F1-es dinoszaurusz: a sport és a digitális világ Vettel szemével

Azok után, hogy Kimi Räikkönen is beadta a derekát, Sebastian Vettel az F1 dinoszauruszaként egyedül van távol a közösségi médiától. A ferraris a digitális világgal és az adatközpontúsággal szemben is szkeptikus, és jobban hisz a valóságban.

Sebastian Vettel (Fotó: XPB)

A múlt év végén megtörtént a korábban elképzelhetetlennek tűnő: Kimi Räikkönen feltűnt az Instagramon. A rá jellemző stílust ott is megőrizte, népszerűsége e világban is töretlen, ám e lépésével „cserbenhagyta” Sebastian Vettelt, aki így a teljes F1-es mezőnyt tekintve egyedüliként nincs jelen semmilyen hivatalos formában a közösségi médiában.


Az Auto Motor und Sportnak adott interjújában a négyszeres bajnok elárulta, őt is meglepte a nyilvános parolázást inkább kerülő barátja lépése. „Igen, így van. De közben elég sok pénzt lehet ott keresni, ez is egyfajta pénznemmé vált” – állapította meg, kiemelve, hogy őt még így sem vonzza a lehetőség. „Nem érzek késztetést arra, hogy megosszak dolgokat. Miért kéne az embereknek elmondanom, hogy hol vagyok éppen? Az ilyesmi csak feléli az ember idejét. Senkit sem akarok kritizálni, aki ezt csinálja, mindenki szabadon teheti, amit akar, de ez nem a valós világ, én pedig nem szeretnék belefolyni ebbe a versenyfutásba.”


Kiemelte, amúgy sem híve a közösségi médiának. „Ezek a platformok épp az ellenkezőjét valósítják meg annak, mint amire hivatottak lennének. Nem a valós képet mutatják meg. Amikor valakinek több millió követője van, már nem lehet cenzúra nélkül kitenni egy fotót. Ez pont olyan, mint amikor az ember azt gondolja, a tévéből tökéletesen megismert valakit. Az csak egy kirakat, amivel pénzt lehet keresni. A felhasználó sosem tud meg igazán semmit, az egész csak a szórakoztatóipar része.”




Sebastian Vettel (Fotó: XPB) Sebastian Vettel (Fotó: XPB)


Vettel számára ez a fajta zárkózottság elvi kérdés is, és túlmutat a közösségi médiával kapcsolatos képéről, az egész digitális világról alkotott nézetét tükrözi vissza. Ő ugyanígy nem híve annak sem, hogy manapság minden a szimulációk világában zajlik az F1-ben, vagy hogy a számítógépek már mindent előre kiszámolnak. „Ami a sportágunkat illeti, a számítógépek számolási teljesítménye rendkívüli segítséget jelent, hiszen csak ily módon tudunk olyan autókat építeni, amilyenek a mostaniak. Összességében mégis szkeptikusan viszonyulok az egészhez. Az nem lenne éppen jövőbe mutató, ha az egész modellt mellőznénk. Izgalmas figyelni, milyen messzire megyünk el vele. De a végén nekünk kell eldöntenünk, mekkora szerepet adunk a digitális világnak.”


A négyszeres világbajnok gyakran hangoztatja, ha választhatna, legszívesebben a vad és nyers 80-as évek Forma–1-ében versenyezne. Ez sem véletlen, hiszen akkoriban még nem állt annyira a középpontban a versenyzőket, az emberi tényezőt és a megérzéseket háttérbe szorító mérnöki számítás, mint manapság. „A sok adat természetesen lehetőséget kínál arra, hogy mindenről gyorsabban alkoss képet. De hogy ez jobb is lenne? Akarjuk ezt? A világ ilyenné vált, és a sport sem zárkózhat el ettől. Nemcsak a Forma–1, ahol mindig meghatározó volt a technológia, más sportágak is tudománnyá változtak időközben. Most pedig, hogy már megvan ez a tudás, nem lehet elzárkózni tőle. Ennek ellenére azt vallom, hogy a sportnak jót tenne, ha leegyszerűsítenék.”


Az F1-ben mindez azt vonhatná maga után, hogy újra előtérbe kerülne a versenyző, amit sokan hiányolnak manapság. „Ha sok tényező eltűnne, akkor arra kellene hagyatkozni, ami még a rendelkezésünkre áll. A versenyzők visszajelzésének központi szerepe lenne így. Lehetséges, hogy amikor túl sok információ áll rendelkezésre, és túlságosan a részletekre koncentrálunk, egyszerűen nem látjuk már át a teljes képet. Másfelől lehet azon vitatkozni, hogy el sem jutottunk volna idáig, ha nem lett volna meg a technikai lehetőségünk. A döntéshozásnál mindenesetre sokszor gyorsabb út lenne, ha jobban hallgatnának a versenyzőkre. Az ő benyomásaik olyasmit adnak az egészhez, amit egy szenzor sem képes. Az érzéseket nem lehet mérni.”




Sebastian Vettel (Fotó: XPB) Sebastian Vettel (Fotó: XPB)


Rossz hír Vettel számára, hogy az F1 nem feltétlenül a neki tetsző irányba tart – ahogy a világ sem. Ross Brawn a közelmúltban arról tartott előadást, hogyan dobnák fel az F1-es közvetítéseket a mesterséges intelligencia segítségével. Lehet arról vitatkozni, mennyi értelme van egy kerékcserénél vagy előzési manővernél százalékban kifejezni, mekkora a valószínűsége a pozíciócsere megvalósulásának, miközben a folyamatot és az eredményt grafikák nélkül is láthatjuk (vagy látnánk, ha helyette nem a számokat figyelnénk). Innen nézve bizonyos újítások inkább tűnnek a Vettel által is említett reklámnak („kiszámoltuk az eleve láthatót, mert meg akartuk mutatni, hogy ki tudjuk számolni”), az adott technológiát alkalmazó cég népszerűsítésének, mintsem valós plusznak.


És hasonló a vezérelv az F1 által alkalmazott egyéb technológiák, így a Vettel által nem annyira szeretett hibridmotorok esetében is, melyekre szintén inkább a nagy autógyártók miatt volt inkább szükség, mintsem a sportág népszerűbbé tétele miatt.


Vettel választása az elektromos autók kérdésében is egyértelmű. „Nem vagyok ellene ennek, ha a szállításról van szó. De azt sem gondolnám, hogy az elektromos autók megoldják a világ problémáját. Szerintem ez nem a megfelelő technológia, túl költséges, és nem is annyira környezetbarát, mint amilyennek beállítják – gondoljunk csak az akkumulátorok kidobására. Ami a versenyzést illeti, a dolgokat el kell különíteni. Amit mi csinálunk, az szórakoztatás, és ehhez hozzátartoznak az érzelmek. Ha egy rockkoncert csak lézershow-t kínál, akkor ott hiányzik valami. Én a zene miatt megyek oda. A kérdés itt az, ki milyen show-ra kíváncsi” – fogalmazta meg álláspontját.