Bajnokok Ligája

A drámák nyomában – Csúcson a BL-őrület

| Szerző: Petykó Adrián
A szezon forgatókönyveit látva nincs abban semmi meglepő, ha a dráma szó hallatán nem Shakespeare vagy Csehov és remekműveik ugranak be elsőre, hanem kapásból a Bajnokok Ligája jut eszünkbe. Hihetetlen meccsekben csúcsosodott ki, hova fejlődött a sportág legmagasabb színvonalú sorozata, mely egyben a futball iránymutató katalizátora is.

Átéltük már mindent – ringatjuk magunkat rendre abba a hitbe, nem mutathat nekünk semmi újat még a BL sem. Két éve a Barcelona 4-0-s hátrányból, az utolsó percekben háromgólos kényszerben alkotott olyat, amire meggyőződéssel mondhattuk, ennél nincs feljebb. És számszerűleg valóban ez a csúcs – ha így folytatjuk, ki tudja, meddig? –, de ahogy a korábbi kiírásokban, úgy ez is inkább annak az egy-két alkalomnak az egyike volt, amely fenntartotta a kiszámíthatatlanság izgalmát, amivel amúgy is kampányolt a BL. Mert mindig akadt egy-egy nagy talpra állás két-, néha háromgólos hátrányból is, ahogy utolsó perces katarzis is (vagy ezek kombinációja: a tavalyi a Real–Juve meccsen), de olyan számban, mértékben és kombinációban, mint amit ezen a tavaszon látunk, még soha.

A Barcelona fordítása csak a kezdet volt, azóta ellene támadnak fel az ellenfelek (fotó: MTI/EPA/Quique Garcia)

Már a csoportkörben is hátrahőkölhettünk olykor. Példának okáért a Liverpool hullámvasutazásán: a PSG-t lefocizták, mégis csak a hosszabbításban jött a győztes gól (3-2), majd Belgrádban a kiesés szélére sodródva (Crvena zvezda, 0-2) végül a Napoli ellen egy utolsó pillanatos Alisson-bravúr ért továbbjutást (1-0). Közben a Real Madridot úgy kalapálta el CSZKA Moszkva, ahogy a Bernbéuban addig senki. Az Ajax pedig a Bayern elleni gálameccsen jelentkezett be a futballromantikusok szívébe. És ha már az egyik döntőst megemlítettük, a Tottenhamet se feledjük. Három forduló után egy ponttal állt, innen jött vissza, két győzelem után végül egy bizonyos brazil csereeember, Lucas Moura 85. perces gólja a Camp Nouban jelentette az életben maradást.

Amit pedig az egyenes kieséses szakasz hozott, azt még címszavakban is nehéz visszaadni, így inkább csokorba szedtük az eredményeket, mert egyben szemügyre venni megdöbbentőbb, mennyire hihetetlenül alakult ez a bő három hónap:

a nyolcaddöntőben:
Manchester United – PSG 0-2, 3-1  –  eddig nem ismert recept: háromszor átlépni az ellenfél térfelére, harmadszor a 90.-ben egy videóbírós tizenegyesért, és volt-nincs otthoni mínusz kettő
Atlético Madrid – Juventus 2-0, 0-3  –  vagy ez már említést sem érdemel? Amúgy is CR… meg már a 86.-ban belőtte a tizenegyest…. Pfff…
Ajax – Real Madrid 1-2, 4-1  –  Sergio Ramos azt hitte hogy, pedig dehogy; a Realt ismét zsebre tette egy Cruyff-utópia

a negyeddöntőben:
Ajax–Juventus  1-1, 2-1  –  focisuli 2.0, a címvédő után Ronaldót is kisöpörte háziligájától az amszterdami forgószél
Tottenham – Manchester City 1-0, 3-4  –  a visszavágó első 20 percében abakusszal sem sem lehetett számon tartani, épp ki a továbbjutó, a célfotó a Spurst hozta ki győztesnek

az elődöntőben:
Barcelona–Liverpool 3-0, 0-4  –  Messi zsenialitása (csapattársai és a pooli támadók töketlenségével karban) végül arra futott ki, hogy az Anfield (és edzője) mítosza úgy ragyogja be a futball egét, mint Klopp arcát a fogsora
Tottenham–Ajax 0-1, 3-2  – az amszterdami piros lámpa vörös posztóként bőszítette fel a síneken álló, ezer sebből vérző Spurst, amely a száguldó vonat elől az utolsó pillanatban erőből hajtott át a sorompón

 

Van miért gratulálni: Jürgen Klopp (balról) és Mauricio Pochettino, a Liverpool, illetve a Tottenham edzője (fotó: EPA/PETER POWELL)

Annak idején a világbajnokság töltötte be azt a kettős szerepet, amit már régóta a BL. A sportág globális népszerűségének növelése mellett az aktuális trendekkel kijelöli a fejlődés irányát. És amíg a vébék négyévente kínáltak erre alkalmat, addig a BL évről évre, felgyorsítva a folyamatokat, amelyek minden eddiginél gyorsabban terjedtek, illetve hozták magukkal az újabb változásokat. És minderre katalizátorként hatott, hogy az UEFA engedve a nagy bajnokságok növekvő dominanciájának és követeléseinek, a kisebbek kárára fokozatosan több és több képviselőjüknek adott helyett, ami persze tovább nyitotta az ollót a topligák és a többi között, de egyúttal alapot adott minden idők vitathatatlanul legizgalmasabb versenysorozatának létrejöttéhez.

Az izgalom még nem lenne a kiválóság szinonimája, ám látjuk, milyen színvonalon zajlik a küzdelem. Mivel valóban a legjobbak mérik össze erejüket, a szintet tartani, amiként oda felemelkedni elképesztő felkészültséget követel, rákényszerítve a résztvevőket, hogy ne vegyék le a lábukat a gázpedálról.

És nem is veszik. A sporttudományok alkalmazásával a csapatok és az egyének technikai, taktikai és fizikai felkészültség az egekbe emelte a labdarúgást, a csúcssebességű és -minőségű játék feszültsége és nyíltsága mellett már-már lehetetlen következtetni, a gigászi csatáknak pedig mindig is természetéből fakadtak a fordulatok, a drámák. Ezt tetézi, hogy bajnokságok lebonyolításával ellentétben kieséses rendszerben a véletlen jóval nagyobb szerepet kap, ezzel is növelve a feszültséget, a bármi megtörténhet-érzést.

Az állandó izgalom és szenvedély aurát von a BL köré, amely ebben a tekintetben minimum egy lapon említhető az NFL-el. Nem véletlen, hogy mindkettőben fehér holló a címvédés. A konzervatív hangok, miszerint a Bajnokok Ligája szemben a BEK-kel nem is a bajnokoké, valóban igazak, csakhogy mint tudjuk, a múlt képes szebbé varázsolni az emlékeket. A futballt követő tömegek valóban kevésbé elkötelezettek, mint korábban, de a szakértelmen túl pénz is szükséges az állandó haladáshoz, és kizárólag lokális bázisra támaszkodva csupán korlátozott lehetőségekre lehet szert tenni. Ugyan kevésbé meghitt a jelen, de a mai nívó mellől visszatekintve inkább bája volt a letűnt kornak, akárcsak napjaink válogatott tornáinak.

A valóság elemi erejű választ ad a felvetésre. A jól időzített változás, a felismerés, hogy mit kíván meg a kor szava, elvezett oda, hogy annyira összetett élményt kapunk, ami lebilincseli a játékhoz akár érzelemmel, akár értelemmel közelítőket egyaránt.

A Bajnokok Ligája olyan magas polcra került, amit eddig nem ismertünk  – lehet ennél feljebb? A kérdés költői.

További hírek