Ki ez a ragyogó tehetség, akiért félretolták Räikkönent?

Minden idők második legfiatalabb Ferrari-versenyzője lesz, aki a vörösök legutóbbi világbajnokát szorította ki a helyéről. De ki Charles Leclerc, és mivel győzte meg a Scuderiát, valamint annak korábbi vaskalapos elnökét? Egy tragédiák által befolyásolt pályafutás, és az erények, melyek a jövő nagy reménységévé teszik őt.

Charles Leclerc (fotó: XPB)

Mindenki Kimi Räikkönent akarta, végül mégis Charles Leclerc nevét mondták ki. Maurizio Arrivabenétől Louis Camillerin át Sebastian Vettelig senki sem akart megválni a közkedvelt „Jégembertől”, 2019-től mégis egy monacói újonc veszi át a helyét – állítólag legfőképpen azért, mert az előző elnök, Sergio Marchionne így akarta, és tett is érte, hogy így legyen.


Ki merne ellenkezni a keménykezű vezetővel, aki az üzleti életben és a Ferrari élén is bizonyította, merész húzásai rendszerint sikerre vezetnek? Sergio Marchionne egy körbe-körbe járó csapatból csinált bajnokesélyes gárdát – ha ő azt mondja, Charles Leclerc-re van szüksége Maranellónak, annak biztosan alapos okai vannak.


De ki valójában ez az ifjú tehetség, és mivel vívta ki a határozott elvárásokkal rendelkező, kegyetlenül kritikus exelnök bizalmát?



A kezdetek Bianchiék pályáján


Charles Leclerc sorsa szinte eleve elrendeltetett. Az F1 ékkövét jelentő Monacóban nőtt fel, édesapja, Hervé Leclerc Forma–3-ig jutó versenyző volt, ráadásul jó barátságot ápolt a Riviérán gokartpályát is működtető, korábban ugyancsak versenyző Philippe Bianchival. A szenvedély korán felébredt a kicsi Charles-ban. „Négyévesen a családdal a szüleim barátainál voltunk vendégségben, és a teraszról figyeltük a Forma–1-es versenyt. A házuk éppen az első kanyarnál volt. Miközben a barátom és én a játékautókkal voltunk elfoglalva, a háttérben Forma–1-es motorok zaja hallatszott. Mindenkinek vannak különleges emlékei a gyerekkorából, számomra ez nagyon sokat jelent” – idézte fel első F1-es emlékét.


Saját versenyzői pályafutása viszont nem Monacóban, hanem egy dél-franciaországi kis faluban indult, mégpedig azzal, hogy egyik nap óvoda helyett inkább száguldozni támadt kedve… „Az egész Brignoles-ben kezdődött. Azt mondtam apámnak, hogy beteg vagyok, nem tudok óvodába menni. A legjobb barátja Jules Bianchi apja volt. A családjaink nagyon közel álltak egymáshoz, és az ő gokartpályájukon vezettem először. Utána már minden gyorsan ment. Hazaúton azt mondtam, versenyezni akarok majd, ha idősebb leszek. Azóta ezt csinálom.”


„Jól emlékszem egy mókás jelenetre. Négyévesen már tudtam, hogyan kell beindítani egy gokart motorját. Amikor apámmal megérkeztünk a pályára, én egyből beültem a gokartba, és hajtottam. Apám a pálya szélén állt, és folyamatosan integetett nekem, miközben a nevemet kiabálta. Nem tudtam, miért teszi, ezért egyszerűen csak mentem tovább. Amikor pár kör után leálltam, akkor esett le, hogy nincs is rajtam sisak. Már gyerekként is annyira izgatott az autósport, hogy minden mást kizártam körülötte.”




Mint mondja, egyvalamit az első pillanattól biztosan tudott: nyerni akar. Ez a motiváció és a szenvedély gyorsan vitték őt igen messzire. Már a gokartban szép sikereket ért el. 2012-ben második lett az Európai KF2-es osztályban, 2013-ban pedig csak egy bizonyos Max Verstappennel szemben maradt alul a KZ1-es világbajnokságon. Jöttek a formaautók: 2014-ben a Forma–Renault 2.0-val másodikként zárta a szezont a nála tapasztaltabb Nick de Vries mögött. A következő lépést a Forma–3 jelentette 2015-ben, ahol 4. lett, majd év végén második a híres makaói versenyen. 2016-tól a GP3-ban szerepelt, ahol bár elmondása szerint nem feküdt neki az autója, mégis újoncként lett bajnok; majd következett 2017 és az elsöprő Forma–2-es győzelem, ugyancsak újoncként. Utóbbi bravúrra előtte csak Nico Rosberg, Lewis Hamilton és Nico Hülkenberg volt képes az F1 előszobájában.


Leclerc már a GP3-as sikerével meggyőzte a Ferrarit, amely fel is vette őt a versenyzői akadémiájába. Ezt követően rendszeresen tesztelt a szimulátorukban, lehetőségeket kapott valódi F1-es tesztekre, majd 2017-ben pedig már pénteki szabadedzéseket is teljesíthetett leendő csapatával, a Sauberrel.



Apja elindította, Bianchi megmentette a pályafutását


Mint az fenti visszaemlékezéséből, a ferraris szerződésének bejelentése után közzétett üzeneteiből is kiderül, pályafutásának két meghatározó kulcsszereplője volt: édesapja, valamint barátja és keresztapja, Jules Bianchi. Előbbi minden téren támaszként segítette őt szenvedélye gyakorlásában, utóbbi pedig a pályán nevelte, tanította, azon kívül pedig volt, hogy éppen megmentette karrierjét…


„Apám is versenyzett a Forma–3-ban, de anyagi gondok miatt kellett abbahagynia. Ez még a születésem előtt volt. Én viszont nem azért lettem versenyző, hogy ezt folytassam, hanem mert mindig a gokartban ülve volt a legszélesebb a mosolyom. Ez a szenvedélyről és az élvezetről szólt” – nyomatékosította Leclerc. „Az első éveket apám finanszírozta, de nagyon költséges volt. Öt-hétéves voltam akkor, de minden verseny Franciaországban volt, legfeljebb száz kilométerre otthontól, így ki lehetett jönni a büdzséből. Apám szponzorokat is keresett, talált is párat, akik segítettek 2010-ben, így éltük túl” – mesélte.


2011-ben aztán nemzetközi porondra akartak lépni, ám úgy tűnt, elfogy a pénzük, neki pedig abba kell hagynia a versenyzést. „A nagyszüleim nagy plasztikgyárosok voltak Monacóban. Egészen módosak voltak, de 2010-ben jött egy válság. Nem volt már olyan egyszerű, mint addig. A monacóiak közül azok a gazdagok, akik külföldről érkeztek, a valódi monacóiak nem annyira vagyonosak, mint azt sokan gondolják. Nem élünk szegényházban, de a motorsport 2010-ben már túl drága volt számunkra.”




Jules Bianchi (fotó: XPB) Jules Bianchi (fotó: XPB)


Leclerc-nek ekkor sietett segítségére a nála hét évvel idősebb barátja, Jules Bianchi, aki megmentette a pályafutását azzal, hogy beajánlotta őt menedzserénél, a Felipe Massát is segítő Nicolas Todtnál. „Tudta, hogy ha nem lesz pénzünk, 2010 végén abbahagyom. Szólt Nicolas-nak, hogy van itt egy jó barátja, örülne, ha megnézné.” Todt meg is nézte őt egy monacói gokartversenyen, amit megnyert, aztán szerződtek. „Bianchiék nélkül nem ment volna. Nicolas-t is javarészt Jules-nek köszönhetem, és amikor fennállt a veszélye annak, hogy abba kell hagynom, a segítségemre sietett.”


Bianchi azonban egyfajta tanár is volt, aki mellett ő maga is az F1 egyik legígéretesebb tehetségévé fejlődhetett. „Életem nagy részét azzal töltöttem, hogy Jules ellen versenyeztem. Együtt nőttünk fel, és szinte minden hétvégét az apja gokartpályáján töltöttük. Soha senki ellen nem versenyeztem annyit, mint Jules ellen, és nem is fogok soha. Minden szerdán és hétvégén találkoztunk, és bérelhető gokartokkal versenyeztünk. Ő volt az idősebb, és mindig próbáltam legyőzni őt. Szép emlékek ezek, talán a legszebbek a versenyzésről. De több volt ő mentornál, egy nagyon közeli barát volt, mondhatni családtag.”



Megedzették a tragédiák


Az élet kegyetlensége, hogy a pályafutását meghatározó mindkét fontos személyt túl korán és túl fiatalon, tragikus körülmények között veszítette el. Bianchi a 2014-es Japán Nagydíjon elszenvedett balesete következtében hunyt el 2015 nyarán. „Nehéz volt. Születésemtől ismertem őt. Elsőre sokkolt. Akkor éppen a Forma–Renault évzáróján voltam Jerezben, és nehezemre esett a versenyre összpontosítani. Aztán másfél év várakozás jött, reménykedés. Sajnos nem úgy ért véget, ahogyan szerettük volna. Nagyon nehéz volt, de tovább kellett csinálnom, hogy érte is jó eredményeket érjek el. Szeretném, ha emlékeznének rá.”


Két év sem telt el, 2017-ben jött az újabb csapás. Nem sokkal a Forma–2-es bakui hétvége előtt beteg édesapja is távozott, 54 esztendősen. Leclerc viszont nem hagyta el magát, egy második és egy első hellyel állított emléket neki. „Az szintén rendkívül nehéz volt. Apám volt a legfőbb bizalmasom, a pályafutásom szempontjából is. Rendkívüli segítség volt, emellett meg természetesen az apám is. Jobban szerettem őt, mint bárki mást. Az elvesztése nagyon nehéz volt, de ugyanazt mondom, mint Jules esetében: apám volt a legnagyobb szurkolóm, és sosem akarta volna, hogy szomorkodjak. Soha nem volt kétségem afelől, hogy versenyezzek-e Bakuban, és olyan jól akartam, amennyire csak lehetett.”




A bakui győzelem az F2-ben, nem sokkal apja halála után (fotó: XPB) A bakui győzelem az F2-ben, nem sokkal apja halála után (fotó: XPB)


„Eléggé furcsa ez. Ami a pályafutásomat illeti, 2017 életem legjobb éve volt. A magánélet szempontjából viszont a legnehezebb időszak. Az autósport és a személyes tapasztalataim is arra ösztökéltek, hogy hamar felnőjek. Apám halála után pár nappal már Bakuban versenyeztem. Nem voltak elvárásaim a hétvége előtt, de azt tudtam, hogy szeretném büszkévé tenni apát. Érte versenyeztem, és ez pont olyan erőt adott, amire szükségem volt. Apámnak és Jules-nek is nagyon sokat köszönhetek, és minden versenyemet, minden győzelmemet nekik ajánlom.”


Leclerc fiatal kora ellenére rendkívül érett versenyző benyomását kelti, aki jól tűri a nyomást, és képes minden helyzetben összeszedett maradni. Mint mondja, a két tragédiának is köze van ahhoz, hogy ilyenné vált. „Ez csak erősebbé tett. Mentálisan és a személyiségem szempontjából is. Már másképp tekintek az autóversenyzésre, mert tudom, hogy az életben fontosabb dolgok is vannak ennél. Ez sokat levesz a nyomásból, ami jó. Jó lenne, ha még mindketten élnének, de szakmai szempontból csak erősebbé váltam ettől.”



F2-es főnökét Hamiltonra emlékeztette


Leclerc egyetlen F1-es szezonjával és fiatalságával kockázatos választásnak tűnhet a Ferrari részéről, ám éppen ez mutatja, mennyire meggyőzte Maranellót. A pályán nyújtott teljesítménye idén a Sauberrel, de 2017-ben a Forma–2-ben is önmagáért beszélt. Múlt évi bajnoki címét már futamokkal a szezonzárás előtt bebiztosította, tehetségét pedig minden körülmények között bizonyította. Nyert versenyt az élről, domináns módon, nyerni tudott a mezőny végéről, esőben és száradó pályán, és közben azt is megmutatta, milyen csapatember (például azzal, hogy Abu-Dzabiban lelassított, csak hogy csapattársát, Antonio Fuocót dobogós helyezéshez juttassa).


A premás volt főnökei szerint versenyzőként a legnagyobb erényeit a párharcokban és a változó körülmények között csillogtatta meg: gyors, harcias, jól alkalmazkodik. Az F2-ben Bahreinben a sprintversenyen pár kör alatt jött föl a mezőny sűrűjéből az élre, és nyert. Magyarországon és Olaszországban ugyanezt tette, néha pedig már olyan érzés volt látni őt, mintha videojátékon előzgetné a vele nem egy szinten állókat.


Guillaume Capietto szerint ezen a téren Lewis Hamiltonhoz hasonlít, akivel ő szintén dolgozott együtt a GP2-ben. „Mindketten erős személyiségek. Mindig talpra állnak, amikor történik velük valami. Volt, hogy diszkvalifikáltak minket, de mindig erősebben tértünk vissza. Még amikor a mezőny végéről kell indulnia, akkor is képes volt visszaküzdeni magát. Ez Lewisnál is így volt. Ő Törökországban megpördült a második futamon, utolsó volt, de visszajött a második helyre, miközben körönként egy másodpercet vert a többiekre. Charles is képes erre. Budapesten a negyedik helyre jött vissza, és a köridőket tekintve nagyon erős versenyt produkált. És azt is meg kell hagyni, hogy remekül helyezi az autóját, amikor előzésről van szó – ez is közös vonásuk, mindketten magas szinten állnak ebben.”


Ezt a tehetségét már az F1-ben is bizonyította – például bakui remek rajtjánál, majd a biztonsági autó utáni előzéseinél – vagy éppen a Fernando Alonsóval vívott csatái során.




Küzdelem Fernando Alonsóval Barcelonában (fotó: XPB) Küzdelem Fernando Alonsóval Barcelonában (fotó: XPB)


Tehetségét Capietto szerint az esős körülmények között mutatott teljesítménye is igazolja. „Nagyon jó versenyző. Mindig az elején van a nedves pályán. Képes folyamatosan alkalmazkodni a pálya változásához, és sokkal gyorsabb a többieknél ilyenkor ahhoz képest, mint amikor száraz a pálya, és mindenki közel van a másikhoz.”


Martin Brundle szerint a képességei, gyorsasága és a Marcus Ericssonnal szembeni eddigi mérlege is biztos jele annak, hogy a jövő egyik sztárjával van dolgunk. „Charles Leclerc egy főnyeremény. A Saubernél olyan fölénnyel győzi le a csapattársát, mint korábban Alonso és Webber tette a Minardinál, Senna a Tolemannél és Schumacher a Jordannél. Kiemelkedik, és engem Spanyolországban lenyűgözött, amikor láttam, hogyan állja a sarat a nyomában haladó Fernando Alonso ellen. Nyilvánvalóan megvan az F1-hez szükséges feje, és egy komplett csomagnak tűnik, még ha az F1-es rajtrácsnál kitett képén úgy is fest, mind egy riadt Harry Potter” – jellemezte őt a szakkommentátor exversenyző.



Pedáns és önkritikus – a kulcsszavak Marchionnénál?


Sergio Marchionnét viszont aligha csak a nyers tehetsége győzte meg arról, hogy Kimi Räikkönen helyére, Sebastian Vettel mellé kell ültetni őt. Ismerve az elhunyt olasz személyiségét, a legtöbb piros pontot vélhetően karakán tanulásvágya, pedáns maximalizmusa, racionális szemléletmódja és kegyetlen önkritikái miatt kapta nála, melyek együttesen tették és teszik érett, folyamatosan és gyorsan fejlődő versenyzővé őt.


„Hülye hiba” – kiáltotta a rádióba, miután Kínában bakizott az időmérőn, majd még többször elismételte ezt a nyilvánosság előtt, önmagát ostorozva. Később nem félt kimondani, hogy gyengén sikerült első F1-es versenyein túlerőltette a vezetést; beismerte, hogy rosszul viszonyult a beállítási munkákhoz; amikor a Q2-be, majd a Q3-ba jutott, az zavarta, hogy taktikai szempontból még nem elég felkészült ahhoz, hogy a maximumot hozza ki a továbbjutásokból (pl. a gumik beosztásával); és még akkor is képes volt önmagát kritizálni, amikor mindenki más már ünnepelte. „Charles-lal jó dolgozni, remek fickó, nagyon nyitott” – mondta róla Capietto. „Remek év volt a 2017-es, jó hangulattal. Nagyon higgadt, és amikor hibázik, mindig vállalja a felelősséget, még akkor is, amikor talán nem is csak az ő hibája volt. Elismeri, hogy ő volt, és megy, hogy dolgozzon rajta”


Leclerc szerint előrejutni csakis ilyen fokú őszinteséggel lehet. „Magam vagyok a legnagyobb kritikusom, és ez nagyon fontos is számomra, főleg a Forma–1-ben, ahol a kívülállók talán félnek elmondani, mit csinálsz rosszul, mert F1-es versenyző vagy. Nem kéne így lennie, hiszen az F1-ben is sok mindenben tudsz fejlődni, ott is csinálsz hibákat. Én mindig kritikus vagyok önmagammal, mert próbálok mindig javítani.”




Charles Leclerc (fotó: Sauber) Charles Leclerc (fotó: Sauber)


Emellett a feszült helyzeteket is jól kezeli, aminek a Ferrarinál bizonyosan hasznát fogja venni. „Tíz évvel ezelőtt fejben még nagyon gyenge voltam. Akkoriban érzelmes voltam, és ha valami rosszul ment, nem kezdtem el dicsérni magam… Ma már ez a fő erősségem. Sokat dolgoztam rajta. Felismertem, hogy az életben fontosabb dolgok is vannak az autóversenyzésnél, és ez megváltoztatta a szemléletemet is.”


Nem véletlen, hogy a gondolkodásmódját tekinti a legnagyobb erősségének. „Igen, határozottan. Ha elvonná bármi a figyelmemet, az eredmények már nem lennének ugyanolyanok. Nem lehetsz a maximumon, amikor azon gondolkodsz, hogy ha hibázol, talán bezárul valahol egy ajtó. Én csak összpontosítok, számomra ez a legfontosabb: hogy a munkámra figyeljek.”


Hogy idáig jutott, azért a Ferrari Akadémiának is hálával tartozik, hiszen a fizikai mellett ők kiemelt figyelmet fordítottak a mentális felkészülésére.



Bianchi bajnoki sikereit is ő akarja megszerezni


Leclerc jövőre mondhatni hazatér Maranellóba. A Ferrari juniorprogramjának első olyan „terméke” lesz, aki bizonyíthat a csapatnál. És nem mellesleg egy gyerekkori álmát valósítja meg ezzel. „Első alkalommal Jules-lel érkeztem a Ferrarihoz, meglátogattam vele a gyárat, és lenyűgözött. Elég sokat beszélt nekem a Ferrariról, és 2015-ben végre úgy döntöttek, hogy felvesznek az akadémiájukra. Ez nagy megtiszteltetés volt számomra. Gyerekkorom óta a Ferrarinak szurkoltam, és kiváltságnak éreztem, hogy az akadémiájuk tagjává válhattam. Nagyon sokat segítettek a fizikai felkészülésben, és ami még fontosabb számomra, a mentális felkészülésben is, a nagy nyomás kezelésében, az összpontosításban. Vagy akár a pletykák kezelésében” – jegyezte meg, amikor még csak találgattak ferraris szerződéséről.


Mint azt egy korábbi interjúban elmondta, ha egyszer vörösbe öltözik, Bianchiért, ő helyette is fog versenyezni. „A Ferrarinál talán jobban megérdemelte volna ezt a helyet, mint én. Ha egy nap megkapom az esélyt, mindent megteszek, amit tudok, hogy megnyerjem azokat a bajnoki címeket, amiket ő érdemelt volna meg.”


Az ígéret szép szó. Leclerc meg hatalmas ígéret. És ha be is váltja, apja és Jules Bianchi mellett Sergio Marchionne is széles mosollyal dől majd hátra odafenn, elégedetten konstatálva, hogy még halála után is tudott tenni valamit a Scuderia jövőbeni sikereiért. Most már csakis Charles-on áll, hogy bizonyítsa az igazát.




Charles Leclerc (fotó: XPB) Charles Leclerc (fotó: XPB)