Kubica: 8 év alatt a pokolból vissza a versenyzés csúcsára

A nyolc éve ezen a napon történt balesete nemcsak a pályafutásába, kis híján az életébe is került, ám Robert Kubica ma már az F1-es visszatérésére készül. A Sunnak felidézte élete legnehezebb időszakát.


Sokként érte az autósport világát 2011. február 6-án, hogy Robert Kubicát életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba az olaszországi Ronde di Andorra raliversenyen történt balesetét követően. A lengyel egy Skoda Fabiát vezetett, amikor az útról letérve egy nem megfelelően rögzített szalagkorlátnak csapódott, mely megnyílva átdöfte az autó motorterét, és az utastérbe fúródva félig levágta a versenyző jobb karját.


Kubica pár nappal korábban még Spanyolországban tesztelt és az F1-es új idényre készült, melynek a Renault/Lotus versenyzőjeként, vezéreként, és jerezi legjobb időeredménye alapján amolyan titkos esélyesként vágott volna neki. Hamar világossá vált, hogy a visszatérésére aligha kerülhet sor az új szezonban, és ahogy telt az idő, ahogy egyre nyilvánvalóbb volt, milyen komoly sérülésekről van szó, úgy tűnt egyre valószínűbbnek, hogy az egyszeres futamgyőztes királykategóriás pályafutásának vége szakadt a ralizás miatt.


Nyolc év elteltével Kubica most mégis a folytatásra készül. A Williams szerződtette őt 2019-es állandó versenyzőjének, és ezzel lehetőséget nyitott a sportág egyik legnagyobb visszatérésére, de a sport történetének egyik legnagyobbjára is.




Robert Kubica (Fotó: PKN Orlen) Robert Kubica (Fotó: PKN Orlen)


Kubica balesetének keserű évfordulóján a Sun című lapnak idézte fel a nehéz időszakot. Elárulta például, hogy a verseny közeledtével már nem is volt annyira biztos abban, mit is akar, mint amikor nevezett. „Napokkal a rali előtt egyszer úgy keltem föl, hogy nem is akartam menni. Furcsa érzés kapott el, de a baleset után nem voltam mérges vagy dühös magamra. Szó sem volt arról, hogy valaki fegyvert fogott rám. Jól emlékszem még erre. De a mentális és fizikális felépülésem során nem gondolkodtam ezen túl sokat. Kitörölni persze már nem tudom, hiszen az egész életemet megváltoztató pillanat volt, nemcsak versenyzőként, emberként is más lett minden.”


Kubica azért ralizott az F1 mellett, mert úgy érezte, versenyzőként fejlődhet a számára kevésbé otthonos szakágban. A verseny előtti megérzései viszont sajnos helyesnek bizonyultak.


Miközben navigátora sérülés nélkül megúszta a balesetet, ő kis híján az életével fizetett. Majdnem leszakadt a karja, a könyöke, válla és lába is eltört. Több mint egy óráig tartott csak a roncsokból történő kimentése, ami után úgy szállították kórházba, hogy öt liter vért veszített, és az orvosok már szinte lemondtak róla. Hogy a karját végül nem amputálták, az is csak a szerencsén múlt, két hétfős orvosi csapat mentette meg végtagját, mely azonban már sosem lehet a régi.




Robert Kubica balesete (Fotó: MTI/EPA,Tommaso Marinelli) Robert Kubica balesete (Fotó: MTI/EPA,Tommaso Marinelli)


Az igazi nehéz időszak viszont csak a következő években jött. Kubica maga sem tudja megmondani, pontosan hány műtéten esett át, a húsznál több beavatkozás ráadásul nem csak a sérült karját érintette, egyéb törései, sérülései miatt is szükség volt rájuk. Egyszer például több hónapra tolószékbe is kényszerült.


„Nagyon sok sötét pillanat volt, de leginkább mentálisan szenvedtem, nem fizikálisan” – vallotta be az egyszeres futamgyőztes. „A legrosszabbak azok a pillanatok voltak, amikor volt egy jó időszakom a felépülés szempontjából, majd nagy reményekkel, optimistán mentem egy újabb műtétre, de amikor utána felébredtem, épp az ellenkezőjével szembesültem. Mintha kést döftek volna a mellkasomba. Pozitívan indulsz, de a vége hat hónap visszalépés lesz…”


A sok szenvedés és a lelki hullámvasutazás során aztán eljött egy pont, amikor minden megfordult. „A felépülés során voltak jobb és rosszabb napjaim, de az igazi változást az hozta el, amikor elfogadtam, ami történt. Ezt követően elkezded felfedezni önmagad és újjáépíteni mindent. Az agyad elkezdi felfogni, hogy mik a korlátaid, és elfogadja őket. Azelőtt a jobb kezemmel emeltem föl egy poharat, ezen változtatnom kellett – úgy a hétköznapi életben, mint a vezetésben. Újraindításra van szükség, mert arra nincs mód, hogy visszatérj ugyanoda, ahol korábban voltál. El kell kezdened arra építkezni, ami megmaradt.”




Robert Kubica a 2017-es nyári hungaroringi teszten a Renault-val (Fotó: XPB) Robert Kubica a 2017-es nyári hungaroringi teszten a Renault-val (Fotó: XPB)


A vezetés szempontjából Kubica számára ez az áttörés 2017-ben jött el, amikor először kapott lehetőséget arra, hogy tesztelje „átprogramozott” testét egy F1-es autó volánja mögött. Előbb régi csapata, a Renault biztosított számára pályaidőt, aztán a Williamsnél kötött ki.


„Ahhoz képest, hogy volt három hónap, amikor nem jártam, valamint újabb két hónap, amit tolószékben töltöttem, elég korán elkezdtem vezetni. Ugyanolyan gyors voltam, mint előtte, amit még nehezebb volt elfogadni, hiszen megvoltak a korlátaim. Ezért is kezdtem a visszatérésem a ralival a Forma–1-es pályák helyett: nem akartam emlékeztetni magam arra, hogy mi lehetett volna, inkább új kihívásokra fordítottam a figyelmem. Olyan volt, mintha lenne egy nyílt sebed, ami minden egyes pályára lépéssel felszakad és vérezni kezd. El is felejthettem volna az F1-et, de ahogy egyre közelebb kerültem a versenypályához, egyre inkább úgy éreztem, hogy vissza akarok térni rá.”


És az érzései ekkor sem tévedtek. Kitartásával előbb egy williamses tartalékversenyzői szerepkört vívott ki magának, aztán további egy évig tartó türelme újra ajtót nyitott előtte, így március 17-én Ausztráliában pontot tehet a nyolc éve kezdődött rémálomszerű kitérő végére, és újra F1-es versenyzőként nézhet a tükörbe.


Abból viszont már egy más ember tekint rá vissza, mint 2011-ben. Egy mentálisan sokkal erősebb, küzdeni még jobban tudó, de a kis pozitívumokat is jobban értékelő versenyző, aki sokak számára lehet példakép is. „A balesetem érzelgősebbé tett. Előtte mintha gép lettem volna. Megnyertem a kanadai versenyt, és bár örültem neki, nem ünnepeltem meg. A baleset nagyban megváltoztatott. Ma már sokkal érzékenyebb és érzelmesebb vagyok. Meg kell tanulnod kezelni az érzéseidet. Én nem félek tőlük, és remélem, hogy pozitív hatással lesznek rám” – összegzett a pokolból a sportág csúcsára visszakapaszkodó lengyel.