Csak hibázott, vagy hibába hajszolta magát Vettel?

Sebastian Vettel is eldobott győzelemnek tekinti a hockenheimit, kritikusai szerint pedig túl sokat kockáztatott fölöslegesen. De milyen szerepet játszhatott ebben Lewis Hamilton nyomasztó tempófölénye és a Ferrari boxfalának tétovázása?

Sebastian Vettel (fotó: XPB)

„Miért nem volt kicsit óvatosabb és vett vissza jobban?” – kérdezte a Sebastian Vettel hibája láttán hitetlenkedő Nico Rosberg a Német Nagydíj után. Tény, az ominózus pillanatban a Ferrari versenyzője 9 másodperces előnnyel állt az élen, mögötte pedig saját csapattársa, Kimi Räikkönen haladt, így látszólag nem volt oka a határokat feszegetni ennyire nehéz és veszélyes körülmények között.


Kívülállóként és utólag persze könnyű okosnak lenni, és valójában még azt sem tudhatjuk biztosan, hogy Vettel annyira feszegette-e a határokat, és nem csak egy szimpla kihagyás volt ez a részéről a féktávon. Mégis érdekes boncolgatni a gondolatot, vajon a nyomás miatt remegett-e meg a négyszeres világbajnok keze.


A teniszmeccset fotelből szemlélve könnyen rámondjuk egy túlhúzott ütésre, hogy a játékos „elbénázta”. Pedig a rontást éppen az ellenfél is kikényszerítheti, és a távolból valójában fogalmunk sem lehet arról, mennyi pörgést rejtett a labdába, az milyen módon pattant fel, és milyen erővel ütötték meg a túloldalon.


Kicsit most Vettel helyzete is ilyen.


Tudott-e egyáltalán Hamilton közeledéséről?


Vajon most ő ütött kerettel, vagy az ellenfél lepte meg egy jól helyezett ritörnnel? Pontos válaszokat csak ő és a csapata tudhat, ettől függetlenül nyitva a lehetőség az előtt a verzió előtt, hogy Vettelt legfőbb ellenfele, Lewis Hamilton gyors fölzárkózása is a határfeszegetésbe és a hibázásba hajszolta.




Sebastian Vettel kiesése (Fotó: Formula1/Twitter) Sebastian Vettel kiesése (Fotó: Formula1/Twitter)


Ennek alapját a számok és a köridők adják. Hamilton a 43. körben megejtett kerékcseréje után 23,7 másodpercre volt Vetteltől, onnantól viszont hol 1, hol 2 másodperccel gyorsabb volt nála. Ennek köszönhetően 7 kör alatt 11 másodpercet hozott a ferrarison, és az eredeti hátrányát 12,2 másodpercre csökkentette. És bár kettejük között ekkor ott volt még a szintén használt lágy gumin futó Kimi Räikkönen, Valtteri Bottas kettős, mivel ők sem voltak gyorsabbak Vettelnél, ez önmagában túl nagy védelmet nem jelentett számára.


Hogy ennek Vettel egyáltalán tudatában volt-e, azt nem tudni. A köridőkből egyvalamit lehet csak teljes biztonsággal kiolvasni: Vettel előnye vészesen olvadt, egészen a baleset előtti utolsó körig, amikor is vagy ő kapcsolt rá, vagy Hamilton vett jobban vissza, de azonos kört azonos kört autóztak. Ez egyébként, mint azt az 1:29-es körök mutatják, az eső erősödésekor történt.


Vettel és Hamilton köridői és a különbség alakulása:




VettelKülönbségHamilton
43. kör1:17,681+23,7191:31,116
44. kör1:18,292+22,8921:17,465
45. kör1:19,251+20,8921:17,241
46. kör1:20,700+19,5781:19,386
47. kör1:19,382+17,1531:16,957
48. kör1:19,133+15,8121:17,792
49. kör1:20,281+14,4301:18,899
50. kör1:23,376+12,1761:21,122
51. kör1:29,270+12,1641:29,258
52. körbaleset

Hamilton fölzárkózásának szerepe kapcsán a paddock eltérő véleményeket fogalmazott meg. Toto Wolff szerint a ferraris nagyon is nehéz helyzetben volt az eső megérkeztével. „Ilyenkor meg kell találnod a megfelelő egyensúlyt aközött, hogy támadsz, és próbálod tartani az előnyödet a mögötted érkezőkkel szemben, és aközött, hogy biztonságosan a pályán tartod az autót. Ez nem mindig könnyű, és neki most nem sikerült. Hogy a nyomás miatt-e, vagy más miatt, azt nem tudom megmondani.”


Lewis Hamilton inkább csak szerette volna azt hinni, hogy ő hajszolta bele a hibába Vettelt, ám kijelenteni ezt nem merte. „Tudnom kéne, miről beszéltek a rádión. Ha folyamatosan közölték vele a különbség alakulását, akkor így lehetett. De nem tudom, hogy így volt-e, ezért nem lenne fair ítélkezni. De akkor mindannyian nagy nyomás alatt voltunk” – jegyezte meg, talán arra is utalva, hogy ez nem lehet mentség ellenfele számára.


Nico Rosberg a vonatkozó rádiós beszélgetés hiányából arra következtetett: „Nem gondolnám, hogy egyáltalán tudatában volt a különbségeknek. Ő csak futotta a saját versenyét, és teljesen elszúrta.”




Sebastian Vettel (fotó: XPB) Sebastian Vettel (fotó: XPB)


Jacques Villeneuve szerint is a legegyszerűbb magyarázat tűnik a legvalószínűbbnek:  megtréfálták a körülmények. „Egy ilyen hiba nagyon könnyen megtörténhet. Ő volt az első versenyző, akinek át kellett mennie azon a szakaszon, ami egyre nedvesebb volt. Gyorsan történt, de ettől még fölösleges volt, mert a második helyen a csapattársa állt.”


Ami Hamilton gyors közeledését illeti, hozzátette: „Ez teljesen mindegy, mert Kimi volt a második, és volt még ideje. Ezért volt ez komoly hiba. Hogy Lewis is elkövette volna, ha ő áll az élen? Nem tudom” – elmélkedett.


A Ferrari is segíthetett volna rajta?


A felzárkózós elmélettel kapcsolatban mindenesetre egy másik tényező szerepe is felmerült: az esőt megelőző csapatutasítás, pontosabban annak késése. Vettel a kiállása után 13 körön keresztül autózott Räikkönen mögött, ebből 11-en a közvetlen közelében, 2 másodpercen belül. Ez idő alatt másodperceket veszített az akkor még első számú üldözőjének számító Valtteri Bottasszal szemben, és a helyzet megfosztotta őt annak lehetőségétől, hogy növelje előnyét az akkor még száraz pályán.


„Eltérő taktikán voltunk, én pedig beragadtam, és nem értettem, mit akartunk ezzel. Kicsit fölösleges volt, de végül is már nem számított” – mondta a történtek kapcsán Vettel.


De biztosan nem számított?


A hosszúra nyúlt föltartás érezhetően Maurizio Arrivabene csapatfőnöknek sem volt ínyére, aki morcos tekintettel, idegesen járkált a garázsban a két vörös autót látva. A helyzetet pedig csak súlyosbította a Ferrari tétovázása.


Vettel már az első körökben a gumik túlmelegedésére figyelmeztette csapatát. Ez burkolt utalás volt arra, szeretné, ha félreállítanák előle a másik autójukat. A boxfal viszont teljes határozatlanságot mutatott, és csak Vettel többedszeri figyelmeztetésére („Mire várunk még?!”) reagált, ám akkor is csak bátortalanul.


Jock Clear körmönfontan, szabadkozva kiadott csapaturasítása hűen jellemezte a helyzetet: a Ferrari mintha félne nyíltan csapatutasítást adni 2007-es bajnokának, csak mert így is gyakran kritizálják, hogy a csapatnál előre le vannak osztva a szerepek. Räikkönen kicsit vissza is élt a helyzettel, és meg is próbálta rávenni Cleart, hogy köntörfalazás helyett mondja ki az egész világ számára egyértelmű varázsigét.




Sebastian Vettel és Kimi Räikkönen (fotó: XPB) Sebastian Vettel és Kimi Räikkönen (fotó: XPB)


Hogy mi köze e csapatutasításnak Vettel balesetéhez? Lehet, hogy az égvilágon semmi. De az is lehet, hogy ez is csak növelte a nyomást a vállán – azzal, hogy az eső megérkezésekor úgy érezte, nagyobb előnyre is szert tehetett volna előtte a Mercedesekkel szemben.


De ha ez az elmélet nem is állja meg a helyét, azzal mindenképpen ártott neki ez a 11 kör, hogy csapattársa mögött jelentősen lestrapálta a lágy gumiját. Vettel többször is a túlmelegedésre panaszkodott a turbulenciában autózva, és amikor visszakapta az első helyet, hiába húzott el hamar Räikkönentől, nem tűnt annyival gyorsabbnak, mint amennyivel a csapattársáénál 11 körrel frissebb gumin talán lehetett volna. Hamilton felzárkózásából azt pedig láthattuk, hogy a friss ultralágy mekkora előnyt jelentett az elkoptatott lágyakkal szemben a nedvesedő aszfalton, hiszen a brit nemcsak Vettelnél, de Räikkönennél és Bottasnál is lényegesen gyorsabb volt a teljesen friss ultralágyon.


Villeneuve ennek kapcsán meg is jegyezte: „Ha már mindenképpen helyet cseréltek, korábban kellett volna megtenniük. De ettől nem volt nagyobb a nyomás, az előnye kényelmes volt.”


Az eredmény szempontjából tulajdonképpen mindegy is, pontosan mi vezetett Vettel hibájához, azzal elszámolnia úgyis önmagának kell. Mondhatnánk, ő volt a pályán, így csakis ő érezhette, mennyire pörgött az a labda, és milyen erővel érkezett...


„Megbékélés nincs, a keserű szájíz megmarad. De jó az autónk, és ez vigasznak elég” – összegzett a bajnoki vezetést megint elbukó ferraris. „Nem lehet magával túl kemény sem az ember. Voltak már rosszabb hibáim. De természetesen nagyon bosszant a dolog, hogy éppen itt történt, egy így alakuló versenyen, ami már a zsebünkben volt.”


A legjobb gyógymód a felejtés, és szerencséjére ezt most a hétvégi Magyar Nagydíj megkönnyítheti számára. Ehhez persze a megfelelő eredményre is szüksége lesz.