Egy jobb főnökkel Vettel is jobb lenne?

Jobb formát mutatott volna Sebastia Vettel 2018-ban a Ferrari korábbi sikeres vezetősége mellett – állítja a csapat egykori tesztversenyzője, aki nem kímélte a Scuderia jelenlegi elöljáróit.

Sebastian Vettel és Maurizio Arrivabene (Fotó: MTI/EPA)

Sebastian Vettel és a Ferrari is bőven adott alapot a kritikákra a 2018-as F1-es szezonban. A versenyző és csapata is követett el könnyen elkerülhető hibákat a bajnokság során, melyek együttesen talán több pontjukba kerültek, mint amennyivel végül vereséget szenvedtek Lewis Hamiltontól és a Mercedestől. Vettel a hockenheimi kiesésével például nemcsak a győzelemért járó egységeket dobta el, relatíven nézve 32 pontot bukott azon a délutánon, ami nagyban hozzájárult év végi vereségéhez.


A Ferrari korábbi (2002-2004) tesztversenyzője, a manapság a brazil tévénél szakértőként dolgozó Luciano Burti szerint azonban hiba lenne Vettelt kárhoztatni a bajnoki kudarcért. Ő tudniillik úgy véli, hogy a német megingásainak legfőbb tanulsága az, hogy a Ferrari nem működik megfelelően csapatként, és leginkább a vezetőség terén vannak problémák.


Erről az Autosport podcastjában fejtette ki véleményét a brazil, aki arról is meg van győződve, hogy a vörösök korábbi csapatfőnöke, Jean Todt sokkal többet ki tudott volna hozni Vettelből. „Sebastian egészen kis hibát vétett, ami bármikor megtörténhet. Ráadásul balszerencsés is volt, mert rosszkor, rossz helyen történt, így súlyos következményei lettek” – utalt Burti a hockenheimi kicsúszásra. „Úgy vélem, egy olyasvalaki, mint Jean Todt, ezek után megfelelő visszajelzéseket adott volna neki. Így viszont Vettel szerintem kicsit magányosnak érezte magát, mintha egyedül kellett volna visszatérnie a hibája után.”




Sebastian Vettel (fotó: XPB) Sebastian Vettel (fotó: XPB)


A Ferrari ténykedését sokan már Hockenheim után is kritizálták, kiemelve, hogy a Vettel-kicsúszást megelőzően a boxfal körökön át tétlenül és bizonytalanul nézte, ahogyan másik versenyzőjük, Kimi Räikkönen eltérő stratégián feltartja a győzelemre hajtó Vettelt, az egyértelmű csapatutasítás pedig csak váratott magára. Ez szintén csak növelte a nyomást a németen, összezavarhatta őt, aminek ugyancsak lehetett köze a későbbi hibájához.


Burti úgy látja, a komolyabb hibát viszont ezután követte el a Ferrari: azzal, hogy nem állt maximálisan hibázó bajnoka mellé. „Mihelyst nyomás alá kerülsz, és elkezdik mondogatni, hogy nem követhetsz el hibát a következő körben vagy kanyarban, juszt is hibázni fogsz. Ha eljutsz idáig, akkor ennyi volt. Úgy vélem, vele ez történt. Hiába nagy bajnok, ő is csak ember, vannak az érzelmei. Magányos volt, és ha lett volna mellette egy olyasvalaki, mint Jean, az hatalmas segítség lett volna számára a pályán. Az nem normális, hogy egy négyszeres világbajnok ilyen sok hibát vétsen, időnként ráadásul buta hibákat.”


Mindez a brazil szerint Maurizio Arrivabene csapatfőnök munkáját is minősíti – és nem éppen kiemelkedő osztályzattal… „A Ferrari talán elvesztette azt a fajta irányítást, ami Jeannál még megvolt. Én dolgoztam együtt Stefano Domenicalival (a Todt után következő csapatfőnök, 2008-tól 2014-ig – a szerk), aki nagyszerű fickó. Azt nem tudom, milyen volt a csapat, amikor ő irányított, de miután ő távozott, a Ferrari sosem kapta el a korábbról megszokott ritmusát. Kicsit ismerem Arrivabenét is, mert amikor a csapatnál dolgoztam, ő a Philip Morrisnál volt. Szerintem nem volt jó vezető, mert nem volt elég együtt érző, mindig távolságtartó volt velünk, és én sosem értettem, hogy miért” – kritizálta az olaszt.



Hamiltonnál éppen a boldogság a kulcs


Hogy a versenyző teljesítményét alapjaiban meghatározó tényezőkről beszélt, azt a másik oldal sikere bizonyítja. Vettel és Hamilton között 2018-ban a legnagyobb és legszembetűnőbb különbség az volt, hogy míg egyikük egyáltalán nem érezte kényelmesnek a saját helyzetét, addig a másikuk egész évben a komfortzónájában versenyezhetett, ami nála csúcsformát és szintlépést eredményezett a hibák  helyett.


Míg Vettel mögött sokszor megingott a Ferrari, Hamilton mögött mindvégig stabil maradt a Mercedes. Hockenheimmel ellentétben a csillagosok mertek egyértelmű és kegyetlen csapatutasítást kiadni, amikor arra volt szükség (ld. Valtteri Bottas elvett szocsi győzelmét), a hullámvölgyek pedig náluk inkább csak gyorsították a fejlődést (ld. a spái pofon utáni szárnyalásukat), s nem elveszítették az irányérzéküket, mint a három hétvégén át rossz fejlesztésekkel bíbelődő ellenfelük.




Lewis Hamilton és Sebastian Vettel (fotó: XPB) Lewis Hamilton és Sebastian Vettel (fotó: XPB)


De a versenyző-csapat kapcsolat is más volt náluk, mint Maranellóban. Maurizio Arrivabene Vettel véleményével mit sem törődve szerződtette Charles Leclerc-t, tovább erősítve a németben azt az érzést, hogy ő csak egy alkalmazott, aki nem számíthat különleges bánásmódra. A Mercedes ezzel szemben azért is hosszabbított Bottasszal (és mondott le Esteban Ocon előléptetéséről), mert tökéletes harmóniában dolgozik Hamiltonnal, aki egyszerűen boldog és elégedett náluk. Ezt már csak tetézi, hogy felettesei meghagyják a britet szabadnak, és tűrik minden, az F1-en kívüli tevékenységét, ami fontos számára.


Toto Wolff szerint a címvédésének éppen Hamilton boldogan tartása volt a kulcsa. „Lewis folyamatosan fejlődik, minden téren. A pályán, a pályán kívül, de a divatiparban is. A saját kollekciójával felépített magának egy második pillért is, ami már több számára egyszerű hobbinál, és ez is csak segített neki abban, hogy kiteljesedjen. Boldoggá tette őt. Nála ugyanaz a helyzet, mint mondjuk Kiminél (Räikkönen): boldognak kell lennie, és ha az, akkor jól teljesít” – magyarázta a Mercedes főnöke.


Ilyen tekintetben Hamilton és Vettel mintha ellentétes irányban haladna a csapatánál. Míg a ferraris 2019-ben egy eddig megszokottnál keményebb és nehezebb házon belüli ütközetre készül Charles Leclerc érkezésével, a brit számára a Nico Rosberggel való házon belüli rivalizálás jelentette nehéz idők már rég véget értek.


Annak mélypontját számára a 2016-os vereség hozta el. Ám az és Rosberg váratlan visszavonulása később megnyitotta előtte az utat az utóbbi két évben látott látványos fejlődés felé is. Azóta sokkal szorosabbá vált a kötelék közte és a csapata között, és azóta döbbent rá arra is, mekkora potenciál rejlik abban, ha igazi csapatemberként dolgozik. „Azzal, hogy 2016 végén átbeszéltük a múltat, erősödött, javult a kapcsolatunk, azóta pedig szinte csak szép pillanataink voltak, kiépült a kölcsönös bizalom. Egy versenyző, egy csapatfőnök és a csapat számára is fontos, hogy elmondhassa, megvan a bizalom, és ezt nem lehet olyan könnyelműen kijelenteni” – hívta föl a figyelmet Wolff.


Vajon Vettel és Arrivabene mikor mondhat el hasonlókat a kapcsolatukról?