Monacóban mozgásba lendült egy terv az eltávolításomra – Hartley

A Forma–1-ből első teljes szezonja után kiszorult Brendon Hartley állítja, már tavasszal életbe lépett a kirúgására irányuló „terv”. Írásában érdekes betekintést enged abba, milyen is valójában egy állandóan mikroszkóp alatt álló F1-es versenyző élete.

Brendon Hartley (Fotó: XPB)

Egy éve ilyenkor még Brendon Hartley nagy visszatérése szolgáltatta a közeledő új F1-es szezon egyik hálás beszédtémáját. Az új-zélandi versenyzőt évekkel azelőtt az elmaradó eredményei miatt tette ki juniorprogramjából a Red Bull, ám 2017 végén már kétszeres WEC-bajnokként, Le Mans-i győztesként fogadta vissza, s adott neki állandó ülést a teljes 2018-as évadra. Akkor még úgy tűnt, Hartley esete annak példája, hogy alázattal és küzdéssel a legnehezebb helyzetek is megfordíthatók, azóta viszont a meseszerű események fájdalmas fordulatot vettek, és a csapattársához, Pierre Gaslyval szemben alulmaradó rutinos versenyző elveszítette ülését a Toro Rossónál.


Hartley már a szezon vége felé többször célozgatott arra, hogy csapata kifelé nem a teljes valóságot kommunikálja, és gyengébb eredményei nem pusztán az ő teljesítményének következményei. Belső viták is voltak közte és csapata között, és az is kiderült, hogy miközben a Honda nagyon is elégedett volt a hasznos visszajelzéseivel, s talán még hajlott is volna a közös folytatásra, Faenza és a Red Bull vágta el végül az útját.


Az új-zélandi a The Players’ Tribune oldalán tavaly blogbejegyzések formájában örökítette meg F1-es „újoncévének” állomásait – e sorozat záró írása viszont csak most jelent meg, és érdekes információkat hozott napvilágra arról, mi is zajlott a háttérben a menesztése előtt, emellett pedig arról is képet festett, milyen a gyakorlatban a csak felszínesen ismert versenyzői élet az F1-ben.


Mindenekelőtt kiemelte, nem azért nyílt meg, hogy megértésre vagy együttérzésre leljen, egyszerűen csak el akarta mesélni „élete egyik legszebb” évének történetét, mely két csodálatos pillanattal, az esküvőjével és az F1-es bemutatkozásával indul, aztán sok nehézséget, „sosem tapasztalt” nyomást és végül keserű csalódást, de így is büszke pillanatokat hozott számára.




Brendon Hartley (Fotó: XPB) Brendon Hartley a peches bahreini hétvége után (Fotó: XPB)


Hartley első versenyei után úgy érezte magát, mint híres honfitársa, Chris Amon, akit gyakran emlegettek az F1 történetének legpechesebb versenyzőjeként. Ennek egyik okát az elszalasztott bahreini nagy lehetőség jelentette: autójuk akkor meglepetésre nagyon versenyképes volt, és miközben Gasly ezt bőséges pontterméssel használta ki, ő egy első körös ütközés miatt esélyt sem kapott a legjobb tízbe kerülésre.


Szerinte ezek után máris kezdett kicsúszni a talaj a lába alól, a vég kezdetét pedig már a májusi Monacói Nagydíj elhozta, amikor még távolról sem volt egyértelmű a Gaslyval szembeni év végi veresége. „Szeretem ezt a pályát, de visszatekintve más szívvel gondolok a versenyre, mivel a futamot megelőző szerdán úgy sétáltam végig a paddockon, hogy az újságírók a jövőmről kezdtek faggatni. Még csak pár futamot teljesítettem az F1-es pályafutásomból, erre máris a végről kérdezgetnek...”


A versenyző állítja, komoly ellenlábasai voltak, akik szinte tervszerűen dolgoztak az ellehetetlenítéséért. Politikai érdekekre és helyezkedésre is célozgatott. „A legrosszabb része a napnak az volt, hogy kiderítettem, van igazság a pletykákban. Pár verseny után máris voltak személyek, akik érezhetően nem akartak ott tudni engem. Őszinte leszek: ez szinte sokkolt. Egy csomó tapasztalattal rendelkeztem a megbízhatósági világbajnokságról, nyertem Le Mans-ban, három versenyen kétszer legyőztem az időmérőn a csapattársamat – ezek után nehéz volt elhinni, hogy már ilyen korán a leváltásomról beszélnek. De az F1-ben kemény az élet, a sport sok pénzről szól, sok ember érintett benne, és így szinte természetes, hogy tele van politikával. Szurkolóként tudsz erről, versenyzőként viszont meg is tapasztalod.”


Hartley ülésével ekkoriban a McLaren tehetségét, Lando Norrist hozták összefüggésbe, akit akkor még megszerezhetőnek érzett a Red Bull. A fiatal versenyző szerződése értelmében szeptember végén szabaddá vált volna, ha nem kínál neki állandó ülést a McLaren 2019-re. A Red Bullnál később elismerték, valóban tettek kísérletet a brit tehetség megszerzésére.




Brendon Hartley (Fotó: XPB) Brendon Hartley Monacóban (Fotó: XPB)


Hartley kiemelte, közvetlen munkatársai, a garázsban dolgozó csapata mindig is maximálisan mellette állt, a szerelőktől a mérnökökig mindenki mindent megtett érte. Mindez nem volt azonban elég, így Monacóban azzal a tudattal hajtott pályára, hogy bárhol is falnak koccan, azzal talán véget is ér az F1-es pályafutása. „Tudtam, minden egyes edzés növeli rajtam a terhet, minden köridő, minden eredmény górcső alá kerül, felhasználhatják ellenem, hogy elvegyék az ülésemet. Efféle nyomással még nem szembesültem korábban, de csak leszegtem a fejem és folytattam – a szezonomat tekintve erre vagyok a legbüszkébb” – írta.


A monacói hétvégén nyújtott teljesítményével elégedett volt, a versenyen viszont feláldozták őt, és stratégiai segítségként mások feltartására használták Gasly előrébb jutásáért. Ezek után már nemcsak a nyomást érezte, hanem némi bizalmatlanságot is. „A folytonos hátranézegetős érzés már végig megmaradt az év hátralévő részében. De ez van. Minden versenyző vagy profi sportoló boldogulni kénytelen a nyomással, és mindenki a maga módszerével kezeli azt, akár még a maga javára is fordíthatja. A nyomás az F1-ben minden irányból érkezik, de azzal az érzéssel, hogy állandóan mikroszkóp alatt vagyok, sosem szembesültem korábban ilyen mértékben. Úgy éreztem, még ha f**ganék a kocsiban, arról is írnának, azt is véleményeznék.”


Hogy biztosan nem lesz folytatás, arról Hartley csak a szezonzáró Abu-dzabi Nagydíjat követően értesült. „A verseny után egy órával megbeszélésre hívtak. Pár perccel később pedig már nem voltam F1-es versenyző. Visszatértem a szobámba, átöleltem Sarah-t (a feleségét – a szerk.), volt némi könny és szomorúság, de már inkább a jövőbe néztem, a következő lépéssel foglalkoztam.”


Hozzátette, ma már úgy látja, hogy sorsa valójában mindössze pár futam után, Monacóban megpecsételődött. „A találkozón nem sok minden hangzott el. Akkor egyértelművé vált számomra, hogy akkor Monacóban mozgásba lendült egy terv az eltávolításomra. Ennyi volt, hogy mit gondoltam, az nem számít.”




Brendon Hartley (Fotó: XPB) Brendon Hartley (Fotó: XPB)


Hartley összességében emelt fővel köszönt el a királykategóriától. „Voltak sikereink is. Pontokat szereztem Azerbajdzsánban, Németországban, Amerikában, hatodik voltam a szuzukai időmérőn. Ezek voltak a kulcspillanatok, amelyekben minden összeállt. Még nagyobb mosollyal élveztem őket, bármit is írtak rólam, megérdemeltem, hogy ott lehettem, kitettem a könyököm a világ legjobbjainak. Úgy érzem, a szezon vége fele többet tudtam mutatni, mert magabiztosabban versenyeztem, a kirakós darabjai pedig gyakrabban a helyükre kerültek. Folyamatosan a csapattársam szintjén vagy fölötte tudtam teljesíteni. Az év első feléből megtanultam a leckét, és erősebbé váltam tőle. Abu-Dzabiba úgy érkeztem, hogy bármi is fog történni a versenyen, emelt fővel hagyhatom el a pályát.”


„Miután otthagytam Sarah-t és a barátokat, lementem a garázsba, és elmondtam a fiúknak, hogy már nem fogok visszatérni. Kemény volt. Ezek a fiúk és lányok annyi órát áldoztak az életükből a sportra és a csapatra, de nem mindig kapják meg ezért a megérdemelt elismerést, és túl gyakran van a hangsúly helyettük a versenyzőkön. Én büszke tagja voltam a Toro Rossónak és a Hondának, és az aznapi búcsú az egyik legnehezebb feladat volt számomra. A pályát ugyanolyan érzésekkel hagytam el, amilyenekkel beléptem rá: büszkén. Büszke voltam a barátaimra, a családomra, a csapatomra, magamra.”


„Hiányozni fog. Hazudnék, ha mást mondanék. De izgatottan várom, mi lesz ezután. Miközben ezt írom, éppen a 2019-re és az azt követő időszakra vonatkozó terveken dolgozom. Szerencsés vagyok, van pár lehetőségem, de még ki kell találnom, melyik illik hozzám. Olyasmit szeretnék csinálni, ami kihívás számomra, ami hajt, ami engem és a hozzám közel állókat is boldoggá tesz. Az F1 ajtaja egyáltalán nem zárult még be, a sportág csúcsán töltött egy év alatt szerzett tapasztalatnak köszönhetően sokkal felkészültebb és erősebb leszek, bármilyen lehetőség is adódik előttem. Ezzel le is zárom ezt a fejezetet. Remélem, hogy hamarosan látjuk egymást” – köszönt el a szerény új-zélandi olvasóitól.