Kerekes Gréta: A döntőben nem csak magamért, Kozák Lucáért is futottam

Valóra vált álom Kerekes Gréta számára, hogy egy világverseny döntőjében futhatott és annak ellenére, hogy az időeredménye nem olyan lett, amilyet szeretett volna, nincs hiányérzete a glasgow-i fedettpályás Európa-bajnokság után.

Kerekes Gréta a második legeredményesebb magyar volt a glasgow-i Eb-n azzal, hogy döntőbe jutott 60 méteres gátfutásban, majd az ötödik helyen ért célba - a bronzérmes Márton Anita lett a magyar csapat legjobbja Skóciában.

Ráadásul a magyar futó mindössze három századdal maradt le a dobogóról. Ugyan az ideje nem annyi lett, amennyit szeretett volna, mert nem sikerült a nyolc másodperces álomhatárt átlépnie, abszolút nincs elkeseredve emiatt.

„Úgy mentem az Európa-bajnokságra, hogy az idővel nem foglalkozom - mondta az M1 aktuális csatorna reggeli műsorában Kerekes. - Sokan kérdezték tőlem, hogy bánkódok-e amiatt, hogy nem tudtam áttörni a 8.00-ás álomhatárt. Abszolút nem, ez az ötödik hely engem kárpótolt és szerintem így is hoztam a stabil formámat, szerintem a 8.03-as idő nem szégyellnivaló."

Az Eb-ötödik gátas elárulta, hihetetlen még számára, hogy döntőt futhatott, mert kislánykora óta erről álmodozott, úgy véli, még mindig kell neki pár nap, hogy felfogja, mit is ért el. Délután, a középdöntő után el is érzékenyült, annyira boldog volt, de tudatosítani próbálta magában, hogy ne engedjen ki, mert még az esti fináléban futnia kell.

„Olyan gondolatok játszódtak le bennem, hogy mikor kislányként néztem a debreceni világbajnokság döntőjét, az járt a fejemben, hogy oda szeretnék tartozni és most megérkeztem, ott vagyok és elmondhatom, hogy én is odatartozom a legjobbak közé. 

Nemcsak Kerekes Gréta jutott döntőbe 60-on, hanem a középdöntőben a magyar csúcsot megdöntő Kozák Luca is, aki saját futamát megnyerve kvalifikált az esti fináléra, azonban egy szerencsétlen eset következtében részleges bokaszalag-szakadást szenvedett, így nem tudott rajthoz állni. Az esti döntő előtt is váltott pár szót a két lány. „Nagyon örültem neki, hogy pozitív és boldog volt. Nem volt elkenődve, nem volt szomorú, hiszen mégiscsak egy magyar csúcsot futott. Szurkolt nekem, támogatott és úgy éreztem, hogy ott a döntőben nemcsak magamért futok, hanem a másik magyar lányért is, Kozák Lucáért."

A 60 méteres gátfutás döntője: