A magyarok szálláshelyéül szolgáló Ramada Hoteltől félóránként szállítják különbuszok a versenyzőket a Nemzeti Tornacsarnokba, ráadásul minden(!) járat előtt egy villogó rendőrautó igyekszik utat törni a helyenként átláthatatlan bakui forgalomban. Az ötezer férőhelyes, 2014-ben átadott arénába érve aztán vége szakad a profizmusnak, és a dzsúdós küldöttségek, újságírók váratlan akadályokkal szembesülnek. Még a korán érkezett médiamunkásoknak is órákat kellett várni az akkreditációjukra, de később, a már csak egyesével szállingózó sajtósok is meglepve tapasztalták, hogy nem sok hasznát veszik a nemzetközi szövetség (IJF) megerősítő értesítésének, mivel a rendezőknek szemlátomást semmiféle adatbázisuk nincs erre vonatkozóan.
A tatamik menetrendjéről vagy a súlycsoportok beosztásáról csak néhány szerencsésnek jutott nyomtatvány, a többiek a világhálóra hagyatkozhatnak a médiatribünön. Itt szintén nem túl rózsás a helyzet, mivel nem jutott mindenkinek hely – az IJF magyar képviselője szerint túl sok japán érkezett – és vezetékes internet sem, az akadozó wi-fi szolgáltatás miatt pedig sok dühös arcot látni a sajtóhelyeken.
Egy belga napilap munkatársa röviden úgy összegzett: kollégáival együtt visszasírják tavalyról a rendkívül színvonalas budapesti világbajnokságot.