Felipe Massa újra búcsúzik. Vasárnap délután ismét nekivág az utolsó Brazil Nagydíjának (M4 Sport, 16:30 – élő), ahogyan egy éve is tette, és alighanem ismét érzelmes pillanatokat fog átélni, bárhogy is alakuljon a versenye. Az élet furcsasága csupán, hogy két búcsúfutam jut neki, ám már megígérte, ez most tényleg az utolsó F1-es fellépése lesz Interlagosban. „Ez már hivatalos” – mondta nevetve.
Nem véletlen, hogy második visszavonulása bejelentését éppen a hazai versenye elé időzítette: az interlagosi pályának fontos helye van a szívében, így versenye előtt mindenképpen tudni akarta, lesz-e tovább, hogy elbúcsúzhasson.
Mint azt csütörtökön elmondta, pályafutása legszebb sikerének első brazíliai győzelmét tekinti 2006-ból – érzelmi okok miatt. Összesen háromszor nyert hazájában, ahol a közönség támogatása és a pálya iránt érzett szeretete sokszor hozott ki belőle valami extrát.
A legszomorúbb, de egyben a legfelemelőbb versenyét mégis a 2008-as jelentette, amelyet úgy nyert meg, hogy másodperceken át úgy hihette, ő a világbajnok, hogy aztán a dobogó legtetejére a sportág történetének egyik legszomorúbb veszteseként lépjen föl.
Felipe Massa a 2008-as Brazil Nagydíj dobogóján (Fotó: xpbimages.com)Az F1-es pályafutásukat gyakorlatilag vele együtt töltő Rob Smedley akkor versenymérnökeként élte meg a mennyet és a poklot is, és többek között e nehéz pillanatok alapozták meg barátságát Massával. Ma már nem keserű emlékként tekint vissza arra a versenyre, sokkal inkább büszkeséget érez, amikor rá gondol. „Csalódás volt, igen, de mégis jó volt, hogy ott lehettem, hogy a része lehettem ennek” – nyilatkozta a mérnök a Sky Sportsnak.
„Láthattam őt ebben az életszakaszban. Még egy fiú volt, mindketten azok voltunk , de ő valójában akkor vezető is volt. Ott állt fenn, a dobogón, majd itt lent, a boxutcában, és annyira nemes lelkű volt, hogy ki tudta mondani, aznap a jobb nyert. Az emberek a nevét skandálták a lelátón, és a verseny után négy-öt órán át folytatták ezt. Soha ilyet nem láttam. Soha életemben nem láttam egy majdnem-bajnokot ekkora tapsvihart kapni” – idézte föl a sportág történetének egyik legérzelmesebb, legemberibb jelenetét.
Massa jelenlegi williamses technikai igazgatója, Paddy Lowe akkor még a McLarent erősítette, ám a brazil sorsa őt sem hagyta hidegen. „Amikor Lewis 2008-ban hatszáz méterrel a célvonal előtt visszaszerezte a bajnoki címet, én magam is nyertes voltam a McLaren tagjaként. Ennek ellenére nagyon sajnáltam Felipét” – árulta el.
A pályafutáson sebet ejtő mondat
Győztes és vesztes egyszerre – ez az ambivalencia Massa egész pályafutását körüllengi. 2008-ban ott állt a naggyá válás kapujában, ami úgy zárult be előtte, hogy az egyik lábával már átlépett rajta. Aztán soha többé nem nyílt már ki előtte.
Gyakran emlegetik vízválasztóként a 2009-es hungraoringi balesetét, ám ő maga úgy látja, nem a sérülése és a kihagyása indította meg a lejtőn a pályafutását. „Az orvosokkal mindenféle tesztet elvégeztünk, hogy kiderüljön, bármi változott-e. Szerintük és szerintem is minden rendben volt. Nehéz tehát megmondani, miért így alakult. Tény, hogy nem nyertem több versenyt utána, de nagyon közel jártam hozzá. 2010-ben pedig elvettek tőlem egy győzelmet” – utalt a hírhedt csapatutasítós hockenheimi versenyre, amelyen balesete első évfordulóján haladt a siker felé, amikor a Ferrari Fernando Alonso elengedésére utasította.
A közvélemény csapatutasításról alkotott képe az elmúlt években sokat változott, s hogy mennyire, azt jól jelzi, hogy a közelmúltban nem egy versenyzőt hallottunk szembemenni a csapat akaratával, amit aztán meg is úsztak következmények nélkül. Massa szerint neki erre nemigen lett volna lehetősége. „Szerintem rosszabbul alakultak volna a dolgok, ha nem teszem meg…” – mondta nevetve. „A szerződésem kimondta, tiszteletben kell tartanom a csapat akaratát. Ez nemcsak az én szerződésembe volt belefoglalva, benne volt minden szerződésben, még Alonsóéban és Schumacherében is. Tisztelni kell a csapat választását.”
Felipe Massa és Fernando Alonso a 2010-es Német Nagydíj dobogóján (Fotó: xpbimages.com)A következmények Massára nézve így is súlyosak voltak. Hockenheimtől menthetetlenül belesüppedt a szürkeségbe a Ferrari által is magasba emelt Alonso mellett. „Ez már nem bosszant, régen volt” – mondta Smedley Hockenheimről. „Sokan vettünk részt benne, és én csak az az ember voltam, aki végül kimondta az utasítást. Ez mindannyiunkon sebeket ejtett, az életünk talán egy kicsit meg is változott, de élsz és tanulsz, ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz.”
Massa a történtek ellenére sem bánta meg, hogy olyan sok évig kitartott a Ferrarinál. „A Ferrari olyan, mint egy vallás. Ha bennfentes vagy, sok a probléma, túl sok a politika és a médiafigyelem, de nehéz szavakkal leírni, hogy milyen érzés egy olyan csapatnál versenyezni, mint a Ferrari. Elképesztő volt olyan sokáig a Ferrari csapattagjának lenni.”
„A legegyszerűbb, legalázatosabb ember, akit ismerek”
Talán alakulhatott volna szerencsésebben és sikeresebben is a karrierje, Massa érezhetően így is teljesnek érzi azt, és megbékélt a sorsával. „Én büszke vagyok a pályafutásomra, és jó érzéssel tölt el, ha visszagondolok arra, mi mindenen mentem keresztül. Semmit sem bántam meg” – jelentette ki nyugodt szívvel.
Nem minden kollégája mondhatja ezt el magáról. Sőt, alighanem azon versenyzőből van kevesebb, aki ennyire elégedetten akasztja szögre a sisakját. „Klasszis versenyző, ehhez kétség sem férhet” – mondta róla Martin Brundle. „Sok csapatnál bizonyított. De mint oly sokszor, esetében is mindig volt körülötte valaki, egy Schumacher vagy egy Alonso, aki egy picivel többre volt képes. Be kell valljam, én irigylem őt azért, hogy azt mondja, semmit sem bánt meg, hogy büszke a pályafutására. És joggal az.”
Felipe Massa (Fotó: XPB)Smedley szerint a leginkább mégis arra lehet büszke, hogy az F1 fényűzésében is megmaradt egy nagyszívű brazil srácnak, akit mindenki szeret a paddockban. „Ő egy sztratoszférába emelt megasztár, hiszen F1-es versenyző, ám valójában mégis a legegyszerűbb, legalázatosabb ember, akit ismerek. Szinte már idegen a paddocktól, de ha az autóba ülteted, ide tartozik. Azt szereti a legjobban, amikor az autóban ülhet.”
Erre már csak két alkalma lesz az F1-ben. Az egyik a hazai pályán, ahol a szó minden értelmében felnőtt, s élete legérzelmesebb versenyeit futotta. Talán a mostani is egy lesz közülük.
Hogy milyen lesz a barát nélkül? „Egy kicsit olyan érzés ez, mint amikor egy barátod, akivel együtt is dolgozol, távozik a munkahelyetekről. Ennek ellenére utána is fogtok találkozni. Éppen az a szép ebben, hogy minden hétvégén van itt egy cimborád, akivel együtt váltatok középkorúvá, és akivel továbbra is leültök majd egy-egy csésze teára, és beszélgettek hétköznapi dolgokról” – mondta Smedley mosolyogva.