláltunk egy ilyen őrültséget, hogy bajnokok leszünk. Úgy is csináltunk mindent. Edzésen a Nyíl (Nyilasi Tibor) nem tudott mit kitalálni, mert ezek megcsináltak mindent. Ha azt mondták, hogy 100×1000 méter, akkor futottak 110-et. Átmentek a falon.”
A Fradit nem lehetett megállítani, 15 mérkőzésből 13-at megnyert, de még így is győzni kellett az utolsó fordulóban a Diósgyőr otthonában, hogy meglegyen a bajnoki cím. „A Simon Tibi olyan állapotba, olyan extázisba került, hogy mielőtt mentünk ki melegíteni, letépte a piszoárt a mosdóból, kihozta és szétfejelte” – emlékezett vissza Balogh a hőn áhított bajnoki címre, amely több szempontból is megváltoztatta az életét.
A kitűnő hálóőr felért a csúcsra: „Úgy kezeltek minket, mint a filmsztárokat. Rocksztárok lettünk hirtelen Magyarországon. Mi voltunk az első rocksztárok szerintem és az első hollywoodi sztárok. Azon a nyáron bárhová mentem a városban, az országban, a Balatonon, sehol nem engedtek fizetni.”
A hirtelen jött népszerűséget és sikert nehezen tudták feldolgozni, a Fradi kapusával is „elszállt a ló”.
„A motivációt el is veszítettem, mert mindig az volt előttem, hogy bajnok legyek a Fradival. A későbbi karrieremre ez rá is nyomta a bélyegét” – mondta Balogh, aki ezután megtapasztalta, a csúcsról lefelé vezet az út. „Voltak olyanok, hogy meccsek előtt nem sok alvással léptünk pályára, egyébként megnyertük a meccset, azzal nem volt baj, de ha ott lett volna egy komolyabb szondáztatás, akkor lehet, eltiltanak minket nemcsak a meccstől, de talán még a sporttól is. Ma már ez elképzelhetetlen lenne, olyan fizikai próbának vannak kitéve a játékosok, olyan mérési adatok vannak, hogy azonnal kiütközne. Akkor még nem volt ilyen, csak a pulzusunkat mértük. Reggel bementem, a nyugalmi pulzusom volt 96. Mondtam, hogy futottam a busz után, gondolom, felszaladt egy kicsit. Azt nem akartam mondani, hogy még nem feküdtem le…”
Balogh Tamás 1996-ban távozott a Ferencvárostól, megfordult több hazai egyesületben, majd 2004-ben hagyott fel a futballal.
A következő esztendőkben egyre lejjebb süllyedt és egy korábbi csapattárs segítő keze rántotta vissza. „Szólt a barátom, a Lipcsei Peti, hogy elég ebből, fejezzem ezt be.”
Lipcsei Péter a zöld-fehérekhez hívta vissza Balogh Tamást, hogy foglalkozzon gyerekekkel. A korábbi hálóőr kétkedve állt a feladathoz, de belevágott és rövid időn belül olyat kapott a kicsiktől, amire nem számított: „A szemembe néznek és érdekli őket az, amit mondok és megcsinálják azt, amit kérek tőlük és hirtelen nem érdekelt semmi, csak az, hogy a gyerekeknek minél többet tanítani.”
Balogh Tamás 1988 és 1995 között 140 mérkőzésen szerepelt az FTC színeiben, 2011 óta pedig az NB I-es csapat kapusedzőjeként segíti szeretett klubját.
„Biztos vagyok benne, hogy van nálam jobb edző, de aki ezt a klubot, ezt a közeget jobban tiszteli és szereti, olyan nincs.”