Előbb Vettellel lenne bajnok a Ferrari, de Leclerc-rel nincs garancia

Mindent megtesz Charles Leclerc sikeressé válásáért a Ferrari, ám Maurizio Arrivabene szeretné, ha bajnoki nyeretlenségüket Sebastian Vettel törné meg. De mennyi az esély az ideális forgatókönyv megvalósulására?

Charles Leclerc és Sebastian Vettel (Fotó: MTI/EPA)

A szakmában sokan vélik úgy, hogy Sebastian Vettelre az ideinél is nehezebb szezon vár 2019-ben. Ennek okát a jövő évi csapattárs, Charles Leclerc jelenti, akiben a szakértők máris egy potenciális bajnokot látnak. A sauberes első éve kétségkívül hasonlóan meggyőző volt, mint a múlt évi Forma–2-es diadala. Leclerc nemcsak azt bizonyította, hogy gyors és jól alkalmazkodik, mentális erejéről, érettségéről is tanúbizonyságot tett, ami egy olyan csapatnál, mint a Ferrari, és egy olyan ellenféllel szemben, mint Vettel, még aranyat érhet számára.


Hogy mi lesz kettejük rivalizálásából, azt egyelőre nem is sejthetjük, ám Vettel 2014-es Daniel Ricciardo elleni Red Bull-os éve intő jel arra, hogy jobb résen lenni egy ifjú titán érkezésekor. Ha csak a két versenyző személyiségét nézzük, talán nincs ok az ellenségeskedéstől tartani. Mégis vannak olyan ellentmondások, melyek alapján Vettel helyzete igenis válhat kényelmetlenné.


Leclerc tehetséges és gyors, ami már önmagában okozhat fejtörést, ám két másik tényező is nehezítheti a négyszeres bajnok dolgát. A bajnoki vereségük óta többen a Ferrari fejéhez vágták, hogy nem támogatták eléggé Vettelt. Az, hogy az általa favorizált Kimi Räikkönen helyett Leclerc-t választották mellé, szintén felfogható annak jelzéseként, hogy a német távolról sem „kiskirály” Maranellóban, és az irányába való elköteleződésnek is vannak határai. Leclerc ezzel szemben annál inkább élvezheti a bizalmat, hiszen a csapat egyetlen F1-es szezon után szerződést nyomott a kezébe. Ennél nagyobb támogatást nem is adhattak volna neki.




Charles Leclerc (Fotó: XPB) Charles Leclerc (Fotó: XPB)


A másik szempont, ami miatt többen féltik Vettelt, a mentális oldal. A bajnoki második helyezett részben azért maradt alul idén Lewis Hamiltonnal szemben, mert bizonyos kulcspillanatokban megingott és hibázott. A Red Bull-os éveiben ugyan bizonyította, hogy megfelelő háttérrel konokul tűri a legnagyobb nyomást is, ám a Ferrarinál eddig azt láthattuk inkább, hogy ki lehet őt zökkenteni az egyensúlyából, ha valami nincs a helyén. Leclerc-ről ezzel szemben eddig úgy tűnt, szinte immunis a nyomásra, a kritikák pedig nem is lepattannak róla, mint Max Verstappenről, hanem inkább szívja őket magába, mert ettől válik erősebbé. Az igazi tesztet persze a Ferrari és az esélyesség jelenti majd,  ám ha e nehezítő tényezőkkel is ugyanilyen erős marad, ilyen téren is kerülhet előnybe Vettellel szemben.


E két szempontból teljesen ellentétesnek tűnik Vettel és Leclerc helyzete, és ezek alapján úgy tűnik, Leclerc szinte csak nyerhet azzal, hogy ilyen neves csapattársat kap, Vettel pedig nehezen jöhet ki a kapcsolatukból igazi győztesként. Ha Leclerc alulmarad, számára olcsó mentség lesz a tapasztalatlansága, Vettel sikerét pedig mindenki természetesnek fogja tekinteni. Ha Leclerc legyőzi őt egyszer, azzal csak nőni fog az önbizalma, ezzel együtt pedig az esélye is az újabb sikerekre. Ha pedig többször legyőzi, Vettelnél egyre nagyobb lesz a zavaró tényezők száma, és a Ferrarin belüli helyzete nem kényelmesebbé, hanem még nehezebbé válik.


Mindez persze csak a hipotézis amögött, miért várják olyan sokan oly nagy lelkesedéssel  és kíváncsisággal a 2019-es Vettel, Leclerc csatát. A szélsőséges forgatókönyv megvalósulása Vettel számára nagy pofont jelentene. Amennyiben fiatal csapattársa Ricciardóként tréfálná meg őt az első évében, az gyorsan szertefoszlathatja nagy álmát, ami Maranello felé irányította őt még 2015-ben. Vettel a „küldetéseként” szokta emlegetni a Ferrari bajnoki trónra való visszavezetését. A „visszavezetés” pedig nemcsak azt feltételezi, hogy ő szerzi meg Maranello számára a 2007 óta első egyéni címet, de kicsit azt is, hogy mindezt a csapat vezéreként teszi, ahogyan egykor Michael Schumacher.


Leclerc első szezonjának innen nézve lehet a legnagyobb a tétje Vettel szempontjából.




Sebastian Vettel (Fotó: XPB) Sebastian Vettel (Fotó: XPB)


A kérdés, a Ferrarinál érzik-e ezt a veszélyt. Leclerc-t előléptetésével Maurizio Arrivabene csapatfőnök célja tudniillik nem az volt, hogy egyik versenyzőjével tönkretegye a másikat, hanem az, hogy a versengés hatékony módszerével hozzon ki mindkettőjükből még többet.


Arrivabene ennek kapcsán az abu-dzabi hétvégén tett egy érdekes kijelentést, mellyel a helyzet élét próbálta tompítani, és igyekezett biztosítani Vettelt a támogatásáról. „Természetesen mindig a csapattársad az első számú ellenfeled. De úgy vélem, Seb lesz az első, aki kész Charles segítségére sietni, hogy a jövőben világbajnokká válhasson. Én viszont szeretném, ha előbb Seb lenne világbajnok, mert ő és a Ferrari is megérdemelné.”


Leclerc mindenesetre már jelezte, ő nem a második számú szerepére készül a Ferrarinál, a csapatnak pedig talán nem is áll érdekében kezdettől visszafogni a monacóit, aki saját utánpótlásprogramjuk sikerét is bizonyítani hivatott. Arrivabene emellett a rá nehezedő terhet is próbálja csökkenteni. „Ő még fiatal, tapasztalatot kell szereznie. Egyből a Ferrarinál versenyezni nem egyszerű feladat, mert egy F1-es élcsapatot kell képviselned. Neki tanulnia kell, az én feladatom pedig az, hogy lehetőleg levegyem a terhet a válláról” – fogalmazott az olasz.


Arrivabene tehát máris próbál egyensúlyozni azon a vékony gerendán, amire saját döntésből lépett föl (ő állította, hogy saját döntése volt a Räikkönen, Leclerc csere), és amelyen lépkedve bármilyen váratlan vagy rosszul felmért külső tényező a mélybe kényszerítheti őt.


Az általa elképzelt ideális forgatókönyvet tehát már ismerjük. Az igazi kunszt viszont a mutatvány tökéletes kivitelezése lesz, ami nemcsak Vettel vagy Leclerc, de a Scuderia vállára is pakolhat extra terheket…