Ha nem esik el a saját lábában, még a 80 méter is meglehet Halásznak

Stabilan dobja a 78 métert, és úgy érzi, a küszöbön áll a nyolcvanas határ áttörése – árulta el a Kossuth Rádiónak nyilatkozó Európa-bajnoki bronzérmes kalapácsvető, Halász Bence.

Az edzéseredmények is azt mutatják, végre sikerült megtalálnia magát a dobókörben. Reális célnak tartja, de nem akar rágörcsölni a nyolcvanra, edzésen már sikerült átlépnie a fizikai és egyben lélektani választóvonalon.

„Ha megnézzük, hányan dobtak hetvenkilenc métert és nem nyolcvanat... Leszűrhetjük, ha sikerül áttörni, akkor bőven-bőven megindulhatnak az eredmények fölfelé” – érzékeltette Halász, mit is jelentene valóban túllendülni a vágyott távolságon.

Ostrava, 2018. szeptember 9. Halász Bence versenyez az atléták Kontinentális Kupjának férfi kalapácsvető számában, a csehországi Ostravában 2018. szeptember 9-én. A magyar sportoló 74,80 méteres dobásával a harmadik helyen végzett. (MTI/EPA/Martin Divisek) (MTI/EPA/Martin Divisek)



„Nyilván nagyon jó érzés, hogy az ember először csak ott áll és álmodozik róla, hogy ő is egyszer szeretne nyolcvanméteres dobó lenni, aztán amikor idekerültem a hetvenkilenc és fél méteres egyéni csúcsomhoz, akkor úgy tűnt, már csak egy karnyújtásnyira van.”  Valóban nem tűnik leküzdhetetlen különbségnek, de azt is elismerte, eddig felnőtt szerrel ez az egy dobása repült 79 fölé. Viszont bízhat a kemény munkában, ami hozzásegítheti, hogy a nyolcvanméteres dobások jöjjenek majd olyan sűrűn, mint most a 78 méteresek.

Egyelőre nem tartja magát igazán jó versenyzőtípusnak, mert nem tudja túlszárnyalni az edzéseredményeit, maximum hozza azokat, míg a legnagyobbak jellemzője épp az, hogy éles helyzetben hajítják a kalapácsot lényegesen messzebbre.

Azonban nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a Gyulai Memorialon a hazai közönség teremtette atmoszférában kijön belőle az a bizonyos nyolcvanas. Az U23-as Eb-re nyilvánvaló célja a címvédés, majd szeptemberben jöhet a katari világbajnokság, mely az első lesz pályafutása során, ahová – ahogy fogalmazott – tényezőként utazhat.

„Sokat gondolkodtam mostanában, vajon mikor leszek igazán felhőtlenül boldog? Mikor úgy fogok egy versenyen teljesíteni, hogy tényleg száztíz százalékosan kihoztam magamból mindent, és tegyük fel a Dohában ez ötödik helyhez lenne elég, de dobnék egy hatalmas U23-as csúcsot? Akkor most úgy gondolom, nyilvánvalóan boldog lennék. De akkor is boldog lennék, ha magamhoz képest egy közepes vagy gyengébb eredménnyel, de esetleg olyan nap van, hogy azzal az érmet is meglehet csípni.”

A versenyek előtti finomhangolásra sosem tapasztalt jó erőállapotban készülhet, mely annak köszönhető, hogy a jól sikerült alapozását nem hátráltatta sem sérülés, sem betegség. „Szokták mondani, ha nem esek el a saját lábamban, akkor még jó eredmény is lehet” – mondta jelezve, tisztában van kalapácsvetés hazai hagyományaival. És nem csak szlengek szintjén: teher helyett büszkeséggel tölti el, kiknek az örökébe igyekszik.

A Kossuth Rádió Sportvilágban elhangzó interjút a lejátszót elindítva hallgathatja meg: