• APOEL FC
  • AS Monaco FC
  • AS Roma
  • Beşiktaş JK
  • Borussia Dortmund
  • Celtic FC
  • Chelsea FC
  • Club Atlético de Madrid
  • FC Barcelona
  • FC Basel 1893
  • FC Bayern München
  • FC Porto
  • FC Shakhtar Donetsk
  • FC Spartak Moskva
  • Feyenoord
  • Juventus
  • Liverpool FC
  • Manchester City FC
  • Manchester United FC
  • NK Maribor
  • Olympiacos FC
  • PFC CSKA Moskva
  • Paris Saint-Germain
  • Qarabağ FK
  • RB Leipzig
  • RSC Anderlecht
  • Real Madrid CF
  • SL Benfica
  • SSC Napoli
  • Sevilla FC
  • Sporting Clube de Portugal
  • Tottenham Hotspur FC
Real Madrid CF
vezetőedző:
Zinedine Zidane
bl-csapatstatisztika
gól
14
lövés
100
kaput eltaláló lövés
42
sárga lap
7
piros lap
0
elkövetett szabálytalanság
49
elszenvedett szabálytalanság
52
gólpassz
9

Áttekintés Forrás: Wikipédia

Real Madrid
Csapatadatok
Teljes csapatnév Real Madrid Club de Fútbol[1]
Becenév Los Blancos (Fehérek)
Los Galácticos (Galaktikusok)[2]
Királyi Gárda, Királyi Klub, "Blancók"
Székhely Madrid, Spanyolország
Alapítva 1902. március 6. (Madrid Football Club néven)[3]
Stadion Estadio Santiago Bernabéu
Vezetőedző Zinédine Zidane
Elnök Florentino Pérez[4]
Bajnokság Primera División
Nemzeti sikerek
 Bajnok 32 alkalommal
 Kupagyőztes 19 alkalommal
 Szuperkupa-győztes 9 alkalommal
Nemzetközi sikerek
BL 11 alkalommal
UEFA-kupa 3 alkalommal
Világkupa 3 alkalommal
UEFA-szuperkupa 3 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik

A Real Madrid Club de Fútbol, rövidítve Real Madrid CF (a sajtóban legtöbbször egyszerűen Real Madrid vagy a Galaktikusok) spanyol labdarúgóklub. 1902-es megalapítása óta a spanyol élvonal tagja, még sosem esett ki.

32 bajnoki címével és 19 kupagyőzelmével a legeredményesebb spanyol csapat, emellett 11 alkalommal nyerték meg a Bajnokok Ligáját (BEK-et is beleszámítva), ami szintén rekord. A csapat kétszer az UEFA-kupát is elhódította, így az összes európai kupagyőzelmek tekintetében is az első helyen áll (11 BL, 2 UEFA-kupa).

Hazai mérkőzéseit a 81 044 néző befogadására alkalmas Santiago Bernabéu stadionban játssza. Eredeti mezszíne tiszta fehér, és 1947 óta otthoni mérkőzéseit mindig fehér szerelésben játssza.

A Real Madrid több spanyol labdarúgócsapattal rivalizál évtizedek óta, ezek például a szintén madridi Atlético vagy az FC Barcelona. Az Atlético elleni mérkőzéseket El Derbi madrileñónak, a Barcelona elleni találkozókat pedig El Clásicónak nevezik Spanyolországban. Ezeket a szokottnál is nagyobb érdeklődés kíséri. Előbbi csapattal osztálykülönbségekre, míg utóbbival politikai ellentétre vezethető vissza a rivalizálás.

A Harvard Egyetem 2007-ben végzett kutatása szerint a Real a világ második legnagyobb és legdrágább, valamint a második legnagyobb bevétellel gazdálkodó klubja, költségvetése mintegy 350 millió euró, a klub összértéke pedig közel egymilliárd euró. 2000. december 23-án a FIFA a 20. század legjobb csapata címet adományozta a királyi gárdának.

A Real Madrid alapító tagja volt a FIFA-nak és az azóta már megszűnt G-14-nek, amely Európa 14 (2002-től 18) legbefolyásosabb labdarúgóklubját foglalta magában. A Real a G-14 helyébe lépett Európai Klubszövetségben is alapító tag.

Története

A labdarúgás Madridba az Institución Libre de Enseñanza egyetem tanárai és diákjai által jutott el, akik közül többen Nagy-Britanniában (Oxford és Cambridge) tanultak, így megismerkedhettek a játék alapjaival. Ők alapították meg 1897-ben az első madridi labdarúgóklubot, a Footbal Club Sky-t. Ez a klub 1900-ban kettévált, a New Foot-Ball de Madrid és a Club Español de Madrid léptek a Footbal Club Sky helyébe. Utóbbi klubból 1902. március 30-án jött létre a Madrid Football Club, a Real Madrid közvetlen elődje. Mindössze három évvel alapítása után a Madrid FC megnyerte első rangosabb serlegét, miután legyőzte az Athletic Bilbaót a spanyol kupa döntőjében. Ezután még háromszor egymás után sikerült a kupát elhódítaniuk. 1920-ban, XIII Alfonz király a Real (királyi) jelzőt adományozta a klubnak, így a hivatalos neve Real Madrid CF lett.

1929-ben, a spanyol labdarúgó-bajnokság első szezonjában a Real Madrid egészen a szezon utolsó mérkőzéséig az első helyen állt, ám mivel az utolsó fordulóban vereséget szenvedett az Athletic Bilbao vendégeként, a bajnoki címet végül az FC Barcelona nyerte, a Real pedig a második helyen végzett, mindössze 1 ponttal a katalán csapat mögött. A Real első bajnoki címét az 1931–32-es szezonban szerezte. A következő szezonban ismét az első helyen végeztek, az Athletic Bilbao után a második duplázó csapat lett az országban.

A klub elnöke 1945-ben a klub stadionjának későbbi névadója, Santiago Bernabéu Yeste lett. Elnöksége alatt felújították a Santiago Bernabéu stadiont (ekkor még Estadio Chamartín) és a klub korábbi edzőkomplexumát, a Ciudad Deportivát is. Az 50-es évek elején kialakította a klub mai arculatát, miszerint főleg külföldi világklasszis játékosokra építi csapatát. 1955-ben a L'Équipe újságírója, Gabriel Hanot ötletéből, Sebes Gusztáv segítségével Bernabéu megalapította a BEK-et, amely ma Bajnokok Ligája néven ismert. Az újonnan alakult sorozatban a Real Madrid sokáig egyeduralkodó volt, ugyanis 1956 és 1960 között zsinórban megnyerte az első öt kiírást. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb döntő az 1960-as volt, amikor a Hampden Parkban, több mint százezer néző előtt 7–3-ra győzték le az Eintracht Frankfurt együttesét, Puskás 4 és Di Stéfano 3 góljával. Amikor a Real ötödször is megnyerte a sorozatot, megkapta az eredeti serleget. A Real hatodik BEK-győzelmét 1966-ban aratta a Partizan Beograd 2–1-es legyőzésével. A csapat ekkor főleg spanyol játékosokra épült, becenevük a Ye-yé volt. Ez a csapat az 1966-os győzelem mellett kétszer (1962, 1964) döntőt is játszhatott.

A 70-es években a Real Madrid összesen 5 bajnoki címet és 3 kupagyőzelmet szerzett. 1971-ben a Real KEK-döntőt játszhatott a Chelsea ellen, amelyet újrajátszás után az angol klub nyert meg 2–1-re. 1978-ban, miközben zajlott a világbajnokság, elhunyt Santiago Bernabéu. A FIFA Bernabéu tiszteletére háromnapos gyászszünetet rendelt el a világbajnokságon. Szintén Bernabéu emlékére, 1979-ben a Real Madrid megalapította a Santiago Bernabéu-trófeát, melyet minden nyáron, a szezon kezdete előtt adnak át.

A 80-as évek elején a Real Madrid egy kisebb hullámvölgyben volt, egészen addig, amíg fel nem nőtt egy főleg saját nevelésű játékosokra épülő generáció. Egy spanyol újságíró, Julio César Iglesias a csapatnak az egyik játékos, Emilio Butragueño beceneve után a Quinta del Buitre (szabad fordításban „keselyűsereg”) nevet adta a csapatnak. A csapat gerincét adó további játékosok: Manolo Sanchís, Martín Vázquez, Míchel és Miguel Pardeza. Ez a csapat, bár Pardeza 1986-ban a Real Zaragozához távozott, egyike lett Spanyolország és Európa legeredményesebb csapatainak. A klub a 80-as évek második felében kétszer nyerte meg az UEFA-kupát (1985-ben a Videoton ellen), ötször a bajnokságot, és háromszor a spanyol szuperkupát is sikerült elhódítania.

A 90-es évek elején a „Quinta del Buitre” feloszlott, mivel Vázquez, Butragueño és Míchel is elhagyta a klubot. 1996-ban az akkori elnök, Lorenzo Sanz Fabio Capellot ültette a Real kispadjára. Capello után a német Jupp Heynckes érkezett a Real Madrid kispadjára. Vele 1998-ban ismét megnyerték a BL-t, ekkor a Juventust győzték le 1–0-ra.

2000 júliusában Florentino Pérezt választották meg a klub új elnökének. Első jelentősebb intézkedése elnökként Luís Figo megszerzése volt. Az ő elnöksége alatt nagyon sok pénzt költöttek játékosvásárlásra (Zinédine Zidane 75 millió euróért történő megvásárlása egészen 2009-ig rekord volt), és létrejött egy főleg nemzetközi sztárokra (Figo, Zidane, Ronaldo, Raúl, Roberto Carlos, Beckham) épülő csapat, a „Galaktikusok”. Bár egy-egy alkalommal megnyerték a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját is, a klub elvárásaihoz képest ez egy viszonylag sikertelen időszak volt, ugyanis a 2003-as bajnoki címtől egészen 2006-ig a gárda egyetlen trófeát sem tudott nyerni.

2006 nyarán a frissen megválasztott elnök, Ramón Calderón Fabio Capellot szerződtette edzőnek, sportigazgatónak pedig a klub korábbi játékosát, Predrag Mijatovićot nevezte ki. 2007-ben a klub négy év után ismét bajnoki címet ünnepelhetett. Capello munkájára az újbóli bajnoki cím ellenére ismét nem számított a klub, helyére a klub korábbi játékosa, a német Bernd Schuster került. A 2007–2008-as szezont, immár Schusterrel, ismét az első helyen fejezték be, így 18 év után sikerült ismét egymás után két bajnoki címet szerezniük. A 2008/2009-es szezonban már korántsem úgy kezdték az idényt a blancók ahogyan azt elvárták volna a drukkereik. Fájó vereségekbe szaladtak bele és egyszerűen nem tudtak talpra állni. Ennek hatására a vezetőség úgy döntött, hogy meneszti a csapat vezetőedzőjét, Bernd Schustert, és helyére a Sevilla korábbi sikertrénerét Juande Ramost nevezi ki. Kinevezése 2008. december 9-től a szezon végéig tart, az eredmények függvényében azonban hosszabbításra van lehetőség.

2009. május 14-én ismét Florentino Pérez lett a klub elnöke. Terveiben szerepelt egy új „galaktikusok” létrehozása, melyre előzetesen 300 millió eurót szán. Első komolyabb intézkedése a vezetőedzőt illetően történt, Juande Ramos helyett Manuel Pellegrinit szerződtette. Nem sokkal később a Real Madrid megszerezte a már régóta a kívánságlistájukon szereplő Kakát 65 millió euróért. Később leigazolta Cristiano Ronaldót, Raúl Albiolt és Karim Benzemát is. Cristiano Ronaldo 94 millió eurós vételárával megdöntötte Zidane korábbi, 75 millió eurós csapatváltását, szintén Pérez állított fel, előző elnöki ciklusa alatt. Egy évvel később, mivel ismét nem sikerült bajnoki címet szerezni, távozott a vezetőedző Manuel Pellegrini, helyére a Chelsea és az Internazionale korábbi mestere, José Mourinho érkezett. Vele együtt hat játékos, di María, Sergio Canales, Pedro León, Sami Khedira, Ricardo Carvalho és a fiatal német-török irányító, Mesut Özil érkezett. Távozott viszont a klub két ikonja, a csapatkapitány Raúl (Schalke) és Guti (Beşiktaş). Mourinho az első évében egy bajnoki második helyezést, valamint egy kupagyőzelmet ért el. 2011 nyarán újabb öt játékossal bővítette keretét. Visszatért madridba a három évig az RCD Espanyolt erősítő Callejón , de megszerezték a Borussia Dortmund fiatal sztárját, Nuri Şahin-t, Raphaël Varane-t, Fábio Coentrãot és a szerződése lejártával szabadon igazolhatóvá vált törököt, Hamit Altintopot.

A klub himnusza

De las glorias deportivas, que campean por España

va el Madrid con su bandera, limpia y blanca que no empaña.

Club castizo y generoso, todo nervio y corazón,

veteranos y noveles, veteranos y noveles,

miran siempre sus laureles con respeto y emoción.

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

Noble y bélico adalid, caballero del honor.

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

A triunfar en buena lid, defendiendo tu color

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

Enemigo en la contienda, cuando pierde da la mano

sin envidias ni rencores, como bueno y fiel hermano.

Los domingos por la tarde, caminando a Chamartín,

las mocitas madrileñas, las mocitas madrileñas

van alegres y risueñas porque hoy juega su Madrid

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

Noble y bélico adalid, caballero del honor.

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

A triunfar en buena lid, defendiendo tu color

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

A centenáriumi himnusz

Hala Madrid!

Hala Madrid!

Campo de estrellas

Donde crecí

Hala Madrid!

Juegas en verso

Que sepa el universo

Cómo juega en Madrid

Sale el Madrid a luchar

Sale el Madrid a ganar

Hala Madrid!

Hala Madrid!

La Decima himnusz

Historia que tu hiciste
historia por hacer
porque nadie resiste
tus ganas de vencer.

Ya salen las estrellas
mi viejo Chamartín
de lejos y de cerca
nos traes hasta aquí

Llevo tu camiseta
pegada al corazón
los días que tu juegas
son todo lo que soy

Ya corre la Saeta
ya ataca mi Madrid
soy lucha, soy belleza,
el grito que aprendí

Madrid, Madrid, Madrid, ¡Hala Madrid! ¡Y nada más! ¡Y nada más!
¡Hala Madrid!

Historia que tu hiciste
historia por hacer
porque nadie resiste
tus ganas de vencer.

Ya salen las estrellas
mi viejo Chamartín
de lejos y de cerca
nos traes hasta aquí

Madrid, Madrid, Madrid, ¡Hala Madrid! ¡Y nada más! ¡Y nada más!

¡Hala Madrid!

A himnuszok meghallgathatók itt: Eredeti, Centenáriumi (MP3 formátum)

Címer

A Real Madrid legelső címere a maihoz képest még elég egyszerű volt. A címerben fehér alapon a klub nevének rövidítése (MCF – Madrid Club de Fútbol) szerepelt egyéni elrendezésben. Az első változtatást akkor eszközölték, amikor úgy döntöttek, hogy a kezdőbetűk egy körben szerepeljenek. Bár ez volt a klub címere egészen az 1920-as évek végéig, a sportklubokra vonatkozó akkori rendelkezés szerint a hivatalos mérkőzéseken olyan címert kellett használni, amiben szerepel a város jelképe.

1920-ban a klub megkapta a spanyol királytól a Real (királyi) előtagot, így a klub neve Real Madrid Club de Fútbol-ra változott. Ezután a spanyol korona is belekerült a címerbe. A Franco-diktatúra idején, amikor Spanyolországban köztársaság volt, az összes spanyol labdarúgócsapatnak, így a Real Madridnak is el kellett távolítaniuk a nevükből a királyi jelzőt, címerükből pedig a koronát. A Real azonban, mivel a rezsim támogatását élvezte, még a köztársaság ideje alatt újra használhatta a királyi szimbólumokat.

A klub címere a jelenlegi formát 1941-ben nyerte el, a betűk ekkor kaptak arany színezést, végleg visszakerült a címerre a spanyol királyi korona, a betűk hátterébe pedig keresztben egy lila csík került, ami Kasztíliát szimbolizálja. Ezt követően csak kisebb változtatások történtek, 2001-ben például megvastagították az arany motívumokat a címerben, valamint a kör egy vékony, tengerkék szegélyt kapott.

2014 szeptemberében a klub nagy összegű stratégiai szponzori szerződést kötött Abu Dhabi Nemzeti Bankjával, amelynek egyik feltétele az volt, hogy a klub címeréből távolítsák el a keresztet, tekintettel a többségben várhatóan muszlim vallású kártyatulajdonosokra. A klub vezetősége elfogadta követelést. (Hasonló alkut elsőként, 2010-ben az FC Barcelona kötött, melynek címeréből kivették Barcelona város jelképét, a piros keresztet).

Mezszínek

A Real Madrid alapítása után még teljesen fehér mezben játszott, de még ugyanebben az évben, 1902-ben egy kék csík is rákerült a felsőre keresztben, és a maival ellentétben sötétkék sportszárban játszottak. A kék csíkkal ellátott mez egy angol csapat, a Corinthian FC mezéről lett mintázva. Szintén 1902-ben, a sötétkék sportszárat feketére cserélték. Az 1940-es évek elején az akkori edző ismét változtatott a csapat mezén, a hátuljára számok kerültek, a mez elején, bal felső sarokban pedig felkerült a klub címere. 1947. november 23-án, egy Atlético Madrid elleni mérkőzésen a Real Madrid lett az első spanyol csapat, akinek játékosai számozott mezben léptek pályára.

A Real Madrid idegenbeli meze teljesen fekete, de lehet még teljesen lila is. A mezeket 1998 óta az Adidas gyártja a csapatnak, a multinacionális céggel jelenleg is tart a szerződés. A klub első mezszponzora a Zanussi volt, a logójuk 1982-től 1985-ig szerepelt a csapat mezén. Ezután 1992-ig a Parmalat volt a csapat főszponzora. Ezt követően, 2001-ig a Teka logója szerepelt a klub mezén. A Teka logójának helyére egy szezon erejéig a klub hivatalos weboldalának címe, a realmadrid.com került, reklámozandó az oldalt. Ezután 2006-ig a Siemens volt a Real Madrid legfőbb támogatója. A Real következő mezszponzora egy szezonra a BenQ elektronikai cég volt. Ezután 5 évig fő szponzor a bwin.com, majd 2013-tól a Fly Emirates.

Gyártók, mezszponzorok

Stadion

A klub alapítása után sokáig kisebb pályákon játszott, első nagyobb stadionjuk az 1912-ben átadott Campo de O’Donnell volt. Ez 11 évig maradt a Real hazai pályája. A korábbi egyszerű labdarúgópálya az utolsó években, amikor a Madrid ott játszott, már körülbelül hatezer néző befogadására is alkalmas volt. Ezt követően egy nyolcezer néző befogadására alkalmas stadionban, a Campo de Ciudad Lineal-ban játszottak. Ennek a stadionnak a nyitómeccsén négyezer (egyes feltételezések szerint nyolcezer) néző vett részt. Következő stadionjuk az Estadio Chamartín volt, amelyben már 22 500 néző foglalhatott helyet. A munkálatok 500 ezer pesetába kerültek, amit a korábbi játékos, Carlos López-Quesada, valamint az elnök, Pedro Parages és az igazgatósági tagok, José de la Pena, valamint Bernardo Menéndez finanszíroztak. A stadionnak nem volt hivatalos neve, de az emberek elsősorban Chamartínként említették, és később is így szerepelt mindenhol. Az első mérkőzést ebben a stadionban 1923. május 17-én vívták, a barátságos meccsen a Newcastle volt az ellenfél. A Real itt ünnepelhette első bajnoki címét. Az 1943-ban megválasztott elnök, Santiago Bernabéu Yeste egy idő után úgy gondolta, ez már nem elég nagy a klub ambícióihoz, és új stadiont építtetett. A ma a Bernabéu nevét viselő stadion 1947. december 14-én készült el.

A Bernabéu stadion befogadóképessége sokszor változott, 1953-ban például akár 120 ezren is elfértek a stadionban. Ezután a stadiont a biztonsági okok miatt átépítették, és fokozatosan egyre kevesebb néző befogadására volt alkalmas. Az UEFA előírása, miszerint a BL-meccseket nem rendezhetik olyan stadionban, ahol állóhelyek is vannak, a stadiont 1999-ben ismét átalakították. Jelenlegi formáját 2003-ban nyerte el, az akkori, közel 5000 férőhelyes bővítés után a stadionban jelenleg 80 354 fő foglalhat helyet.

A Bernabéu stadion több nagy torna döntőjének adott otthont, itt rendezték az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokság és az 1982-es labdarúgó-világbajnokság, valamint az 1957-es, az 1969-es és az 1980-as BEK-döntőt is. A Bajnokok Ligája döntőjét 2010-ben ismét itt rendezték.

Az Alfredo di Stéfano stadionban jelenleg a Real Madrid tartalékcsapata, a Castilla játssza mérkőzéseit. A stadiont 2006. május 9-ére teljesen felújították. A nyitómérkőzésen, az 1956-os BEK-döntő „visszavágóján”, a Stade de Reims ellen a Real Madrid 6–1 nyert, Antonio Cassano és Roberto Soldado 2-2, valamint Sergio Ramos és José Manuel Jurado 1-1 góljával. A stadion befogadóképessége jelenleg ötezer fő, nevét a Real korábbi játékosáról, Alfredo Di Stéfanoról kapta.

Statisztikák és rekordok

A Real Madrid játékosai közül a legtöbb mérkőzésen Raúl lépett pályára, összesen 741 mérkőzést játszott le a királyi Gárdában 1994 és 2010 között. második helyen Santillana áll 643 lejátszott mérkőzéssel. A kapusok között a jelenleg is aktív Iker Casillas a csúcstartó 518 fellépéssel. A klub legtöbbszörös válogatott játékosa a portugál Luís Figo, aki 127 alkalommal szerepelt a portugál válogatottban (ebből 47-szer a Real Madrid játékosaként).

A Real Madrid legeredményesebb gólszerzője a klub korábbi csapatkapitánya, Raúl, aki 1994-től 2010-ig eddig 323 alkalommal talált be az ellenfelek kapujába. Második helyen, 307 találattal a klub tiszteletbeli elnöke, Alfredo Di Stéfano áll. A BL-ben is Raúl vezeti az összetett góllövőlistát, 64 találattal. A korábbi rekorder Di Stéfano volt 49 góllal. A spanyol játékos a bajnokságban 228 gólt szerzett, ezzel ebben az összevetésben is az első helyen áll.

A Real Madrid legmagasabb hivatalos nézőszáma 83 329, egy 2006-os kupamérkőzésen voltak ennyien a lelátókon. A stadion jelenleg 80 354 néző befogadására alkalmas. A 2007–2008-as szezonban az átlagnézőszám 76 234 volt, a legmagasabb az európai labdarúgó-bajnokságokban. A klub több rekordot tart Spanyolországon belül is, többek között ők nyerték a legtöbb bajnoki címet (31), és a legtöbb egymás után megszerzett bajnoki cím (1960 és 1965, valamint 1985 és 1990 között sorozatban öt megszerzett bajnoki cím). 121 győztesen megvívott otthoni mérkőzése (1957. február 17. és 1965. március 7. között) szintén rekord, nemcsak Spanyolországban, hanem az egész világon is.

A klub nyerte meg legtöbbször, összesen tíz alkalommal a BEK-et (később Bajnokok Ligája). A legtöbb elődöntős mérkőzésen (21) is a Real szerepelt. A BL összesített góllövőlistáját 71 találattal a klub volt csapatkapitánya, Raúl vezeti. A második helyen szintén a klub volt játékosa, Ruud van Nistelrooy áll, 60 találattal. A Real Madrid legdrágább vétele Gareth Bale volt, akit 2013 nyarán igazoltak 95 millió euróért a Tottenham FC-től.A klub történetének második legdrágább átigazolása Cristiano Ronaldo 90 millió euróért,a harmadik helyen Zinédine Zidane áll 75 millióért. A klub legdrágábban eladott játékosa Robinho volt, akiért a Manchester City 2008-ban 42 millió eurót fizetett.

Élvonalbeli bajnoki szereplések

A Real Madrid a 2011-12-es szezont is beleértve a 81. alkalommal, megszakítás nélkül vesz részt a spanyol labdarúgó-bajnokság küzdelmeiben. Ebből 32 alkalommal szerezte meg a bajnoki címet, amivel a bajnokság csúcstartója. Ezzel jelentősen megelőzi a bajnokság második legeredményesebb csapatát az FC Barcelona együttesét, mely 19 bajnokságot nyert meg. A klub legszebb és legeredményesebb periódusa az 1956-tól 1969-ig terjedő időszakra esik, ekkor 10 bajnoki címet és 3 ezüstérmet szerzett a csapat.

*A spanyol polgárháború miatt a bajnokság szünetelt a következő szezonokban: 1936–37, 1937–38 és 1938–39

Nemzetközi szereplés

A Real Madrid eddig 11 alkalommal nyerte meg a BEK-et (később Bajnokok Ligája), ami rekord. A klub játékosai közül a legtöbb gólt a jelenleg is aktív Raúl szerezte, jelenleg 64 gólnál tart. A második helyen szintén egy ex-Real-játékos (aki jelenleg a német Hamburg játékosa), a holland Ruud van Nistelrooy áll.

BEK/Bajnokok Ligája

A Real Madrid CF összes nemzetközi kupamérkőzése

Szurkolók, rivalizálások

A hazai mérkőzéseken az ülőhelyek nagy része a bérletesek részére van fenntartva, akiknek létszáma évek óta 60 000 felett van. Ahhoz, hogy valaki bérlethez juthasson, klubtagnak (socio) kell lennie. Világszerte több mint 1800 hivatalos, a klub által is elismert rajongói klub (peña) van.

A klubnak szerte a világon több milliós rajongótábora van, akik több klubbal is rivalizálnak. Ezek közül a legismertebb az Barcelonával való rivalizálás. A szurkolók egy csoportja, az Ultras Sur ismert szélsőjobboldali nézeteiről. Ez a szurkolói csoport jó viszonyt ápol az SS Lazio Irriducibili nevű csoportjával. Az Ultras Surt játékosokkal történt incidensek után többször vizsgálta már az UEFA.

El Clásico

A Real Madrid egyik legnagyobb riválisa az FC Barcelona. A két klub rivalizálásának politikai okai is vannak, az ellentét legjobban a Franco-érában jelentkezett. Mivel a Real Madrid a Franco-rezsim támogatását élvezte, Katalónia pedig önállóságot követelt magának, a klub egyfajta fellegvár lett a politikai harcokban. Azokat a játékosokat, akik az egyik klubtól igazoltak a másikhoz, különösen nem szerették az ellenfél szurkolói. A leghírhedtebb eset Luís Figóval történt, aki 2000-ben igazolt a katalán klubtól a Real Madridhoz: egy 2002. évi egymás elleni mérkőzésen, mikor Figo szögletet készült elvégezni, a katalán klub szimpatizánsai többek között egy malacfejet dobtak a játékos irányába. A Barcelona az eset után 4000 eurós büntetést kapott. Korábban Alfredo Di Stéfano volt a Barcelona szurkolói által legjobban utált játékos, mivel a Real Madrid és a Barcelona egyaránt megpróbálta leigazolni a játékost. Di Stéfano végül a Real játékosa lett, és később a csapat egyik húzóemberévé vált. Mivel a Real és a Barcelona a két legeredményesebb csapat Spanyolországban, és szinte mindig esélyesek a bajnoki címre, az ellentét időről időre kiújul. Amikor 2009 nyarán a Barcelona bemutatta Zlatan Ibrahimović-ot a Nou Campban, a katalán szurkolók megvertek egy jelenlévő Real-szurkolót, majd fölgyújtották a mezét.

El derbi madrileño

A Real Madrid legközelebbi „szomszédja” a szintén madridi Atlético, és szintén a Real egyik legnagyobb riválisa. Bár a klubot baszk diákok alapították 1903-ban, a klubhoz több, a Realtól elküldött tag is csatlakozott, innen az ellentét oka. További ellentétre adott okot, hogy korábban a Real Madrid szurkolói főleg a középosztályból, míg az Atléticoé leginkább a munkásosztályból kerültek ki, de az ebből adódó ellentét mára már szinte teljesen eltűnt. A két csapat először 1929. február 21-én játszott egymás ellen a bajnokságban. Az első hivatalos el derbi madrileño-n a Real nyert 2–1-re. A két csapat nemzetközi mérkőzésen először az 1958–1959-es BEK elődöntőjében találkozott, ahol az első meccset 2–1-re a Real, míg a visszavágót 1–0-ra az Atlético nyerte. Újrajátszás után a Real Madrid jutott tovább. A következő két évben viszont a Real kétszer is kikapott fontos meccseken az Atléticótól, 1960-ban és 1961-ben is ez a két csapat játszotta a spanyol kupa döntőjét.

1961-től egészen az 1980-as évekig, amikor a Real Madrid dominált a bajnokságban, a kisebbik madridi klub volt a Real egyik legkomolyabb ellenfele, a Real mellett ők voltak a legsikeresebb csapat, 1966-ban, 1970-ben, 1973-ban 1977-ben is bajnoki címet tudtak szerezni. 1965-ben az Atlético szakította meg a királyi gárda nyolc éves otthoni veretlenségi sorozatát. Utolsó fontosabb mérkőzésük a 2002–2003-as szezonban volt, amikor az egymás elleni meccs a bajnoki címről döntött. A Real végül simán, 4–0-ra nyert.

Játékoskeret

Frissítve: 2016. július 14.

Csapatkapitányok

Zárójelben a bajnoki mérkőzéseken szerzett gólok találhatóak.

A klub világ- és Európa-bajnok labdarúgói

Az alábbi listában azok a játékosok szerepelnek, akik a klub játékosai voltak, amikor a nemzeti válogatottjukkal világbajnoki vagy az Európa-bajnoki címet szereztek.

A klub világbajnok labdarúgói

A klub Európa-bajnok labdarúgói

Híresebb vezetőedzők

A csapatnak megalapítása óta 41 vezetőedzője volt. Az első az angol Arthur Johnson, aki 10 évig volt a Real Madrid vezetőedzője, ezalatt ötször nyerték meg a Király-kupát. A legtovább Miguel Muñoz volt a klub vezetőedzője, 1960 és 1974 között összesen 604 mérkőzésen ülhetett le a kispadra. A győzelmeket számolva a legsikeresebb edző Luis Carniglia volt, aki a Real edzőjeként mérkőzéseinek 69,81 százalékát megnyerte, míg a legkevésbé sikeres Jacinto Quincoces, aki „mindössze” 37,21 százalékát nyerte meg mérkőzéseinek.

Ebben a táblázatban csak azok a vezetőedzők szerepelnek, akik legalább 1 trófeát nyertek a klubbal.

Elnökök

A klubnak alapítása óta 16 elnöke volt, mind spanyol. Legtovább a klub stadionjának későbbi névadója, Santiago Bernabéu Yeste volt a klub elnöke, aki 1943-tól 1978-ig töltötte be ezt a pozíciót. 2000 júliusában Alfredo Di Stéfanót a klub tiszteletbeli elnökének választották.

2009. június 1. szerint

Eredmények

Hazai

  • Spanyol bajnokság – La Liga
Bajnok (32 - rekord): 1931–32, 1932–33, 1953–54, 1954–55, 1956–57, 1957–58, 1960–61, 1961–62, 1962–63, 1963–64, 1964–65, 1966–67, 1967–68, 1968–69, 1971–72, 1974–75, 1975–76, 1977–78, 1978–79, 1979–80, 1985–86, 1986–87, 1987–88, 1988–89, 1989–90, 1994–95, 1996–97, 2000–01, 2002–03, 2006–07, 2007–08, 2011–12
Második (21): 1929, 1933–34, 1934–35, 1935–36, 1941–42, 1944–45, 1958–59, 1959–60, 1965–66, 1980–81, 1982–83, 1983–84, 1991–92, 1992–93, 1998–99, 2004–05, 2005–06, 2008–09, 2012–13, 2014–15, 2015–16
  • Spanyol kupa – Copa del Rey
Győztes (19): 1904–05, 1905–06, 1906–07, 1907–08, 1916–17, 1933–34, 1935–36, 1945–46, 1946–47, 1961–62, 1969–70, 1973–74, 1974–75, 1979–80, 1981–82, 1988–89, 1992–93, 2010–11, 2012–13
Döntős (20): 1902–03, 1915–16, 1917–18, 1923–24, 1928–29, 1929–30, 1932–33, 1939–40, 1942–43, 1957–58, 1959–60, 1960–61, 1967–68, 1978–79, 1982–83, 1989–90, 1991–92, 2001–02, 2003–04, 2013–14,
  • Spanyol szuperkupa – Supercopa de España
Győztes (9 -): 1988, 1989*, 1990, 1993, 1997, 2001, 2003, 2008, 2012
Döntős (4): 1982, 1995, 2007, 2011
(* Megnyerte a bajnokságot és a kupát is.)
  • Spanyol ligakupa – Copa de la Liga
Győztes (1): 1984–85
Döntős (1): 1982–83

Nemzetközi

  • BEK/BL
Győztes (11 - rekord): 1955–56, 1956–57, 1957–58, 1958–59, 1959–60, 1965–66, 1997–98, 1999–2000, 2001–02, 2013–14, 2015–16
Döntős (3): 1961–62, 1963–64, 1980–81
  • Világkupa
Győztes (3 - rekord): 1960, 1998, 2002,
Döntős (2): 1966, 2000
  • UEFA-kupa
Győztes (2): 1984–85, 1985–86
  • KEK
Döntős (2): 1970–71, 1982–83
  • UEFA-szuperkupa
Győztes (3): 2002, 2014, 2016
Döntős (2): 1998, 2000
  • FIFA-klubvilágbajnokság
Győztes (1): 2014

Egyéni címek

  • Pichichi-trófea: 25
Manuel Olivares (16 gól, 1933), Pahiño (28 gól, 1952), Alfredo Di Stéfano: (27 gól, 1954; 24 gól, 1956; 31 gól, 1957; 19 gól, 1958; 23 gól, 1959), Puskás Ferenc (26 gól, 1960; 27 gól, 1961; 26 gól, 1963; 20 gól, 1964), Amancio (14 gól, 1969; 16 gól, 1970), Juanito (17 gól, 1984), Hugo Sánchez (22 gól, 1986; 34 gól, 1987; 29 gól, 1988; 38 gól, 1990), Emilio Butragueño (19 gól, 1991), Iván Zamorano (28 gól ,1995), Raúl: (25 gól, 1999; 24 gól, 2001), Ronaldo (24 gól, 2004), Ruud van Nistelrooy (25 gól, 2007), Cristiano Ronaldo (40 gól, 2011; 31 gól, 2014; 48 gól, 2015)
  • Zamora-díj: 16
Ricardo Zamora (1932, 1933), José Bañón (1946), José Adelarpe Alonso (1955), José Vicente Train (1961, 1963, 1964), José Araquistain (1962), Antonio Betancort (1965, 1967), Andrés Zapico Junquera (1968), Miguel Ángel (1976), Agustín (1983), Paco Buyo (1988, 1992), Iker Casillas (2008)
  • Aranylabda: 6
Alfredo Di Stéfano (1957, 1959), Raymond Kopa (1958), Luís Figo (2000), Michael Owen (2001), Ronaldo (2002), Fabio Cannavaro (2006)
  • FIFA Aranylabda: 2
Cristiano Ronaldo (2013, 2014)
  • Az év labdarúgója: 4
Luís Figo (2001), Ronaldo (2002), Zinédine Zidane (2003), Fabio Cannavaro (2006)
  • Európai aranycipő: 4
Hugo Sánchez (38 gól, 1990), Cristiano Ronaldo (40 gól, 2011; 31 gól, 2014; 48 gól, 2015)
  • Trofeo Bravo: 3
Emilio Butragueño (1985, 1986), Iker Casillas (2000)

Jegyzetek

Ajánlott irodalom

  • Dénes Tamás, Rochy Zoltán : Real Madrid ISBN 963-86167-5-X
  • Phil Ball: Morbo: The Story of Spanish Football ISBN 0-9540134-6-8
  • Phil Ball: White Storm: The Story of Real Madrid ISBN 1-84018-763-8
  • Steve McManaman, Sarah Edworthy: El Macca: Four Years with Real Madrid ISBN 0-7434-8920-9
  • Luis Miguel González, Luis González López, Fundación Real Madrid: Real Madrid: Cien años de leyenda, 1902-2002 ISBN 84-241-9215-X

További információk

  • A klub hivatalos honlapja
  • Hírek a Real Madridról
  • A Bernabéu stadion hivatalos honlapja

Kapcsolódó szócikkek

  • Real Madrid Castilla
  • Real Madrid C
  • Real Madrid Baloncesto
  • Trofeo Santiago Bernabéu

Játékosok

  • Kapusok
  • Hátvédek
  • Középpályások
  • Csatárok