Márton Anita egyéni – egyben országos – csúcsa 18,87 méter, azaz tizenhárom centi hiányzik neki a 20 méteres álomhatárhoz. A Kossuth Rádiónak elárulta, sokat gondol erre az eredményre, mivel már régóta üldözi. „Annyira elérhető közelségben van, de még mindig nem sikerült elérnem. Sokan azt mondják, hogy ha sikerül egyszer túllépni, akkor megint megszaladnak az eredmények, mivel ezek tényleg lélektani határok. Két éve döngetem, és remélem, hogy most már át is fogom lépni.”
Az idén világbajnoki ezüstérmet és fedettpályás Európa-bajnokságot nyerő atléta hozzátette, már idén szerette volna meglökni a 20 métert, de a rossz időjárási körülmények nagyon sokat kivettek a versenyzőkből, így belőle is. „Úgy érzem, ha jobb az idő, akkor elérhető lett volna ez a 20 méteres határ. De nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy a munkát elvégeztem és ez nem fog elveszni. Majd jövőre!”
Márton Anita szerint egy nagy eredmény elérése sok apró dologból tevődik össze. „Pszichésen, fizikálisan és technikailag is nagyon topon kell lenni, erre jön még rá a táplálkozás, a táplálékkiegészítés, az orvosi háttér, a minél gyorsabb regeneráció elősegítése. Naphosszat lehetne sorolni, hogy mikre kell egy élsportolónak odafigyelnie ahhoz, hogy mindig a maximumon tudjon teljesíteni.”
Márton Anita a riói nyári olimpia női súlylökés versenyszámának eredményhirdetésén a Rio de Janeiró-i Olimpiai Stadionban 2016. augusztus 12-én. Márton Anita országos csúccsal bronzérmet nyert.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Kérdésre válaszolva az atléta elmondta, felkészülési körülményei sokat javultak az elmúlt két-három évben, mivel korábban nagyon rossz állapotú stadionban edzett, nem volt saját dobópályájuk és erősítőtermük sem. „Sokat fejlődtünk, köszönhetem ezt a Magyar Atlétikai Szövetségnek, az EMMI-nek és a Békéscsabai Atlétikai Klubnak. De olyan nincs, hogy tökéletes körülmények, mindig lehet fejlődni. Azt is meg kell becsülni, ami van. Tudom, hogy honnan indultam, és én minden apróságnak örülök.”
Márton Anita elárulta, a látszat ellenére ő sem nyugodt a versenyek előtt. „Izgulós típus vagyok, még ha ez nem is látszik. Főleg a selejtezők előtt szoktam izgulni, hiszen mindig van egy teljesítménykényszer a versenyzőben, szeretnénk megfelelni az elvárásoknak, és ez bennem is okoz egy kis stresszt. Erről igazából az edzőm tudna mesélni…”
A riválisaival kapcsolatban úgy fogalmazott, a női súlylökés mezőnye egy összetartó baráti társaság. „Nagyon jó barátságban vagyunk, még verseny közben is szurkolunk egymásnak. Egy kiegyenlített, erős mezőny van, ahol cserélgetjük a helyezéseket egymás között.”