A meztelen szauna nem pálya, Ricciardo tűzállóban nyomta!

Megtanulni szenvedni – ez volt a mottója Daniel Ricciardónak, amikor a hétköznapi ember számára riasztó szaunás edzésprogramba kezdett Szingapúr kedvéért.

Daniel Ricciardo (fotó: XPB)

Szaunázni megterhelő, de egészséges – ez tudható. E tevékenységre gondolva többnyire egy szál törölközőben (vagy semmiben) izzadó emberek jutnak az eszünkbe, van azonban a szaunázásnak egy speciális módja is: a Forma–1-es szaunázás. Hasonlít az eredetire, csak éppen tűzálló ruhában követik el…


A Szingapúri Nagydíj a Forma–1-es naptár fizikálisan és mentálisan is legmegterhelőbb versenye. A jellemző hőség és magas páratartalom mellé számos nehezítő tényező csatlakozik a tökéletes kínzásélményért. A pálya nehéz, 23 kanyarjával (a legtöbb az összes pálya közül) alig van idő pihenni, a közeli falak már az apró hibákat is kegyetlenül büntetik, az aszfalt felülete egyenetlen, tapadása a többféle réteg miatt folyton változik, és ha mindez nem lenne elég, még este is van, villanyfény, és európai bioritmus egy ázsiai országban.


Amikor Daniel Ricciardo először vágott neki a versenynek, még nem volt tudatában annak, mi vár rá. „Amikor 2011-ben először jöttem ide, alábecsültem a feladatot. A forróságra és a futam hosszára sem készültem fel megfelelően, és fizikai szempontból az volt a legdöglesztőbb futamom, amit valaha teljesítettem” – ismerte el.




Daniel Ricciardo (fotó: Red Bull) Daniel Ricciardo (fotó: Red Bull)


Viszont éppen ez kellett ahhoz, hogy a lehető legkomolyabban vegye Szingapúrt – azóta speciális módon edz rá, és az elmúlt években zsinórban megszerzett négy dobogós helyezése azt mutatja, megéri. Monza után emiatt mondta le minden szponzori kötelezettségét is, hogy a lehető leghatékonyabb edzésmunkát végezhesse. „Olaszország után csak a felkészülésre koncentráltam. Egyszerűen otthon voltam, ettem, aludtam és edzettem a hőségben” – avatott be, majd elárulta, a hőséget a speciális szaunázás jelentette. „Versenyzői öltözetben voltam a szaunában. Emellett hét réteg ruhában edzettem, és eléggé kényelmetlen volt odabent. De nem is szabad kényelemben éreznem magam, mert Szingapúrban sem kényelmes érzés az autóban ülni. Ha az ember görcsöt kap, nem nyújthatja ki. Egyszerűen meg kell tanulnod rosszul érezni magad.”


Talán mazochistának tűnhet, ám Ricciardo bevallotta, valamilyen szinten még élvezi is ezt szenvedést. „Az ember nem gyakran tölthet egymás után tíz napot szabadon, és ez jó dolog. Ülsz a kerékpáron, izzadsz, kimeríted magad, és elkezdesz pszichológiai játszmákat játszani önmagaddal. Olyan helyzeteken megyek keresztül ilyenkor, amelyek megtörténhetnek, és ez motiválóan hat rám. Biztos, hogy megfelelően felkészültem.”


Ricciardo úgy véli, megéri a sok fáradozás, mert a jó fizikai erőnlét tartósabb koncentrációt jelent a majd’ kétórás versenyen, valamint kapacitást arra, hogy mindennel foglalkozzon, hiszen a fáradtsággal nem kell. És a módszer eddig remekül működött. „Amikor hűtőmellényben látok versenyzőket a rajtrácson, egy kicsit mindig mosolyognom kell. Tudom, hogy nekem erre nincs szükségem. Ez pszichológiai szempontból egy előny” – állapította meg.