A teljes interjút a lejátszóra kattintva tekintheti meg, alább szövegesen is elolvashatja:

Az újpesti salakostól és a világ legnagyobb klubjáig 

„Én Újpestről indultam, ott születtem a negyedik kerületben: egy teljesen egyszerű, hétköznapi családból származom. A gyerekkoromat én is a grundon töltöttem, a fémketreces betonpályán, ahol mindig játszhatott az a srác akinek labdája volt. Teljesen hétköznapi életet éltem, iskolába jártam, utána pedig mentem focizni. Én innen indultam el, innen lettem Bundesliga-labdarúgó, most pedig ott tartok, hogy a világ egyik legnagyobb klubjánál dolgozhatom. Óriási nagy lépés, az ember néha gondolkozik rajta amikor lefekszik, hogy milyen hosszú út volt ez.

Én az osztrák harmadosztályból kezdtem el edzőként, aki azt mondja rám, hogy én beleestem a kényelmesbe és nekem könnyű volt, annak nincs igaza. Én szépen lépegettem felfelé: osztrák harmadosztályból a másodosztályba, majd onnan az élvonalba, utána német másodosztály, német első osztály, majd Bajnokok Ligája és így jutottam el Párizsig. Én minden egyes lépésért kőkeményen megdolgoztam, és ezért is tudom nagyon értékelni ezt. Az újpesti iskolából és a salakosról elindulni és a világ legnagyobb klubjáig eljutni az egy óriási eredmény.

Elképesztő: 400 millió euró mögöttem

Nagyon jól sikerült a beilleszkedésem! Sokan a vicces oldalát fogták meg – ahogy én is – ennek a szállodai beéneklős produkciónak, de nem tudjátok elképzelni mekkora jelentősége van egy ilyennek. Én készültem erre, mint mindenre az életben: a futballban sem én voltam a legtehetségesebb srác, tehát mindent amit elértem azt a kitartásommal, a szorgalmammal értem el. Erre a kis dalra is felkészültem, és izgultam is három-négy napig: készültem és tanultam a szöveget. Nyilvánvalóan a szövegnek a nagy részét elfelejtettem mire odaértem, de ezt próbáltam egy kis tánccal és mozgással ezt pótolni.

A játékosok beálltam mögém miközben én táncoltam és énekeltem: beállt mögém Neymar és Marquinhos és jöttek velem és vonatoztak! Egy fiatal újpesti edző mögött állt mondjuk úgy 400 millió euró a sorban és vonatoztunk! Ez elképesztő!

Kapocs szeretnék lenni

Borzasztóan sok az egyéniség nálunk: más országokból, más kontinensből érkező játékosok, akiknek teljesen más a kultúrájuk. Borzasztó nehéz belőlük egy csapatot, egy közösséget kovácsolni. Érkezett egy német edzői stáb különböző elképzelésekkel, amelyeket a német futballban már alkalmaztunk.

Ez egy nagy feladat: a játékosok egy része még nem nagyon hallott olyanról, hogy napi két edzés, vagy labda nélküli futásról, ami azért a felkészülésnek egy részét alkotja. A konditeremben sem jártasak, és az étkezésük sem volt teljes mértékben megfelelő: rengeteg apró dolgot kellett átalakítanunk, és ez nem működik úgy, hogy az edző megérkezik és berúgja az ajtót. Folyamatos kommunikáció kell a játékosokkal, de nagyon jó úton járunk, jók a visszajelzések. Értelemszerűen sokkal több időt vesz igénybe, hogy az általunk elképzelt játékstílust visszakapjuk a pályán. De a legfontosabb, hogy haladunk, mégpedig úgy, hogy nem veszítünk el egyetlen játékost sem menet közben.

Kapocs szeretnék lenni, de ehhez még idő kell, minden klubomnál erre törekedtem. Fontos, hogy a csapatnak az érzései, a véleményei, a hangulata eljusson a vezetőedzőhöz egy szűrt formában, de ugyanakkor az ő elképzelései is eljussanak a játékosokhoz. 

Közös futás Neymarral

Volt egy labda nélküli futóedzés, amikor azt gondoltam, hogy a játékosok számára az elfogadhatóbb, ha az edzők is beállnak. Ezért én is velük futottam, a Neymarnak voltam a párja: együtt szenvedtünk és együtt izzadtunk, talán én még jobban mint ő. De láthatta, hogy itt az edző, aki ezt a kellemetlen feladatot szintén bevállalja a csapatért, ráadásul biztattam is őt közben. A végén pedig megköszöntük egymásnak, hogy támogattuk a másikat ebben a nehéz edzésben: nagyon fontosak ezek az emberi mozzanatok.

A BL-siker még csak álom

Én úgy gondolom, hogy nem kell megnyernie idén a PSG-nek a Bajnokok Ligáját: folyamatosan fejlődnie kell a játékunknak, erősítenünk kell ezt a csapatot és a szerkezetét és minél tovább el kell jutni. Nincsen kitűzött cél, hogy Bajnokok Ligáját kell nyernünk, és szerintem a vezetőség is látja, hogy habár a keret néhány gyémánttal meg van erősítve, de még nem alkalmas arra, hogy megnyerje a Bajnokok Ligáját. Azzal a céllal vágunk neki, hogy minél tovább tudjunk tudni. De a játékosok is nagyon szeretnék, nem fogunk feltett kézzel kifutni sehol. Liverpoolba is úgy megyünk, hogy megpróbálunk nyerni, habár időben le vagyunk maradva hozzájuk képest, de ezt megpróbáljuk pótolni, akár taktikailag, akár bármilyen más dologgal. A játékosok elvárása legalább akkora, mint a közvéleményé.

A Liverpool előttünk jár: Jürgen Klopp már több mint két éve edző ott, nyilvánvalóan rengeteg mindent megvalósított már abból, amit ő képvisel, és ahogyan ő szeretné látni a csapatát. Ezalatt a két év alatt sok mindent tudott változtatni: megvan a kialakult játékrendszer, megvannak azok az igazolások, akiket szerettek volna. Remek játékosokat igazoltak a legfontosabb posztokra, kulcsjátékosokat tudtak szerződtetni, az elmúlt évben közel 300 millió euróért vásároltak.

Fordítsuk ezt le a PSG nyelvére: mi most érkeztünk meg egy fiatal edzői stábbal, nyolc hete dolgozunk a játékosokkal, abból a teljes csapattal körülbelül négy hete. Bevallhatjuk őszintén, hogy az átigazolási szezon sem úgy sikerült, ahogy mi azt terveztük volna, hiszen mi is fontos csapatrészeket szerettünk volna megerősíteni, főleg a védekező középpályás pozícióban és a védelemben. Nem úgy sikerült igazolnunk, ahogy szerettük volna, még ha sokan meg is mosolyognak most engem, hogy itt ül a PSG edzője és hiányposztokról beszél. Előrefelé megvagyunk, de a védekezésben vannak hiányosságaink, Bármit szerettünk volna, kivéve az első mérkőzésen a Liverpoollal játszani.”