Te itt vagy velünk, Bajnok!

Ma töltötte be a 49-et Michael Schumacher. Talán négy éve nem láthattuk őt, de jelenléte még most is érezhető.

Michael Schumacher (Fotó: XPB)

1969. január 3-án egy új csillag fénylett föl az égbolton. Ekkor még csak a két szülő, Elizabeth és Rolf szeme fényét jelentette, ám ahogy erősödött, úgy vált egyre fényesebbé, és vétette észre magát egyre többekkel. Évek múltán aztán az egyik legfényesebb csillaggá vált, jelzőcsillaggá, valódi tájékozódási ponttá.


Még ma is útba igazít. És ehhez már nem is szükséges folyton rápillantani – tudjuk, hogy merre irányít bennünket.


Michael Schumacher szurkolók ezreinek volt példaképe aktív sportolóként, és hiába a visszavonulás vagy a sajnálatos baleset, sokak számára még ma is az. A nagyvilágban sokan vannak, akiket ilyen-olyan módon segített a mindennapokban, akik példájából erőt merítve, az ő tettekkel adott „tanácsai” segítségével találták meg a maguk útját az élet bármely területén, s az ő értékeit beleépítették saját személyiségükbe is.


Ők a szívből szurkolók, akik nemcsak a sportolót, az embert is szerették, szeretik benne.


De nem csak ilyen módon példakép. Ahogy egyre messzebb sodor minket a száguldó idő aktív pályafutásának korszakától, úgy válik egyre világosabbá, milyen mély nyomokat hagyott a sportágon, miként alakította, formálta annak éleit. Nem pusztán a rekordjairól van szó, melyekről ismét egyre többet beszélünk, ahogy feltűnnek az új csillagok, akik esélyesek azok megdöntésére. Azok csak a vonzatai egy ennél sokkal nagyobb és átfogóbb alkotásnak.


Szinte nincs olyan területe a ma ismert Forma–1-nek, melyben ne lenne egy kis Schumacher. Azt túlzás lenne állítani, hogy a sportág általa vált olyanná, amilyen most, ám alábecsülni is hiba volna a hatását. Schumacher több tekintetben is igazi úttörője a királykategóriának, és leginkább három alapvető sajátossága révén hagyott nyomokat rajta: a minden részletre kiterjedő, már-már mániákus elemzőkészsége, az azt hajtó, könyörtelen elhivatottsága és a csapatközpontúsága révén.


Mindezt persze nem egyedül érte el, hanem több, szintén meghatározó személyiséggel közösen; a változásokat pedig a korok változásával, a technológia és a szabályok alakulásával együttesen vitte véghez.




Fotó: XPB Fotó: XPB


Schumacher az 1990-es és 2000-es évek egyik legnagyobb sportikonja, népszerűségével még ma sem könnyű vetekedni. Ez nemcsak rajongótáborát duzzasztotta nagyra, számos olyan versenyzőt is adott a szakmának, akik rajta szocializálódtak, tőle tanulták meg, mit jelent versenyzőnek lenni. Nem véletlen, hogy a jelenlegi F1-es mezőnynek nagyjából fele Schumacher szurkolójának, csodálójának számított gyerekként, s részben az ő ösztönzésére nyitott maga is versenyzői karriert. Ők már kitaposott úton jutottak a csúcsra vagy annak közelébe. Kis tükörképei egy versenyzői profilnak, melyet másvalaki formált meg számukra.


Manapság az erőnlét és a fizikai felkészülés ugyanúgy teljesen természetes hozzátartozója a versenyzőlétnek, ahogyan a technikai részletekben való elmélyülés, a taktikaközpontú szemléletmód vagy a megfelelő csapatszellem megteremtése.


Lewis Hamilton 2017-ben nem győzte hangsúlyozni, eddigi legjobb szezonját annak köszönhette, hogy minden korábbinál nagyobb egységet alkottak a Mercedesszel. Minden egyes pole-ja és győzelme után a szerelők és mérnökök fáradhatatlan munkáját dicsérte, s igazi vezérévé vált csapatának. A Schumin felnövő Sebastian Vettel már régóta hasonló szemléletet vall, és a Ferrari idei bakijai, majd veresége kapcsán is gyakran tett Schumachert idéző kijelentéseket, melyekkel társait és a maranellói egységet igyekezett védelmezni.


E hozzáállás persze mindig is meghatározó volt a Forma–1-ben, ám hogy ennyire magáévá tegye azt szinte mindenki, az annak is eredménye, hogy Schumacher csapataival és sikereivel többszörösen tesztelte a módszert, s bizonyította annak helyességét, és tökéletesítette az alapreceptet, melyet aztán mindenki a maga ízlése szerint finomíthat tovább.




Fotó: XPB Fotó: XPB


De azt is érdekes megfigyelni, milyen evolúción ment keresztül az elmúlt egy-két évtizedben a csapatutasítás fogalma. 2002-ben Spielbergben még Schumachert fütyülte ki a közönség a Ferrari botrányos helycseréje után, aztán betiltották, majd évek múlva, hasonló, mégis ellentétes irányú felháborodások (ld. Multi 21) után engedélyezték a csapatutasításokat. 2017-ben pedig már ott tartunk, hogy Toto Wolff egy kiadott csapatutasítást, egy tökéletes csapatmunkát (helycsere a Magyar Nagydíjon) nevez meg szezonja fénypontjának, a Force India versenyzői pedig egy-egy balhéjuk után lehiggadva folyamatosan „A csapat az első” mantrát hajtogatják beismerően.


Nem Schumacher érdeme, inkább a Schumacher nevével fémjelzett korszaké és annak tanulságáé. Ám ha Schumacher nem lett volna akkora csapatjátékos (és ezzel együtt annyira sikeres), talán az ezen a téren megfigyelhető átalakulás sem ment volna végbe ilyen gyorsan. Mert nem túlzás kijelenteni, a Forma–1 sokkal inkább csapatsport ma, mint volt korábban bármikor.


És persze kifinomultabb, taktikusabb is. A technikai fejlődik, minden milliméter, minden apró részlet számít, a stratégiai szimulációs programok pedig másodpercek alatt végigszámolják az ezernyi lehetőséget. Nem kérdés, a sportág akkor is nagy figyelmet fordított volna e területek fejlődésére, ha Schumacher sosem kezd el versenyezni. Ám mivel elkezdett, Ross Brawn pedig egy-egy banán meghámozása előtt ott számolt a boxfalon, csapatuk jókora lendületet adott e folyamatnak is.


Ahogy Schumacher minden részletre odafigyelt, úgy ma minden részletben ott van egy kis Schumacher is.




Fotó: XPB Fotó: XPB


A ma már az F1 irányításában szerepet vállaló Brawn szerint a hétszeres bajnok elsősorban elemzőkészsége és fizikai felkészülése révén hozott újat a sportágba. „Michael egy intelligens személy, ezért nagy figyelmet fordított az erőnlétre és a taktikára is. És ezenkívül még lelkes is volt, nem csak azért csinálta, mert muszáj volt neki. És ez csak még versenyképesebbé, még sokoldalúbbá tette őt. Tudta, hogy ha fittebb a többieknél, egy bizonyos ponton lecsaphat a kalapáccsal – ahogyan ezt manapság mondjuk –, mert a megfigyelései alapján tudja, hogy más versenyzők mikor kezdenek visszaesni. Mindent kielemzett, nagyon agyafúrt volt. Pályafutása korai szakaszában rendkívül nyitott, ösztönös és befogadó volt” – mondta az Autosportnak a benettonos évekről.


Mint ő is rámutatott, az erőnléti kiválóság és az elemző szemléletmód alapját a már-már mániákus elszántság és elhivatottság jelentette. Schumacher nemcsak gyors volt, nemcsak tudta, milyen részletekre érdemes figyelni, a személyisége is megvolt ahhoz, hogy e hozzáállást sikerre vezesse, s átragassza az egész csapatra.


A később sikerre vezetett Ferrari már az egyik első teszten megbizonyosodhatott arról, hogyan is működik a folyamat. 1995 végét írunk, Schumi Estorilban teszteli a Ferrari aktuális versenygépét – előbb egy V10-es, aztán egy V12-es motorral. John Barnard főtervező akkoriban éppen arról próbált dönteni, mely verziót válasszák a következő évre, mivel az addig használt 12 hengeressel számos problémába ütköztek. „Amikor megtett pár kört a V12-essel, azonnal egy másodperccel gyorsabb volt, mint Alesi és Berger ugyanazzal az autóval. Éppen csak világbajnok lett a Benettonnal, erre odajön hozzám, és azt mondja: »Ezzel az autóval még könnyebben nyerni tudtam volna.« Ez feltüzelt bennünket” – mesélte.


A hatást a tehetségével tette még erőteljesebbé: Schumacher a pályán igazolta, nem csak üres udvariaskodásból mondja, amit, hinni is lehet neki. Miközben Jean Alesi és Gerhard Berger csak szenvedett azzal, hogy a V12-es motornál gázelvételkor a tempós kanyarokban túl erőteljes a motorfék, Schumacher előszeretettel hozta ilyen módszerrel egyensúlyba az autót a kanyar közepén. „Nem feltétlenül voltam meggyőződve arról, hogy pontosak a beállításai, de elég jók voltak a reakciói és kellően tökös is volt ahhoz, hogy így vezesse az autót. Más versenyzők csak bejöttek volna, és azt mondták volna: »Nem tudom kezelni ezt, a hátulja túlságosan élénk.« Nála viszont nem lehetett vita, a fickó egy világbajnok volt, és pokolian gyors.”


A magabiztossága és lendülete azonban a pályán kívül is érvényesülni tudott. Mint Brawn mondta, ez jelentette a minden korábbinál hosszabb ferraris dominanciájuk alapját is. „A csapattagok személyisége miatt a siker kényszere belőlünk eredt. Magunk generáltuk ezt, mi akartunk sikeresek maradni. Sosem gyakoroltam nyomást Michaelre. Mindig pozitív módon féltünk a hibáktól, és nem az állásunkat féltettük, amikor nem nyertünk. Mindenki vitte előre a másikat, nem volt magasabb erő, ami azt mondta, gondban leszünk, ha nem érünk el eredményt.”


Ezt az egységességet pedig szerinte elsősorban Schumacher személyiségének köszönhették. Még ő, a csapatépítés professzora is tudott tőle tanulni. „Amikor egy olyan személyiséggel találkozol, mint Michael, akibe kódolva van a sikeresség, az óhatatlanul magával sodor. Tudod, hogy nem akarsz neki csalódást okozni, és ezzel a csapatban minden egyes ember így van. A sikeréhsége motiválta az embereket. Már a puszta jelenléte gondoskodott a lelkesedésről. Ilyen tekintetben én is fontos leckét tanultam meg tőle arról, hogyan kell megfelelő hangulatot teremteni egy csapatban. Az ő tudása és érettsége felbecsülhetetlen értéke volt a csapatnak.”




Michael Schumacher és Ross Brawn (Fotó: xpbimages.com) Michael Schumacher és Ross Brawn (Fotó: xpbimages.com)


Schumachert sokan tartották kegyetlen agresszornak és arrogáns egoistának pályafutása során, ám miközben a küzdelem hevében talán még illett is rá ez a köntös, kollégái elbeszéléséből az is kiderül, milyen volt a másik, emberi énje, amely nélkül előbbi aligha vihette volna sokra.


Benettonos versenymérnöke, Pat Symonds is így látja, aki Fernando Alonso esetében a bőrén is megtapasztalta, a pályán tomboló egó a garázsban elszabadulva az ellenfelek után a kollégákat is megriaszthatja. „Michael remekül kijött az emberekkel. Ő az egyik legkedvesebb fickó, akivel ebben a sportágban találkoztam. Nagyon sokra tartom őt. A munkatársai mindig nagyon fontosak voltak számára, mindenkit ismert is. Ha a szomszédom lett volna, ő lett volna a legjobb barátom” – állapította meg egy interjúban.


„Csak két emberrel dolgoztam, aki egy emberként így maga mögé tudta állítani az egész csapatot: Michael Schumacher és Mark Webber. Ők különleges személyiségek voltak, mindenki szerette őket, és a dolgozók szó szerint összetörték magukat azért, hogy segíteni tudjanak nekik. Fernando Alonso is remek vezér volt, mert mindenki tisztelte, de annyira magával ragadó sosem volt, mint Michael.”


Schumacher érezhetően a kollégáiban is nyomokat hagyott. Nem véletlen, hogy Brawn és Symonds, akik bajnokok és nagy versenyzők egész sorával dolgozhattak együtt, őt tartják mind közül a legjobbnak. Vagy legalábbis a kedvencüknek. „Számomra Michael volt mind közül a legnagyobb. Nemcsak a vezetői tudása miatt, hanem mert kulcsszerepet játszott abban, hogy csapatot építettünk a Benettonnál és a Ferrarinál. Álom volt vele a munka. Michael volt az egyetlen ilyen kaliberű versenyző, akivel együtt dolgoztam, De ő igaz barát is, ezért elfogult vagyok” – ismerte be Brawn.


„Nem is kétség, hogy Michael Schumacher volt a legjobb azon versenyzők közül, akikkel én a negyvenéves versenypályafutásom alatt együtt dolgoztam” – állapította meg Symonds. „Vele szerettem dolgozni a legjobban. Egyszerűen szoros kötelék kötött össze minket, szakmai szempontból is, de emberileg is. Bizonyos szempontból együtt fejlődtünk a Benettonnál.”


„Lenyűgözőnek tartom a versenyző és a mérnök kapcsolatát, mivel úgy kell közel kerülnöd a versenyzőhöz, hogy ne kerülj hozzá túl közel.  Annyira közel kell állnod hozzá, hogy ki kell tudnod találni, mire gondol a másik. Amikor én Michael Schumacherrel dolgoztam, elértük ezt a szintet. Szavak nélkül értettük egymást. Ez már szinte gondolatolvasás volt.”


A már visszavonult mérnök úgy látja, Schumacher valóban úttörője volt szakmájának, és több tekintetben új mércét állított a versenyzőtársadalom számára. „Senki sem érhetett Michael nyomába abban, ahogyan minden egyes részletre odafigyelt. Ő tökéletesítette a Forma–1-ben a folyamatos fejlődés elvét. Senki más nem tudta ezt ennyire következetesen átültetni a gyakorlatba és elsajátítani. Tényleg a legapróbb részletre is odafigyeltünk, hogy gyorsulni tudjunk. Álom volt vele a munka a logikája, az elhivatottsága, a munkamorálja, az intelligenciája és a gyorsasága miatt. Mindig elképesztő volt.”




Michael Schumacher és Pat Symonds (Fotó: Davenport / xpb.cc) Michael Schumacher és Pat Symonds (Fotó: Davenport / xpb.cc)


Arra sajnos nincs mód, hogy most, a 49. születésnapján őt magát is hallhassuk pályafutásáról, életéről, sikerének titkáról elmélkedni. Pedig kíváncsiak lennénk az aktív versenyzőként még el nem mondhatott titkokra, sztorikra.


De arra is, mit gondol az általa is formált Forma–1-ről, az örökösökről. Sebastian Vettel ferraris küldetéséről. Arról, hogyan fejlődött Lewis Hamilton csodakölyökből érett bajnokká. Max Verstappenről, akit apja a benettonos közös évük tanulságait is felhasználva nevelt olyan magabiztos és határozott személyiséggé, amilyen már tizenévesen is volt. Vagy a korábbi nagy ellenfél, Fernando Alonso pályafutásának zátonyra kerüléséről.


A véleményét nem hallhatjuk – csak sejthetjük. Mert a 49 évvel ezelőtt feltűnő állócsillag még ma is itt van, irányt mutat, tájékozódási pont.


És még akkor is fel-feltűnik a szemünk előtt, ha éppen sötét felhők takarják a csillagokkal teli égboltot.




Michael Schumacher (Fotó: xpimages.com) Michael Schumacher (Fotó: xpimages.com)