Schumacher F1-es fitneszforradalma

Michael Schumacher erőfölényben – megszokott volt a 2000-es években, ám nem csak a csodás Ferrarijának köszönhetően. A tökéletességet megszállottan hajszoló rekordbajnok a fizikai felkészülés terén is teljesen új távlatokat nyitott a királykategória előtt.

Fotó: michael-schumacher.de

„Instázás” az edzőteremből, birkózás az erőgéppel, dagadó izmok, hátrahagyott kilométerek – az F1 téli holt idényében gyakran látunk viszont efféle fotókat és videókat a versenyzőkről a világhálón. Két szezon között a mezőnyt tagjai nemcsak pihenéssel és feltöltődéssel ütik el az időt, valódi felkészülésüknek a konkrét edzőtáborozások és szigorú, magas követelményű edzésprogramot is a részét képezik.


Esteban Ocon nemrég egy interjúban arról beszélt, hogy a 2018-as évre magaslati edzőtáborban készült. Nem napokra, két és fél hónapra (!) rendezkedett be a Pireneusokban, és a két ünnep között mindössze két nap szabadidőt engedélyezett magának, hogy el tudja érni azt a bizonyos – elképesztő – 4,8-es testzsírszázalékot, ami magas versenyzőként értékes másodperctöredékeket jelent számára. A korszakban, amelyben a versenyzőkön egy deka súlyfölösleg (esetükben ez persze mást jelent, mint a hétköznapokban) is vétek az autó minimumtömegét tartani alig tudó mérnökök szemében, az effajta erőfeszítés már alapelvárásnak számít. Ma már általános, hogy egy F1-es versenyző erőnlétileg, fizikálisan vetekszik más, futással és egyéb mozgással űzött sportok képviselőivel, triatlonokat, maratoni futásokat nyer, elképesztő távokat úszik le.



Schumacher lendületbe hozta az F1-fitneszt


De nem volt ez mindig így, és hogy idáig jutottunk, ahhoz természetesen szintén köze van egy bizonyos Michael Schumachernek. Az ő F1-es felbukkanásáig Németországban még arról is vita folyt, egyáltalán tekinthető-e igazi sportnak az autóversenyzés, melyben a munkát nem annyira a versenyző, inkább a gépek végzik. Az 1970-es és 1980-as években előfordult, hogy versenyzők cigarettázva várták, hogy leperegjen a rajtig hátralévő idő, és nem volt ritka, hogy ájulásig fárasztották magukat egy-egy megméretésen.


Persze szó sincs arról, hogy Michael Schumacher találta volna fel a spanyolviaszt. Az F1-es fitnesz fogalmát talán Niki Laudáig vezethetjük vissza, aki 1976-os balesete után megismerkedett az osztrák Willy Dungllel, aki aztán rehabilitációja után is sokáig segítette a munkáját, és később egy sor szakembert nevelt ki vagy adott a királykategóriának. A McLaren csapata is hamar elkezdett egyre komolyabban foglalkozni a fizikai és egészségügyi oldallal, Alain Prost és Ayrton Senna mellett már külön szakembereket alkalmazott, köztük a ma a Saubernél dolgozó – szintén Dungltől induló – Josef Leberert.




Fotó: XPB Fotó: XPB


A versenyzők mindig is edzettek, erősítettek, mert tudták, ez is kell a szakmájukhoz. Igazán magas szintre viszont kevesen jutottak. Ayrton Senna a maga módján kiemelkedett kortársai közül állóképességével, Nigel Mansell jó felépítését, erős karját használta ki, ami csapattársa, a fizikai felkészülésre szintén sok energiát fordító Riccardo Patrese szerint 1992-es bajnoki évében előny volt vele szemben a nehezen kormányozható Williamsszel. Olyan szinten azonban egyik előd sem edzette magát a szezonok és versenyek között, mint a 90-es évek elején fiatalon megérkező Michael Schumacher, aki mindenkinél hamarabb felismerte, mekkora előnyre tehet szert az állóképessége fejlesztésével.



Versenyzőkínzás mínusz 10 fokon? Schumacher az élre tör!


Ahogy mindenben, Schumacher az erőnlét terén is mindenkit felül akart múlni. Már az F1 előtt sokat foglalkozott a testedzéssel, és a McLaren F1-es csapatához hasonlóan az őt felkaroló Mercedes sportautó-csapatának is figyelmét sem kerülte el ez a szempont.


A C-csoportos megbízhatósági bajnokságban szereplő csillagosok 1991-es idényük kezdete előtt éppen a Sennáékat is felkészítő Josef Leberert hívták segítségül. Peter Sauber csapatfőnök arra kérte az osztrákot, hogy tegye próbára három fiataljukat, Schumachert, Heinz-Harald Frentzent és Karl Wendlingert, akiknek bizonyítaniuk kellett, hogy extrém körülmények között is elég erősek ahhoz, hogy egy F1-es erejével és tempójával vetekedő C-csoportos sportautót vezessenek.


Ausztriába, a hegyekbe mentek edzőtáborba – télen. „Odafent nagyon hideg és szeles volt az idő, mínuszokat mértünk. Brutális volt. Tizennégy napot töltöttünk ott, és nagyon kemény edzésprogramot csináltunk végig. Mondhatnánk, hogy ilyen helyzetben betegek lesznek, ebből csak rossz sülhet ki, de mi azt mondtuk, ha ezt ki akarják állni, akkor egyszerűen muszáj lesz kitartaniuk” – mesélte Leberer.


A felkészítésen a Mercedes két rutinos, 40 év fölötti versenyzője, Mauro Baldi és Jean-Louis Schlesser is részt vett – de némiképp lazább feltételek mellett. „Tudtuk, hogy az ő korukban őket már nem akarjuk túlterhelni, nehogy meghaljanak…” – mondta Leberer.




Josef Leberer Sebastian Vettellel (Fotó: XPB) Josef Leberer Sebastian Vettellel (Fotó: XPB)


Az osztrák fizioterapeuta számára már ekkor világossá vált, hogy Schumacher nem az átlagot képviseli. „Emlékszem, Schumacher már akkor kitűnt nálam valamivel. Láttuk, hogy ez a fickó a legjobb akar lenni” – állapította meg Leberer, akit mindez mclarenes versenyzőire, Ayrton Sennára és Alain Prostra emlékeztette.


Schumacher az edzések után mindig megmérette a pulzusát, hogy össze lehessen hasonlítani, az edzőtábor után pedig megkérdezte Leberert, hogy hogyan értékeli őt. A szakember azt felelte, hogy az erőnléte, a koordinációja, a koncentrációja, az akaratereje és gondolkodása alapján is alkalmas lenne arra, hogy az F1-ben versenyezzen. „Erre ő azt mondta: »Ó, Josef, a Forma–1 egy álom, annyira messze van, számomra ez csak egy álom!«”


Mindössze hat hónap telt el, és Schumacher már egy zöld Jordan-autóban száguldott a spái F1-es hétvégén…



„A mérnökök jöttek, hogy nem értik ezt a fickót”


Egy évvel később pedig ugyanazon pályán gyerekként ünnepelte a dobogó tetején élete első F1-es győzelmét, melyet egy nagyon nehéz és megterhelő, esővel tarkított Belga Nagydíjon szerzett. Főnöke, Flavio Briatorénak már akkor feltűnt valami, ahogy a második és harmadik helyen célba érő Nigel Mansellt és Riccardo Patreset figyelte az energikus német mellett. „Nigel teljesen készen volt a futam után, Michael viszont még csak nem is izzadt. Úgy nézett ki, mintha készen állna egy második versenyre is. Ő mutatta meg a versenyzőknek, hogy muszáj fittnek lenniük ahhoz, hogy a Forma–1-ben versenyezzenek” – állapította meg a Benetton korábbi csapatfőnöke.


Mint mondta, az efféle erőfeszítések akkoriban távolról sem tűntek természetesnek, sőt! „Ami elsőként lenyűgözött benne, az a fizikai felkészüléshez való hozzáállása volt. Emlékezhetünk Alain Prost gyakorlataira, egy balerina, egy karatekölyök volt… Emlékszem, egyszer bementem Michaelhez, ő egy asztalon feküdt, nagy súlyokkal a nyakán. Megkérdeztem, mi ez, és mondta, hogy erősíti a nyakát. Három-négy órán keresztül erősített. Ez volt az oka annak, hogy edzőtermet hoztam létre a gyárunkban. Michaelnek tulajdonképpen a gyár volt a lakása, minden nap velünk volt, ezért építettünk neki egy edzőtermet, és hoztunk neki edzőt. A mérnökök meg jöttek, hogy nem értik ezt a fickót.”




Fotó: michael-schumacher.de Fotó: michael-schumacher.de


Schumacher később mobil erőgépeket vitt a tesztek, versenyek helyszínére, a Ferrari tesztpályáján ugyancsak saját edzőterme volt. Gyakran a teszten futott több mint száz kör után este még tréningezéssel vezetett le, folyamatosan figyelte a fizikai állapotát, a táplálkozását, vizsgálatoknak vetette alá magát – éppen úgy viszonyult a munkája ezen oldalához, mint az autó fejlesztéséhez.


„Michael tudta, hogy az erőnlét egyenlő a köridővel, ezért új területeket hódított meg” – magyarázta benettonos versenymérnöke, Pat Symonds. „A tesztek alatt volt, hogy versenyszimulációt végeztünk, de meg kellett állnunk új gumikért, és szünetet iktattunk közbe. Ezekben a szünetekben Michael edzője vért vett tőle. Azzal, hogy kielemezték a vére összetételét, Michael legközelebb az edzőteremben már olyan szinten tréningezhetett, amely reprodukálta a teszten vett mintát. Így ment biztosra arról, hogy az adatai megfelelőek egy versenytávhoz.”


A későbbi rekordbajnok már első éveiben mindenkit kenterbe vert, ha fizikai teljesítményről volt szó, tudatosságával pedig több éves előnyre tett szert vetélytársaival szemben. Miközben Mika Häkkinen még az ezredfordulón is jeges vízért könyörögve ájuldozott a forró Magyar Nagydíj után, Schumacher rendszerint „jól fésülten”, izzadságcsepp nélkül szállt ki autójából, a dobogó tetején pedig energikus ugrásaival és dinamikus ökölrázásaival demoralizálta fáradt, nem egyszer a dobogóra ülő versenyzőtársait, mintegy jelezve feléjük: „Meg se kottyant a legyőzésetek!”



Nem állt meg az erőnlétnél: test és lélek egyensúlya


Schumacher munkáját a Benettonnál töltött időszakban az osztrák Harry Hawelka segítette. Miután a Ferrarihoz került, az indiai Balbir Singh-gel kezdett egy hosszú és gyümölcsöző munkakapcsolatba, míg visszatérése után a Mercedesnél az a Kai Schnapka lett a személyi trénere, aki a hírek szerint balesete óta tagja az őt segítő rehabilitációs csoportnak is.


A leghosszabb időszakot Singh mellett töltötte. Az indiai szakember hiszi, hogy a karma hozta össze őket. „Akkoriban egy olyan praxisban dolgoztam, amelyben megismerkedtem a nagybátyjával. Rajta keresztül kerültem kapcsolatba Michaellel. Először Franciaországban találkoztunk, ahol négy napon át foglalkoztam vele. Egy hétvégével később felhívott, és azt mondta: »Úgy döntöttem, hogy együtt dolgozom veled.« Őrületes volt ez számomra. Azt gondoltam: »Hűha, ez elég gyorsan ment!« Szívesen csináltam a munkámat, és érvényes szerződésem is volt. Nem voltam biztos benne, hogy csak úgy egyik napról a másikra leléphetek. De Michael erre csak annyit mondott: »Ezzel te ne foglalkozz!« És mehettem is” – mesélte Singh a kezdetekről.




Michael Schumacher és Balbir Singh (Fotó: XPB) Michael Schumacher és Balbir Singh (Fotó: XPB)


A Németországban élő guru ezzel tulajdonképpen az első indiai lett a Forma–1-ben – évekkel az előtt, hogy Vijay Mallya feltűnt volna a Force India élén, vagy Bernie Ecclestone nyélbe ütötte volna az Indiai Nagydíjat.


Személye és hitvallása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Schumacher még a 2000-es években is tudott újdonságokat vinni a felkészülésébe, amikor már a riválisok is kezdték egyre inkább tervszerű és komoly edzésprogramokkal szintre hozni magukat. Singh-gel tovább tágították a horizontjukat, és nem voltak restek eltávolodni az egyszerű edzésmunka világától sem. Az indiai a ma már nem is annyira ismeretlen ajurvéda, a mindennapossá vált jóga, de a masszázs és a táplálkozás területén is jártas volt, Schumacher pedig minden új módszer iránt érdeklődést mutatott, ami segíthetett neki.


„Meglepő lehet, de Michael minden újdonság, így a jóga és a tajcsi irányába is rendkívül nyitott volt. Hihetetlenül vágyott arra, hogy mindig tanuljon valami újat. Nem kellett őt noszogatni, és ez egyszerűen csodálatos volt” – mesélte Singh, aki vallja, hogy a tökéletes felkészüléshez nemcsak a testet, a szellemet és a lelket is edzeni kell. „Számomra, született indiai számára a jóga egy teljesen megszokott tevékenység a pihenéshez és lazításhoz a gimnasztika és a légzés segítségével. A tajcsi alapvetően ugyanez, csak ott a legtöbb gyakorlatnál állni kell. A célja mindkét technikának az, hogy a testet összhangba hozza a lélekkel és a tudattal, mert csak így piheni ki és érzi jól magát az ember. Örülök, hogy a versenyzők, akikkel együtt dolgoztam, vállalták ezeket a gyakorlatokat.”


Schumacher után Singh többek között Giancarlo Fisichellával és Vitantonio Liuzzival, valamint a HRT csapatával is dolgozott együtt. Bár a 2010-es években módszerei már nem számítottak akkora kuriózumnak a Schumacher-évek után, a rekordbajnokot még utólag is különlegesnek érezte eltökéltsége miatt, ami nem minden kollégáját jellemezte annyira. „Sosem kellett őt hajtani, minden nap pontosan végigcsinálta a három és négy óra közözti programját. Klassz volt látni ezt. Más versenyzőknél nem így ment, velük többször el kellett beszélgetnem.”



Apró elemek adják a teljességet


Mint azt Singh kiemelte, Schumacher F1-es fitneszforradalmának a sportág egyéb változásai miatt is különös jelentősége lett. Akárcsak a mentális egészségnek, amiért ugyancsak ő felelt. „Senna és Prost idejében még nem vették olyan komolyan az edzést, mint manapság. Akkoriban lazák voltak, partikra jártak, élvezték a dolgot. De ma a nyomás is sokkal nagyobb, a versenyzőknek muszáj hozniuk az eredményt, és senki sem engedheti meg magának, hogy ne legyen csúcsformában. Manapság a megfelelő fizikum nélkül senki sem lehet világbajnok. Egyes pályákon rendkívüli a terhelés. A győzelem a lényeg, a csapat és az ego szempontjából is ez számít. Ezért van szükség egy jó csapatra, amely minden erejével támogat. A fizioterapeutának fontos, hogy különleges viszonya legyen a versenyzővel, mert nemcsak fitten kell tartania őt, hanem a bizalmasának, a barátjának is kell lennie.”




Fotó: XPB Fotó: XPB


Schumacher átlagon felüli erőnléte a szakemberek szerint nem mellesleg abban is kulcsszerepet játszott, hogy egyáltalán túlélte a 2013-as síbalesetét. Singh szerint még jóval a 40 fölött is állta a sarat az ifjúsággal szemben. „A mercedeses visszatérése után is láthattuk, mennyire fitt volt negyvenévesen. A testi adottságai egyedülállóak. Rá nézve az ember csak azt gondolta, hogy elképesztő. És közben még nagyon nyugodt is. Jó látni, amikor a két oldal valakinél ennyire együtt van, és szerintem én azért is szerettem annyira vele dolgozni. Nagyszerű időszak volt, remek barátok lettünk” – összegzett.



Megkönnyített munka, felszabadult tudat


Pat Symonds tolemanes, benettonos és renault-s mérnöki évei során olyan nagyságokkal dolgozhatott együtt, mint Ayrton Senna, Michael Schumacher és Fernando Alonso. Mai napig vallja, hogy közülük Schumacher volt a legjobb. Egy pár éve megjelent interjúban a bajnokai különlegességét a következőken látta: „Michael és Fernando az a két versenyző volt, akik olvasni tudták a versenyeket. Képesek voltak fejben elvonatkoztatni a vezetéstől, és volt elég tartalékuk arra, hogy a futam alatt gondolkodjanak. Ez a plusz előnyt jelentett számukra az ellenfelekkel szemben. Mindenre képesek voltak emlékezni.”


Ezen extra kapacitás aligha állt volna rendelkezésükre ilyen mértékben, ha a volán mögött szenvednek, fáradtságot éreznek és lanyhul a koncentrációjuk. Symonds szerint Schumacher nem a képességei, hanem azok tudatos használata emelte a többiek fölé, valamint annak felismerése, hogy mik a teljesítményét meghatározó tényezők, amiket fejlesztenie érdemes. „Sennának bizonyos területeken voltak hiányosságai. A fitnesz és a részletekre való odafigyelés terén mindenképpen. Lehet, hogy tehetségesebb volt Michaelnél, de Michael minden tekintetben hihetetlen volt: képes volt folyamatosan dolgozni az erőnlétén, átlátta az összefüggéseket, és képes volt olvasni a versenyeket is. Egy szóval mindent tudott. Számomra emiatt ő a legjobb, akivel valaha együtt dolgoztam” – érvelt.


Ha vitatkozni talán lehet is az összevetésén, azon semmiképpen, hogy Michael Schumacher csapatszellemén és minden részletre kiterjedő szemléletmódján túl e harmadik területen, a fitnesz terén is forradalmasította a Forma–1-et, irányt mutatva benne.




Michael Schumacher (Fotó: XPB) Michael Schumacher (Fotó: XPB)


Manapság talán már mindenki mellett állandóan ott egy tréner vagy fizioterapeuta, több esetben talán egy kisebb csapat is. Ezen területben ugyanakkor még ma is kínálkoznak kiaknázásra váró lehetőségek, melyek felé egyre több versenyző kezd kacsingatni. Nico Rosberg 2016-es bajnoki győzelme után bevallotta, hogy a meditáció módszere segítette hozzá Lewis Hamilton legyőzéséhez. Egy idei interjúban azt is elárulta, hogy évek óta dolgozott sportpszichológussal is – efféle segítséget köztudottan Romain Grosjean és Felipe Massa is idénybe vett.


Az ifjú Charles Leclerc eközben már azon generáció tagja, amely gyerekkorában elkezdett ismerkedni a sport ezen oldalával, és segítséget kapott problémás időszaka után. Több juniorprogramnak pedig már az ilyesmi is szerves részét képezi. Sőt, a pár hónapja meghirdetett új F3-as női sorozatot, a W-Seriest is már eleve úgy indították útjára, hogy előre jelezték, a majdani mezőny tagjainak mindenféle erőpróbán és felmérésen kell megfelelniük, amit követően majd szakemberektől kapnak további képzést. Az egyik ilyen területet a fizikai és mentális felkészültség jelenti.


A Schumacher-hatás tehát messze túlment már az F1-en, azzal pedig, hogy a többségnél hamarabb ráérzett a sport egészének fejlődési irányára, a rekordbajnok megtanította az F1-nek, hogy a sikerhez és a fejlődéshez sok apró részlet tökéletesítésén keresztül vezet az út.




Michael Schumacher (Fotó: XPB) Michael Schumacher (Fotó: XPB)