Manchester City FC
vezetőedző:
Josep Guardiola
bl-csapatstatisztika
gól
20
lövés
140
kaput eltaláló lövés
47
sárga lap
19
piros lap
0
elkövetett szabálytalanság
92
elszenvedett szabálytalanság
90
gólpassz
17

Áttekintés Forrás: Wikipédia

A Manchester City Football Club az angol legfelső osztályban (Premier League) játszó manchesteri labdarúgóklub. 1880-ban alapították West Gorton (St. Marks) néven, a klub neve 1887-ben Ardwick AFC lett, mai nevét 1894-ben kapta. Ötször nyerte meg az angol bajnokságot, ötször volt angol kupagyőztes és egyszer a KEK-et is elnyerték. Legsikeresebb időszaka az 1960-as évek vége és az 1970-es évek eleje volt, amikor Joe Mercer menedzser csapata Malcolm Allison vezényletével számos trófeát gyűjtött be, és olyan játékosaik voltak, mint Colin Bell és Francis Lee.

Az utóbbi évtizedekben inkább a másik manchesteri klub, a Manchester United csillogott, a Manchester Cityre pedig nehéz idők jártak – 1976 óta semmilyen komoly eredményük nem volt. A mélyponton három éven belül kétszer is kiestek az 1990-es években és egy évet a bajnokság harmadik osztályában voltak kénytelenek tölteni. Azóta azonban visszakerültek a legjobb klubok osztályába. A Manchester Citynek (csakúgy mint a Manchester Unitednek) nagy hagyományos rajongótábora van: otthon több, mint ötvenezer néző előtt szoktak játszani a Etihad Stadionban.

Klubtörténet

A Manchester Cityt West Gorton (St Mark's) néven 1880-ban alapította Anna Connel és a St. Mark's templom két gondnoka, akik Manchester Gorton nevű kerületében, egy vasgyárban is együtt dolgoztak. 1887-ben a gárda új pályára, a Hyde Roadra költözött, mely a város Ardwick nevű részén volt, keletre a központtól. A csapat új neve Ardwick AFC lett. 1892-ben alapító tagjai lettek a Labdarúgó Liga másodosztályának. Az 1893–94-es idényben anyagi gondjaik támadtak, ami miatt újraalakultak Manchester City FC néven.

A City első sikerét 1899-ben érte el, amikor megnyerte a másodosztályt, így feljutott az élvonalba. 1904. április 23-án megnyerték első komolyabb trófeájukat, mikor a Bolton Wandererst 1–0-ra verték az FA-kupa döntőjében. A duplázáshoz sem sok kellett volna, hiszen a bajnokságban másodikok lettek. Nem sokkal a kupasiker után a csapat büntetést kapott, mivel az Angol Labdarúgó-szövetség által meghatározott összegnél nagyobb fizetést adtak néhány játékosuknak. 1906-ban 17 játékost tiltottak ki a Kékektől, köztük Billy Meredith-et is, aki a város másik csapatához, a Manchester Unitedhez igazolt. 1920-ban egy tűzvészben elpusztult a Hyde Road főlelátója, így a klub 1923-ban átköltözött a Maine Roadra.

Az 1930-as években a manchesteriek egymás után kétszer is bejutottak az FA-kupa fináléjába. 1933-ban vereséget szenvedtek az Evertontől, de egy évvel később legyőzték a Portsmouth-t. 1937-ben megnyerték első bajnoki címüket, de rögtön a következő szezonban kiestek, bár minden csapatnál több gólt szereztek. Az 1950-es években szintén két egymást követő FA-kupa-döntő következett, melyek közül az elsőt elvesztette, a másodikat megnyerte a City csakúgy, mint 20 évvel korábban. 1955-ben a Newcastle United volt az ellenfél, 1956-ban pedig a Birmingham City. Utóbbit 3–1-re verte a csapat úgy, hogy Bert Trautmann kapus törött nyakkal játszott.

1963-ra ismét a másodosztályban találta magát a gárda, 1965 januárjában a Swindon Town elleni meccsükre mindössze 8015 néző volt kíváncsi, ez máig élő negatív rekord. Nyáron Joe Mercerre és segédjére, Malcolm Allisonra bízták a csapat irányítását. Első szezonjában Mercer feljuttatta a Cityt az élvonalba és tehetséges játékosokat igazolt, például Mike Summerbee-t és Colin Bellt. Az 1967/68-as idényben aztán megnyerték második bajnoki címüket, azzal, hogy a szezon utolsó napján 4-3-ra verték a Newcastle Unitedet. 1969-ben ismét megnyerték az FA-kupát, így a következő idényben indulhattak a KEK-ben, melyet a Górnik Zabrze elleni bécsi döntőn meg is nyertek. A Ligakupát is hazavihették, amivel az övék lett a második csapat, mely egy szezonon belül nemzetközi és hazai trófeát is nyert.

A trófeákért való küzdelem az 1970-es években is folytatódott, kétszer másodikok lettek a bajnokságban, 1974-ben pedig bejutottak a Ligakupa-döntőbe, de ott kikaptak. Az egyik legemlékezetesebb pillanat az 1973–74-es idény végén jött el a City számára. Ekkor a nagy rivális Manchester Unitednek győznie kellett volna, hogy elkerülje egy kiesést, de éppen egy korábbi Vörös Ördög, Denis Law gólja ejtette ki őket. Utolsó nagy trófeájukat 1976-ban nyerték, amikor a Newcastle United elleni győzelemmel elhódították a Ligakupát.

Az 1960-as és 1970-es évek sikereihez képest a jövő visszaesést hozott a klub számára. 1979-ben Malcolm Allison lett a menedzser, aki nagy összeget költött új játékosokra, például Steve Daley-re, de egyikük sem vált be. A vezetőedzők folyamatosan váltakoztak, csak az 1980-as években hét különböző mester ült a kispadon. 1980-ban ugyan bejutottak az FA-kupa döntőjébe, de kikaptak a Tottenham Hotspur elleni megismételt találkozón. 1983-ban és 1987-ben is kiestek az élvonalból. 1989-es visszajutásuk után ötödikként végeztek a Division One-ban, ekkor Peter Reid volt a mesterük. Távozása után azonban ismét romlott a manchesteriek formája. 1992-ben alapító tagjai lettek a Premier League-nek, majd 1996-ban kiestek. Két szezonnal később elérték történetük legrosszabb pontját, ők lettek az első nemzetközi sikereket elért csapat, mely kiesett a harmadosztályba.

A kiesés után az új elnök, David Bernstein nagyobb pénzügyi fegyelmet követelt meg, mivel elég kaotikus állapotok uralkodtak a pénzügyeket illetően. A City első próbálkozásra visszajutott a másodosztályba, a rájátszás döntőjében a Gillinghamet verték. Ezt követően zsinórban másodszor is feljutottak, de a Premier League még túl erősnek bizonyult nekik és 2001-ben kiestek. Az új idény kezdete előtt Kevin Keegan vette át a gárda irányítását. A 2001–02-es idényben megnyerték a másodosztályt, közben klubrekordnak számító pontot szereztek és gólt lőttek.

A 2002/03-as szezon volt az utolsó, melyet a Kékek a Maine Roadon töltöttek. Közben 3-1-re verték a Manchester Unitedet, ez volt az első győzelmük a rivális csapat felett 13 éve. Majd az UEFA-Kupába is bekerültek a Fair Play-táblázaton elért jó eredményük miatt. A szezon után átköltöztek a City of Manchester Stadionba.

2005 márciusában Keegan elhagyta a csapatot, helyére Stuart Pearce érkezett, akivel az utolsó nyolc meccsen nem szenvedtek vereséget és majdnem kijutottak az európai porondra is. A 2005–06-os évadot remekül kezdték és novemberig az első hatban voltak, de aztán rendkívül rossz formába kerültek és mindössze a 15. helyet szerezték meg.

A 2006–07-es idényben a csapat legnagyobb gondja a gólszerzéssel volt, hazai pályán mindössze 10-szer találtak be, ami új negatív rekord. Ezt követően kirúgták Pearce-t és a szakmai stáb nagy részét.

2007 júliusában a korábbi angol szövetségi kapitány, Sven-Göran Eriksson lett a City menedzsere. Első három meccsüket – köztük egy Manchester United ellenit is – sorozatban megnyerték, úgy, hogy nem kaptak gólt, de mindkét jó sorozat megszakadt az Arsenal ellen. Sorozatban 10 hazai meccset nyertek meg, a sorozat az augusztus 15-i Derby County elleni sikerrel kezdődött és a Tottenham elleni december 18-i Ligakupa-vereséggel ért véget. Ezt követően ismét megverték a Unitedet, de az eredmények visszaestek. Két meccsel a szezon vége előtt az elnök elárulta, hogy szeretne megválni Erikssontól, ez nem tetszett a szurkolóknak, de 2008. június 2-án megtörtént. A Kékek végül kilencedikek lettek, de bejutottak az UEFA-kupába, amiben ismét a Fair Play-táblázat segített nekik.

Manszúr sejk és a fellendülés

2008 nyarán a klubnak új tulajdonosa lett, amivel a Manchester City a világ leggazdagabb futballcsapatává vált. Ez lehetővé tette már a szezon előtt olyan játékosok igazolását, mint a korábban innen eligazoló Shaun Wright-Phillips, Vincent Kompany vagy Robinho. Az új edző Mark Hughes lett, akinek azonban nem lett túl sikeres a szezonja, mindössze tizedik lett a City, de az UEFA-kupában viszonylag sokáig meneteltek, a negyeddöntőben estek ki. De a téli és a következő szezon előtti igazolások (pl. Shay Given, Kolo Touré, Joleon Lescott, Nigel de Jong, Emmanuel Adebayor, Carlos Tévez, Adam Johnson) a 2009-2010-es szezon kezdésénél erősen éreztették a hatásukat: az első 4 meccset úgy nyerték meg, hogy gólt sem kaptak, majd megverték az Arsenalt (4-2). Ezt a sorozatot a városi rivális állította meg egy parádés meccsen (Michael Owen a 96. percben állította be a 4-3-as végeredményt), majd egy igen hosszú döntetlen-széria kezdődött, ami miatt Mark Hughest elküldték. Utódja az Interrel 3 bajnoki címet szerző Roberto Mancini lett. A City a szezonban végig esélyes volt a 4. helyre, a BL-selejtezőt érő helyet eldöntő meccset azonban a Tottenham ellen 1-0-ra elvesztette. A Manchester City Shay Given és a cserekapus Stuart Taylor sérülése miatt kölcsönvette az utolsó három meccsre Fülöp Mártont, aki e kis időben csapata egyik legjobbja volt. 2010 nyarán ismét érkeztek sztárok, mint az Aston Villától megszerzett James Milner, az ex-Barçás Yaya Touré vagy a Laziótól elcsábított Aleksandar Kolarov, a friss világbajnok David Silva, az olasz tini fenegyerek Mario Balotelli, de nagy erősítést jelentett a kölcsönből visszatérő Joe Hart kapus is, aki a Birmingham színeiben a liga egyik legjobb kapusává nőtte ki magát. A szezonban a City adós maradt az ellenállhatatlan támadójátékkal, és sokszor unalomba fulladtak a rangadók: hazai 0-0 a Manchester Uniteddel, idegenben az Arsenal és a Tottenham ellen 0-0... voltak egészen meglepő mérkőzéseik is, hiszen a City volt az első csapat, ami legyőzte a Chelsea-t (hazai pályán, 1-0-ra), de hazai pályán 3-0-s vereséget is szenvedtek az Arsenaltól. Januárban újabb erősítés jött: a Bundesliga legutóbbi két kiírásának gólkirályát, Edin Džekót igazolták le. Összességében a bajnoki címre való reális esélyük februárban úszott el, a helyi rangadón, idegenben a Manchester United ellen. Bár a City egy kevéssel jobb volt ellenfelénél, a kapura nem volt igazán veszélyes, gólt is csak Edin Džeko megpattanó lövéséből tudtak szerezni, ellenben a talán halványabb United két szép találattal (Nani góljával és Rooney ollójával) megnyerte a rangadót, majd később a bajnokságot is. Bár a City elég hamar kiesett az Európa Ligából (a Dinamo Kijev ellen) és a ligakupából is, ebben az évben már nem maradt trófea nélkül, és alkalma volt visszavágni a városi riválisnak is: az FA-kupában először gyengébb csapatok ellen csak újrajátszással tudtak nyerni, de az elődöntőben a Manchester Unitedet 1-0-ra legyőzték (a sors iróniája, hogy most viszont a United játszott jobban, de az aktuális BL-mérkőzése miatt gyorsan elfáradtak), ráadásul a győztes gólt szerző Yaya Touré az ellenfél egyik játékosától (Michael Carrick) kapta a "gólpasszt". A döntőben a meglepetéscsapat Stoke City már nem volt ellenfél, és 35 év után ismét trófeának örülhet a Manchester City. A szezon végén eltiltották doppingvétség miatt a védelem kulcsemberét, Kolo Tourét, akinek eltiltása áthúzódik a következő szezonra is.

2011 nyarán sem sajnálta a pénzt a Manchester City, de most már okosabban erősítettek. Így érkezett a klubhoz az ex-arsenalos duó, Gaël Clichy és Samir Nasri, a montenegrói védő, Stefan Savić és a másodosztályba sorolt Temesvártól a kapus Costel Pantilimon és Maradona veje, Sergio Agüero. Voltak távozók is, mint az előző szezonban kispadra szoruló Shay Given és Shaun Wright-Phillips vagy a létszám felettivé váló Emmanuel Adebayor és Roque Santa Cruz, utóbbi ketten kölcsönbe (érdekesség, hogy mindkét játékosért többet fizetett a City 20 milliónál). Ugyan a szezon felvezetőjeként számon tartott Community Shielden kétgólos előnyről kikaptak a fő rivális Manchester Unitedtől, az elmondható, hogy jól igazolt a csapat, hisz az első fordulókban az előző szezonban fellelhető problémák (mint a kreativitás hiánya) maradéktalanul megoldódtak. Erre jó példa a 3. fordulóban lejátszott Tottenham elleni idegenbeli mérkőzés, ahol úgy nyertek idegenben 5-1-re, hogy a Spurs egyetlen gólját is lesállás előzte meg! A klub ekkor jutott be először a BL-be, és rögtön kifogta a halálcsoportot: a spanyol 4. helyezett Villarrealt, a németeknél meglepetésre csak harmadik Bayern Münchent és az olasz bajnokság pozitív meglepetéscsapatát, a Nápolyt kapta Mancini csapata.

A klub egyre jobban kezdett teljesíteni, majd a nyolcadik fordulóban átvették a vezetést is, kihasználva, hogy az addigi listavezető Manchester United döntetlent játszott a Liverpool otthonában. A következő fordulóban a két manchesteri csapat találkozott a United otthonában. A hazaiak voltak az esélyesebbek, és ők is kezdtek jobban, de egy kontratámadás után a City vezetést szerzett Mario Balotelli okos góljával. Bár ezután a United több ziccert is kidolgozott, a félidő végéig nem változott az eredmény. A hazaiaknak viszont a második félidőben már nem volt reális esélyük a győzelemre, ugyanis a félidő legelején emberhátrányba kerültek, majd a félidő közepén a City még két gólt szerzett, kihasználva az emberhátrányban lévő ellenfél kinyílását. Bár a mérkőzés végéhez közeledve Darren Fletcher egy szépségdíjas góllal szépített, a Manchester United fizikailag teljesen összeomlott a végére, így a háromperces hosszabbításban minden akadály nélkül lőtt a City még három gólt. A végeredmény 6-1 a vendégeknek, a City egy óriási győzelmet aratott legnagyobb riválisa otthonában, és öt pontra növelték az előnyüket a tabellán. A 2011–2012-es szezont úgy nyerte meg a City, hogy az utolsó fordulóban a QPR-t drámai mérkőzésen, 1–2-ről fordítva győzte le Edin Džeko 92. percben, majd Sergio Agüero 94. percben szerzett góljával.

A következő szezonok nem voltak ilyen sikeresek. A City nem tudta megvédeni bajnoki címét, a UEFA-bajnokok ligájában pedig egészen a 2015-16-os szezonig nem tudtak továbbjutni a csoportkörből, akkor egészen az elődöntőig meneteltek, ahol a Real Madrid ejtette ki őket. Időközben Mancini helyét Manuel Pellegrini vette át. Az ő irányításával egyből bajnok lett a csapat, és két ligakupát is nyertek. A 2015–2016-os szezonban bejutottak a Bajnokok-ligája elődöntőjébe. A nyáron Josep Guardiola vette át a csapat irányítását.

Klubszínek és címerek

A Manchester City hazai színei az égszínkék és a fehér. A vendégmez színei általában a gesztenyebarna, a vörös és a fekete, az utóbbi években azonban több más színű második számú összeállításuk volt. A 2004–05-ös idényben például az idegenbeli mez fehér volt lila sorttal és fehér sportszárral. Ezután volt még teljesen tengerészkék és teljesen fekete mezük is. A 2005–06-os és 2006–07-es szezonban azonban a harmadik számú mezre váltottak, ami sárga volt fekete nadrággal és zoknival. Állítólag ezeket a színeket az 1950-es és 1960-as években is használta a csapat.

A 2007–08-as évadra a hazai és idegenbeli mezeken is vékony fehér csíkok jelentek meg. Az idegenbeli összeállításban minden ruhadarab lila lila lett. A harmadik számú mez fehér volt égszínkék nadrággal és ugyancsak fehér sportszárral.

A színek eredetét homály fedi, de bizonyíték van rá, hogy már 1892-ben is kék mezt viseltek. Egyesek szerint az égszínkék a szabadkőművességgel való kapcsolatra utal. Egy, a City történetét taglaló könyv szerint a még West Gorton (St Mark's) néven futó csapat skarlátvörös mezt viselt fekete rövidnadrággal. 1884-ben a manchesteriek fekete mezt viseltek fehér kereszttel, ami arra utal, hogy templomi munkások alapították a klubot. A vörös és fekete idegenbeli mezekek a korábbi menedzserasszisztens, Malcolm Allison vezette be az AC Milan mintájára.

A klub jelenlegi címere 1997 óta van használatban, megtervezésére azért volt szükség, mert a régi nem volt alkalmas a levédetésre. A jelenlegi logo a manchesteri városi címeren alapszik, egy szirti sas látható rajta, mely előtt egy pajzs van. A pajzs felső részén egy hajó látható, mely a város vízi útjaira utal, a lejjebb található három csík Manchester három folyóját jelképezi. Alul olvasható a latin mottó: "Superbia in Praelia", ami magyarul ennyit jelet: "Büszkeség és Küzdelem". A sas felett látható még három csillag.

A City korábban még két címert használt, az elsőt 1970-től kezdve, mely kör alakú volt, közepén ugyanaz a pajzs volt, mint a mostanin és köré volt írva a csapat neve. Ezt 1972-ben egy felújított változat váltotta. A pajzs alsó részébe Lancashire vörös rózsája került. A kupadöntőkön a csapat mezein általában a városi címer volt látható, ezzel jelezve, hogy büszkén képviselik Manchestert.

2016 nyarától új címert használ a klub, mely az 1972-es címer felújított változata. A pajzs alakja, valamint a színvilág is kicsit megváltozik, a vörös rózsa kék háttért kap, illetve felkerül a címerre a klub alapítási éve is.

Stadion

A klub jelenlegi stadionja az Etihad Stadion, egy világszínvonalú 48 000 férőhelyes létesítmény, mely a 2002-es Nemzetközösségi Játékok után épült. A City a 2002–03-as idény vége óta játszik itt, akkor költöztek ugyanis ki a Maine Roadról. A stadion névhasználati jogát 2011-ben adták el a főszponzornak, a dubaji Etihad légitársaságnak; ezt megelőzően a stadiont City of Manchester Stadiumnak nevezték.

A beköltözés előtt a csapat 35 millió fontot költött különböző munkálatokra, például a játéktér lesüllyesztésére. Ezen kívül még egy szint került a meglévők fölé és megépült a North Stand lelátó. A felújított építményt a City egy FC Barcelona elleni barátságos meccsel nyitotta meg, melyet 2-1-re megnyertek és az első gólt Nicolas Anelka szerezte.

A manchesteriek több pályát használtak történetük során. 1880 és 1887 között például öt különböző helyen játszottak, majd a Hyde Roadon telepedtek le hosszabb időre (36 évre). 1920-ban tűz ütött ki a stadionban és a főlelátó elpusztult, ezért a City a 84 000 néző befogadására alkalmas Maine Roadra költöztek, melyet tervezői az „Észak Wembley-je”-ként emlegettek. 1934. március 3-án 84 569 szurkoló váltott jegyet a Stoke City elleni FA-kupa-meccsre, ami angol rekord a klubcsapatokat illetően. A Maine Roadot többször is felújították, befogadóképessége az évek alatt egészen 32 000-re csökkent.

Játékosok

Jelenlegi keret

2018. február 1. szerint.

Kölcsönben

A 23-as mezt már soha nem fogják kiosztani senkinek. A klub vezetőinek határozata szerint Marc-Vivien Foé emlékének tartják fenn.

Szezonok

Híres korábbi játékosok

Az első szereplés zárójelben.

  • 1920 előtt: Billy Meredith (1894).
  • 1920-as évek: Sam Cowan (1924), Eric Brook (1928), Matt Busby (1929).
  • 1930-as évek: Frank Swift (1933), Peter Doherty (1936).
  • 1940-es évek: Roy Clarke (1946), Bert Trautmann (1949).
  • 1950-es évek: Roy Paul (1950), Don Revie (1951), Joe Hayes (1953), Alan Oakes (1958).
  • 1960-as évek: Denis Law (1960), Neil Young (1961) Mike Doyle (1964), Mike Summerbee (1965), Colin Bell (1966), Tony Book (1966), Francis Lee (1967), Joe Corrigan (1967).
  • 1970-es évek: Dennis Tueart (1974), Dave Watson (1975).
  • 1980-as évek: Trevor Francis (1981), Paul Lake (1987), David White (1987)
  • 1990-es évek: Niall Quinn (1990), Uwe Rösler (1994), Georgiou Kinkladze (1995), Paul Dickov (1996), Shaun Goater (1998), Shaun Wright-Phillips (1999).
  • 2000-es évek: Ali Benarbia (2001), Marc-Vivien Foé (2002), Nicolas Anelka (2002).

Menedzserek

Sikerlista

  • Angol első osztály (First Division (1889-1992)/Premier League (1993-tól)
Bajnok (5): 1936–37, 1967–68, 2011–12, 2013–14, 2017–18


  • FA-kupa (The FA Cup)
Győztes (5): 1903–04, 1933–34, 1955–56, 1968–69, 2010–11
  • Bővebben:
    • 1904 - a Bolton ellen 1-0-ra győzött.
    • 1934 - a Portsmouth ellen 2-1-re győzött.
    • 1956 - a Birmingham City ellen 3-1-re győzött.
    • 1969 - a Leicester City ellen 1-0-ra győzött.
    • 2011 - a Stoke City ellen 1-0-ra győzött.
  • 5-szörös ezüstérmes: 1926, 1933, 1955, 1981, 2013
    • 1926 - a Bolton ellen vesztett 1-0-ra.
    • 1933 - az Everton ellen vesztett 3-0-ra.
    • 1955 - a Newcastle ellen vesztett 3-1-re.
    • 1981 - a Tottenham ellen 1-1, az újrajátszásban 3-2-re vesztett.
    • 2013 - a Wigan ellen vesztett 1-0-ra.
  • Ligakupa (League Cup)
Győztes (5): 1969–70, 1975–76, 2013–14, 2015-16, 2017-18
  • Bővebben:
    • 1970 - a West Bromwich ellen 2-1-re győzött.
    • 1976 - a Newcastle ellen 2-1-re győzött.
    • 2014 - a Sunderland ellen 3-1-re győzött.
    • 2016 - a Liverpool FC ellen hosszabbítás után 3-1-re győzött.
    • 2018 - az Arsenal FC ellen 3-0-ra győzött.
  • 1-szeres ezüstérmes: 1974
    • 1974 - a Wolverhampton ellen vesztett 2-1-re.
  • Szuperkupa (Charity Shield/Community Shield)
Győztes (4): 1937, 1968, 1972, 2012
  • Bővebben:
    • 1937 - a Sunderland ellen 2-0-ra győzött.
    • 1968 - a West Bromwich ellen 6-1-re győzött.
    • 1972 - az Aston Villa ellen 1-0-ra győzött.
    • 2012 - a Chelsea ellen 3-2-re győzött.
  • 6-szoros ezüstérmes: 1934, 1956, 1969, 1973, 2011, 2014
    • 1934 - az Arsenal ellen vesztett 4-0-ra.
    • 1956 - az Manchester United ellen vesztett 1-0-ra.
    • 1969 - az Leeds United ellen vesztett 2-1-re.
    • 1973 - az Burnley ellen vesztett 1-0-ra.
    • 2011 - az Manchester United ellen vesztett 3-2-re.
    • 2014 - az Arsenal ellen vesztett 3-0-ra.

Nemzetközi szereplés

  • 1-szeres Kupagyőztesek Európa-kupája győztes: 1970
    • 1970 - a Górnik Zabrze ellen 2-1

Jegyzetek

Források

  • Hivatalos weboldal
  • ManCity-hírek
  • Hivatalos szurkolói weboldal

Kapcsolódó szócikkek

  • Labdarúgócsapatok listája

Játékosok

  • Kapusok
  • Bravo
  • Ederson
  • Grimshaw
  • Muric
  • Hátvédek
  • Adarabioyo
  • B. Mendy
  • Danilo
  • Duhaney
  • Francis
  • Kompany
  • Laporte
  • Latibeaudiere
  • Otamendi
  • Stones
  • Walker
  • Középpályások
  • Bernardo Silva
  • David Silva
  • De Bruyne
  • Delph
  • Diallo
  • Díaz
  • Fernandinho
  • Foden
  • Gündoğan
  • Richards
  • Sané
  • Smith
  • Sterling
  • Touré
  • Zinchenko
  • Csatárok
  • Agüero
  • Bolton
  • Jesus
  • Nmecha