Június 1-től – más egyéb módosításokon túl – alapvetően megváltozik a kezezést érintő szabály a labdarúgásban. Lényegében kettéválik, és más megítélés alá esik a védekezésben és támadásban elkövetett formája. Előbbiben továbbra is megmarad a játékvezetők mérlegelési lehetősége, ám gólt már nem érhet el úgy senki, hogy akár csak vé(le)tlenül a karjáról kerül a hálóba a labda. Sőt, azt is érvényteleníteni kell, ha a gólt megelőző akció során ér hozzá kézzel bármelyik támadásban részt vevő játékos.

(fotó: EPA/NIGEL RODDIS)

Ennek értelmében Llorente lehet az egyik utolsó, aki fontos gólt szerez a karja segítségével. Természetesen ezúttal is bevetették a VAR-t, de még csak arról kellett döntenie, szabálytalan kézzel érintés történt-e. A válasz egyértelmű: nem! Viszont arra mindenképp rávilágított, a játék mindig produkálni fog olyan extrém eseteket, amelyek az alkalmazott technológia hatásköreinek határait feszegetik. Gondoljunk csak arra, mennyire eldönthetetlennek bizonyult, hogy az oldalvonalon kívül került-e a labda az ajaxos Dušan Tadić gólja előtt a Real Madrid elleni visszavágón. És a Spurs spanyol csatárának mozdulata is jó példa arra, könnyen előfordulhat, amikor a videóbírói felvételek sem lesznek perdöntők. Ugyanis itt is a határán mozgott annak, kideríthető-e kétségtelenül, mi történt.

Itt megnézheti a jelenetet és szavazhat is arról, miként döntött volna Cüneyt Çakir helyben.

Mert nézzük meg képkockáról képkockára különböző szögekből.

1. Úgy tűnik, a csípőjével talál be (A nagyításért kattintson a képre.):

2. A következő is inkább erre erősít rá. Bár itt már felmerülnek kétségek.

3. Ennél kivehető igazán, kétszer érinti Llorentét a labda, először a testhez szorított könyökén, majd a combján is megpattan.

Az egyre markánsabb jelenlétet követelő technológiai újítások kárhoztatása kimeríti a homokba dugott fej bűntettét. De. Ahogy a szabálymódosításoknál, úgy az azokhoz tartozó segédeszközök használatánál is meg kell fontolni, mennyire mély szeletet hasítsanak ki a szubjektív ítéletek köréből. Biztos jó irány a felmerülő problémákra automatikus válaszként, hogy majd a videóbíró megoldja? A szubjektum, legyen az bármely szereplőé, a játék tradícióinak alapvető része, a játéké, mely semmihez sem fogható népszerűségre tett szert bő évszázados történetében, éppen ezért az igazságosság nevében csökkenteni e szubjektív döntések szerepét kizárólag a lehetséges következmények alapos vizsgálatával szabad.

Mert mennyire igazságos, hogy ugyanaz a megmozdulás egy támadónál szabálytalan lesz, még a védőknél nem?

Komolyan tegyük fel magunknak a kérdést, a futball az igazságosság játéka? És amennyiben nem, azzá kell-e tenni. Persze, ha lehet, 93. percben szerzett lesgóllal egyetlen csapat se jusson a BL elődöntőjébe, ám a vélt igazságosság átírhatja-e szenvedélyt, az egyszeri és megismételhetetlen pillanatok extázisát körömrágó várakozássá, percekig tartó elemezgetésekké?