Mindenki látja a problémát, mégsem oldja meg senki. A monzai káoszt ugyan nem tudta felülmúlni, Szuzuka így is a büntetések hétvégéjévé vált. Ezúttal összesen három versenyzőt soroltak hátra motorcsere, kettőt váltócsere miatt, az előbbi triónak pedig egyik tagja sem úszta meg 20 rajthelynél olcsóbban.

A helyzet furcsasága évek óta nyilvánvaló, a büntetések szükségességéről, jogosságáról is folyik a vita már egy ideje, ám a csapatok elégedetlenkedése sem tűnik elegendőnek a változtatáshoz. „Nem vagyok rajongója annak, hogy a versenyzőket büntetik, elég nevetségesen néz ki” – állapította meg Toto Wolff, a Mercedes sportigazgatója Japánban. „A McLaren most harmincöt rajthelyet kapott, ami elég furcsán veszi ki magát. Olyan rendszerrel kell előállnunk, amely nem bünteti meg ennyire a versenyzőt, de mégis elég hatásos ahhoz, hogy ne ugorjanak meg a költségek. Nem akarunk minden versenyre új motort csak azért, mert nem kapunk érte sportszempontból lényeges büntetést.”

Az osztrák ettől függetlenül nem hiszi, hogy várható változás. „Már 2009 óta itt vagyok, és azóta folyton ugyanazokról a dolgokról beszélünk.”

Mclarenes kollégája, Éric Boullier sem tartja valószínűnek, hogy 2018-ban bármi is megváltozik a büntetések terén. „Van egy szabály, amin már késő változtatni. Ez a szabály már évek óta megvan, és mindenki keményen dolgozik a megbízhatóság javításán. Nem hinném, hogy módosulni fog. Talán csak a számok és a számolás módja változik, ami kicsit frusztrálja az embereket, mivel most nem érthető mindenki számára. Valami újon dolgoznak, amit könnyebb megérteni” – vetítette előre.

Éric Boullier és Toto Wolff (Fotó: XPB)

Egyelőre az sem világos, hosszabb távon milyen irányú változás lehetséges. „Lehet, hogy anyagi jellegű lesz, lehet, hogy valami más, az is lehet, hogy keverik a sportbüntetéseket a pénzbüntetéssel. Még túl korai erről vitázni, mivel a párbeszéd sem kezdődött még el. De muszáj foglalkozni a problémával.”

A helyzetet az teszi a legabszurdabbá, hogy egy olyan ördögi kör miatt nincs megoldás, amely már önmagában is értelmetlennek tűnik. A sok motorbüntetés annak köszönhető, hogy szigorúan korlátozzák az egy szezonban használható erőforrások számát. Erre a kiadások csökkentése miatt van szükség: minél kevesebb motor kell, annál kevesebbet kell rá költeni. Csakhogy a büntetést elkerülendő a hajtóegységeket egyre megbízhatóbbá kell tenni, ami viszont megnövekvő kiadásokat eredményez a szükséges kutatások, fejlesztések miatt.

Vagyis némi túlzással elmondható: a kiadáscsökkentésre való törekvéssel tették drágábbá a versenyzést, ennek járulékos tényezőjeként pedig még megkapunk egy átláthatatlan büntetéskáoszt is…

A helyzetet nem könnyíti meg, hogy a szabályok évről évre csökkentik a használható motorszámot. Négy hétvégével a szezon vége előtt már 9-en, azaz egy híján a mezőny fele kapott büntetést legalább egyszer, és már most borítékolható, hogy a hátralévő versenyeken is lesznek újabb motorcserék. 2018-ban pedig 21 hétvégére 4 helyett már csak 3 erőforrást lehet beosztani.

Fotó: XPB

Az idén 10-et is elhasználó Honda sportigazgatója, Haszegava Juszuke szerint ez csak tovább növeli a kiadásokat. „Nagy kihívás lesz. Három motorral nem csökkentjük a költségeket, mert a csapatok mindig javítani akarnak a teljesítményen, és ezért többet költenek. A három motor fejlesztéséhez még magasabb költségvetés kell. Ha az FIA a költségek csökkentését vette célba a három motorral, akkor éppen az ellenkező eredményt érte el vele” – mutatott rá a japán szakember. Szerinte már rég meg kellett volna állni a megszorítással. „Az évi húsz motor természetesen túl sok lenne. A négy-öt erőforrás ésszerűbb megoldásnak tűnne.”

Az persze már más kérdés, szabad-e az ésszerűség szót emlegetni egy olyan rendszer esetében, amely 35 rajthelyes hátrasorolásokat osztogat egy 20 fős mezőnyben…