Exkulzív interjú Alex Zanardival

Nagy kihívás előtt áll Alessandro Zanardi, aki a DTM misanó-i állomásán, augusztusban egy speciálisan átalakított BMW-t vezethet majd. Ennek kapcsán a múlt hétvégén a Hungaroringen tartózkodott, ahol Szujó Zoltán beszélgetett az olasz versenyzővel.

Szujó Zoltán: Alessandro, köszönjük, hogy szakítasz ránk időt itt a Hungaroringen. Hallottuk a nagy hírt, hogy Misanóban ott leszel a DTM mezőnyben versenyzőként. Meséld el kérlek, hogy mi járt a fejedben, amikor az újabb visszatérés mellett döntöttél.

Először is jönnie kell a lehetőségnek, hogy az ember egyáltalán elgondolkodjon ilyesmin. Jens Marquardt keresett meg a BMW Motorsporttól, hogy Misanóban üljek be az egyik BMW volánja mögé. Elsőre őrültségnek hangozhat, hiszen a DTM egy roppant színvonalas bajnokság ahhoz képest, mint amivel manapság foglalkozom. Én egy régi motoros vagyok, aki már jó ideje nem fogott kormányt versenyautóban. „Na és aztán…” mondtam magamban. Az autósport a szenvedélyem, és lesz időm felkészülni a hétvégére. A legjobb tudásom szerint megyek majd, ezt megígérhetem.

DTM-1527581050

Szujó Zoltán: Azért vagy most itt, hogy megnézd, hogyan zajlik egy teljes versenyhétvége a BMW-nél. Mire vagy leginkább kíváncsi, mit szeretnél leginkább tudni ezzel kapcsolatban?

Valóban ez az egyik oka az ittlétemnek. Egyelőre azonban nem tudom a válaszokat, mert kérdések sem fogalmazódtak meg bennem. Azért jöttem ide, hogy lássam, mire kell rákérdeznem, hogy aztán folyamatosan mindenre választ kapjak. Megyek majd Münchenbe is, hogy beszéljek a mérnökökkel. Valószínűleg arra is lesz lehetőségem ott, hogy kipróbáljam az autót. A Mercedes és az Audi is nagyvonalúan hozzájárult, hogy tesztelhessek a BMW-vel. Augusztus végén utazik a mezőny Misanóba, remélem, hogy addigra már felkészült leszek. Ettől függetlenül ez nekem ugrás lesz az sötétbe, ami minden nap eszembe jut.

Ugrás sötétbe, a misanói sötétbe. Neked is új élmény az esti futam, ahogy az összes többi DTM pilótának is.

Így van. Eddig csak egyszer vezettem napnyugta után, még 2015-ben, akkor is BMW-vel, a spa-francorchampsi 24 órás versenyen. Nagyon izgalmas volt, így nem csak azért várom Misanót, hogy vezethessem az autót, hanem azért is, hogy mert ott lehetek a DTM történetének első esti versenyén.

Formula 1 Grand Prix San Marino

Hadd tegyek fel egy triviálisabb kérdést. Mi a közös a következő autóversenyzőkben? Pedro Lamy, Johnny Herbert, Michael Schumacher, és Ralf Schumacher.

Csupa kivételesen tehetséges pilótát említettél, akik különböző korszakokban bizonyítottak. Michael Schumacher messze a legnagyobb volt a maga idejében, de talán nem lett volna képes ugyanilyen teljesítményre korábban, amikor sokkal nagyobb kockázattal járt beülni egy Forma-1-es autóba. Manapság már elég nagy a biztonság, bár még tartja a mondás, hogy a motorsport veszélyes. Ez azonban már inkább csak egy romantikus üzenet a külvilágnak. Igazából nem ez volt a kérdés…

Mindannyian voltak a csapattársaid a Forma-1-ben. Minden sorozatot nézve rengetegen megfordultak melletted, például a CART szériában, amelyet kétszer megnyertél, vagy a WTCC-ben, amelyben többszörös futamgyőztes vagy. A teljes pályafutásod során ki volt a legkeményebb ellenfeled?

Ha csak a teljesítményt nézzük, akkor Ralf Schumacher folyamatosan megvert 1999-ben, így őt mindenképp megemlíteném. Valóban nagyon gyors volt, de a legfőbb problémát az jelentette, hogy én meg túlságosan lassú voltam, szóval ez nem csak rajta múlt. Mellette még Jimmy Vassert is mondanám a CART-ból. Csapaton belül általában óriási csata megy a társak között, de fontos, hogy tisztán kell küzdeni. Valakinek nem az számít, hogy a legjobbját nyújtsa, hanem az, hogy csúnyán mondva „kinyírja” a csapattársát. Jimmy és köztem szerencsére nem ez volt a helyzet. Mi testvérként tekintettünk egymásra, emiatt nehezebb szívvel bonyolódtam vele csatába a pályán, mint mással. Ennek ellenére meg kellett tennem, mert ez volt a munkám. Sikerült mindig tisztán versenyeznünk, nem okoztunk kárt a csapatnak, és a személyes barátságunk sem szenvedett soha csorbát. Máig nagyon jóban vagyunk.

De jó ezt hallani! Ugorjunk vissza 1996-ba, amikor a laguna seca-i pályán bemutattál egy nagyszerű manővert, és meg is nyerted a versenyt. Utána akkori szemmel nézve szokatlanul ünnepeltél, ma már azért nem kapnák fel rá a fejüket az emberek, legalábbis az Egyesült Államokban nem.

Fánkokat rajzoltam.

Sebastian Vettel - a másolat Sebastian Vettel - a másolat



Így van! Hogyan jött az ötlet? Te honosítottad meg ezt a fajta ünneplést.

Nem terveztem el előre, nem volt egy kidolgozott stratégia része, hogy felhívjam magamra a média, vagy a szurkolók figyelmét. Valamiért így fejeztem ki azt a boldogságot, amit akkor éreztem, a jól elvégzett munka után. Később kritizáltak, amikor újra így ünnepeltem, gyakran más versenyzők nézték ezt rossz szemmel. Szerintük az a nagy egó és a nagyképűség jele volt, és legyünk őszinték, volt igazság a szavaikban… Mostanság viszont mindenki fánkozik, ami általános probléma… Ahogy mondtam, spontán ötlet volt, nem kell sok mindent mögé képzelni. Jobb érzés úgy ünnepelni, hogy előtte véghez vittél valami nagyot, mintha csak önmagában, ok nélkül égetnéd a gumit.

Zanardi halad a cél felé a 2012-es londoni paralimpia kézzel hajtott triciklik időfutamának férfi egyéni döntőjében, a H4-es kategóriában a Brands Hatch versenypályán. (MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga) Zanardi halad a cél felé a 2012-es londoni paralimpia kézzel hajtott triciklik időfutamának férfi egyéni döntőjében, a H4-es kategóriában a Brands Hatch versenypályán. (MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga)



Szerencsésnek mondhatom magam, amiért a 2012-es és a 2016-os olimpiáról és paralimpiáról is közvetíthettem. Nagyon örültem a sikereidnek, egy teljesen más környezetben is bizonyítottál. Hogyan kezdődött ez a történet, amelynek a végén ilyen magas szintre jutottál parakerékpárban? És ezúton is gratulálok az érmekhez! Mi volt az első lökés ezen az úton?

A 2007-es New York-i maraton. Azért vágtam neki, mert érdekesnek tűnt letekerni ennyi kilométert ezzel a furcsa kerékpárral. Eleinte a nevét sem tudtam a járműnek. Aztán jött a lehetőség, én pedig szép lassan felfedeztem magamnak ezt a csodálatos eszközt. Nem mellesleg versenyzői felkészülésben is segített. Egyre több kilométert tettem meg vele, és egyre jobban megszerettem. 2009 végén aztán a milánói BMW központban azt mondták, hogy túl sok időmet elveszi a parakerékpár. Akkor már azon voltam, hogy kiderítsem, meddig tudok jutni ebben a sportban, és ki akartam jutni a londoni olimpiára. Ehhez viszont több idő kellet, és emiatt parkolópályára tettem az autósportos karrieremet. Szerintem akkor nem igazán értették meg a döntésemet, és valóban furának tűnhetett. Én azonban elértem a céljaimat, ami komoly elégedettséggel töltött el, és világszerte is hihetetlen sokan támogattak engem. Érdekes utat választottam a motorsport rovására, amire sok ember felfigyelt, és tényleg mérhetetlen szeretetet kaptam tőlük. Örülök, hogy így döntöttem.

Még egyszer gratulálunk! A motorsport világa alig várja, hogy visszatérj a benzingőzbe, és egy fiatal srác, Billy Monger is valószínűleg kíváncsian várja a pillanatot. Hasonlóan súlyos sérüléseket szenvedett, mint te. Beszéltél vele?

Igen!

Tényleg? Milyen tanácsokat adtál neki?

Billyt érthető módon nagyon érdekelte az én történetem. Ez talán inspirációt adhat neki, hogy hogyan terelje vissza az életét a helyes útra, hogy hogyan tudja újra azt csinálni, amit szeret. Többször is beszéltünk egymással, bár személyesen még sosem találkoztunk. Nagyszerű srác, végtelenül makacs, de emiatt csak még jobban kedvelem. Tudja, hogy mit akar az életben, és ez nagyon fontos. Ha tisztában vagy vele, hogy mit szeretnél elérni, akkor mindennap ezzel tudsz foglalkozni, és kisebb-nagyobb lépésekkel haladni a cél felé. Előbb-utóbb pedig odaérsz, és ez Billyre is igaz.

DTM-1527581055

Mikor tervezel írni egy újabb könyvet?

Igazából már zajlik a folyamat, hogy megjelenjen a következő. Az egyik heti sportlapban van egy rovatom, és ez a magazin a La Gazzetta dello Sporthoz, a legnagyobb olasz sportnapilaphoz jár. Az olvasók szeretik az írásaimat, így arra gondoltam, hogy karácsonyra összegyűjtöm őket, és egyben kiadom, egyfajta sportkönyvként. Minden írásomnak a sport az alapja, bár a gondolatmeneteim inkább filozofikusak, mintsem pragmatikusak. Ez tehát a terv, de meg kell tanulnod olaszul, mert első körben nem jelenik meg más nyelven. Később aztán talán dolgozunk majd a fordításán.

Meg fogok tanulni, köszönöm szépen, egy élmény volt!

(Fordította: Pattantyús-Ábrahám Lőrinc)

IMG_1368