Sebastian Vettel idei szezonban elkövetett hibái és az év nagy részében jellemző erőviszonyokhoz képest korai bajnoki döntő ismeretében többen föltették a kérdést, vajon más versenyző többre vitte volna-e az idei Ferrarival. A hívei szerint Fernando Alonso jó eséllyel lett volna világbajnok idén Vettel helyén, hiszen 2012-ben egy mostaninál kevésbé versenyképes vörös géppel is csak a legutolsó versenyen bukott el, vagyis rosszabb helyzetből is hozott már ki ennél sokkal többet.

Csakhogy az Abu-Dzabiban búcsúzó spanyol idén nem egy Ferrarit, hanem egy, a szezon végére a középmezőny végére csúszó McLarent vezetett.

Nem kellett volna feltétlenül így lennie, az ő döntése volt. Amikor 2014-ben elhagyta Maranellót, egy 2016 végéig szóló szerződést bontott fel a Scuderiával, ráadásul esélye volt arra, hogy hosszú távon maradjon az olaszokkal. A 2014 tavaszán Stefano Domenicalit váltó csapatfőnök, Marco Mattiacci hároméves hosszabbítást kínált Alonso számára, aki 2019-ig kötelezhette volna el magát a csapathoz, ám miután ő az abban az évben nyújtott gyenge teljesítményüket látva bizonytalan volt, és feltételül szabta, hogy rossz eredmények esetén már a következő évben kiléphessen kontraktusából, a kölcsönös bizalomhiány miatt sem a hosszabbításra nem került sor, sem az együttműködés nem folytatódott.

Vajon mi lett volna, ha? Az ESPN megkérdezte Alonsót, ő nyert volna-e Vettel idei Ferrarijával, válasza pedig diplomatikus, de sokat sejtető volt. „Ez csak elmélkedés. Sosem tudhatjuk. Az biztos, hogy ennél rosszabb Ferrarikkal is álltam harcban a legvégéig a bajnoki címekért, de az is előfordul, hogy egy szezonban versenyképes autód van, és balszerencsés vagy pár futamon, és már nem harcolhatsz tovább a bajnokságért.”

Alonsót nem először kérdezték arról, nem bánta-e meg a ferraris szerződésbontását, ám ő már korábban kifejtette, a bajnoki vereségek annyira megviselték őt és a kapcsolatukat, hogy elképzelhetetlennek tartotta volna még pár évet lehúzni a Scuderiával és újabb bajnoki kudarcokat elviselni.

Fernando Alonso öt idényt töltött vörösben (Fotó: xpbimages.com)

Továbbra is tartja, hogy a gyakran balszerencsésnek vagy hibásnak tartott döntéseinél nem gondolkodhatott volna jobban az akkori helyzetében. „Nem igazán bántam meg semmit. Ha előre tudnád az eredményt, talán másképp csinálnál dolgokat. De nekem 2009-ben a Ferrarihoz kellett mennem, mivel lehetőségem nyílt rá, és mindenki a Ferrarinál akar versenyezni. A Ferrari nem volt versenyképes, de így is jó móka volt, és így is az utolsó versenyig harcban álltam a bajnoki címekért. Aztán 2015-ben a McLaren és a Honda felállása is vonzó volt, mindenki egyetértett abban a paddockban, hogy sikeres lehet, ezért nagy reményekkel csatlakoztam a projekthez, elköteleztem magam, de nem sikerült. De még így is jó munkát végeztünk a visszatéréssel, és hogy sosem adtuk fel.”

„2009-ben távoztam a Renault-tól, de a Renault azóta sem nyert világbajnokságot, és nem dominált a sportágban. Amióta 2014-ben elhagytam a Ferrarit, ők sem lettek bajnokok, nem dominálnak ők sem. Talán nem voltak sikeresek a választásaim, de az elhagyott csapataim sem váltak sikeressé. Nem is értem, az emberek miért gondolják, hogy folyamatosan rosszul választottam, hiszen az előzőleg választott csapataim sem nyertek.”

„Én boldog vagyok. Boldog, és a tizenhét év során meghozott döntéseimet azért hoztam, mert akkor azok voltak a helyes döntések. Egy döntésnél sosem gondolsz arra, hogy az talán téves lesz, azért választod azt az utat, mert helyesnek véled. Kristálygömb nélkül ma is ugyanezeket a döntéseket hoznám meg.”

Fernando Alonso (Fotó: MTI/EPA)

Az F1 elromlott, ő „mindent elért”

Bár reálisan nézve a McLaren-Honda kapcsolat már a bejelentésekor sem garantált gyors sikereket, félresiklásában Alonso szerint annak is nagy szerepe volt, hogy rosszul állították föl a 2014-től érvénybe lépő szabályokat, és ellehetetlenítették a kezdetben hátrányban lévők felzárkózását. A spanyol általában véve is úgy érzi, az F1 tesztkorlátozós és technikaközpontú szabályaival túlságosan is sarokba szorította az egyéniséget, és nem tagadja, ez vezetett oda, hogy ő kiábrándult a királykategóriából.

„A szabályváltozások rossz irányba mentek, hiszen ma nagyon kevés a mozgásterük a csapatoknak, nem használhatják a kreativitásukat, a stratégiáikat. Rögzített szabályok vonatkoznak mindenkire, megszabják az üzemanyag-átfolyási sebességet, ugyanazok a gumik állnak rendelkezésre, ugyanolyan súlyelosztást kell használni, ugyanazok a kötelező guminyomási értékek vonatkoznak mindenkire, ugyanaz a kerékdőlés… Ez bizonyos szempontból a kevésbé tehetségeseket segítette. Ők nagyon sokat gyakorolnak a szimulátorban, és úgy érkeznek egy új pályára, hogy már pontosan tudják, hol vannak a huppanók, a kerékvetők, melyek a kényes pontok, a versenyen pedig általában egy optimális út létezik a célig.”

„Minden azon múlik, hogyan spórolsz az energiával, a gumikkal, hogy mit mondanak neked a mérnökök, és csak követed az ő instrukcióikat. Kevés szerep jut a megérzéseknek a verseny bizonyos szakaszain, és általában nem is az a legideálisabb, ha próbálod a saját utadat járni. Amíg nem állt a rendelkezésünkre minden információ, sokkal több múlt rajtad és az autón vasárnap délutánonként, és az sokkal inkább szólt a versenyzők benyomásairól” – bírálta a jelen F1-ét.

Fernando Alonso (Fotó: XPB)

Hozzátette azonban, nem érez sértettséget, és nem azért fordít most hátat a sorozatnak, mert vakvágányra futott benne a pályafutása, és már esélye sincs sikeressé válni, nyerő csapathoz kerülni. „Az emberek tévednek, amikor erről döntésről beszélnek. Világosan elmagyaráztam ezt már a bejelentésemkor is: azért hagyom abba, mert nagyobb kihívások várnak rám a Forma–1-en kívül, mint itt. Nem azért döntöttem így, mert itt már nem nyerek, hiszen volt lehetőségem egy versenyképes csapathoz szerződni. Talán nem az első két legjobbhoz, de a harmadikhoz” – utalt a Red Bullra, amely bár ezt cáfolta, állítása szerint idén kétszer is ajánlatot tett neki.

„Azonban nemet mondtam, mivel tizenhét éve érkeztem az F1-be, két világbajnoki címet szereztem, több futamot nyertem, mint amiről valaha is álmodni mertem, és a pályafutásomnak ezen szakasza lezárult – sikeresen. Kipipáltam minden sort, most új listára van szükségem – ez az egyetlen ok. Van még elég energiám, az eredményektől függetlenül maradhattam volna még, de tizenhét év után, miután már mindent elértem, szerintem ez a megfelelő pillanat.”