A mezőny tagjai a Spanyol Nagydíj után illették éles kritikával a piros jelölésű szuperlágy abroncsokat, melyek véleményük szerint alig különböznek a sima lágyaktól (a legkeményebb bírálatot Romain Grosjean fogalmazta meg, kinek elmondása szerint ez a típus egészen egyszerűen használhatatlan). Kiemelték, örülnének, ha a folytatásban nagyobb különbségek lennének a keverékek között.
A Pirelli már akkor jelezte, kész teljesíteni a pilóták kívánságát, az azóta közzétett gumiválasztások pedig igazolják, az olaszok valóban felbátorodtak: a német és a magyar futam esetében is volt egy ugrás a skálán, és most, a szingapúri hétvége esetében is hasonló a helyzet.
Az ázsiai országban a lágyat, az ultralágyat és az idén debütáló hiperlágyat használhatják majd a csapatok, vagyis a sokat kritizált szuperlágyakat ezúttal is mellőzték. Ezt a taktikát először Kínában alkalmazták, ahol a lágyak maradtak ki a listából, lépésüket pedig már akkor is pozitívan fogadták a csapatok és a pilóták. Nem meglepő tehát, hogy egyre többször látunk hasonlót.
A jelenlegi szabályok értelmében a versenyzőknek az időmérő utolsó szakaszára kötelező lesz félretenniük egy ultralágy szettet, míg a versenyre a két keményebb típusból kell egyet megőrizniük. A csapatok a tizenhárom szettből tízről maguk dönthetik el, milyen típusú legyen.
Ami a magyar és a szingapúri futam között helyet kapó belga és a gyár számára hazai olasz hétvégéket illeti, a Pirelli csak később hozza nyilvánosságra, oda milyen keverékeket szállít majd. Ez akár furcsának is hathat, a tengerentúli versenyen esetében azonban mindig korábban ismertetik választásukat, mint az európaiakéban.
A Pirelli gumiválasztása a hátralévő versenyekre:
Kanada – szuperlágy, ultralágy, hiperlágy
Franciaország – lágy, szuperlágy, ultralágy
Ausztria – lágy, szuperlágy, ultralágy
Nagy-Britannia – kemény, közepes, lágy
Németország – közepes, lágy, ultralágy
Magyarország – közepes, lágy, ultralágy
Szingapúr – lágy, ultralágy, hiperlágy