A pornómilliomos és egy fura fazon – kikkel állt össze a Haas F1?

A pornóiparból érkező vállalkozó, hatalmas szakáll, egy nem ismert márka, egy alig kapható luxusital, kétségek és rejtélyes ellentmondások a cég körül, ám annál merészebb F1-es célok. Ki ez cég, amelynek kedvéért a Haas most teljesen átalakította arculatát?

Williams Storey Bernie Ecclestone-nal (Fotó: Rich Energy)

A Haas tavaly októberben jelentette be, hogy főszponzori megállapodást kötött a Rich Energy nevű energiaitalokat gyártó céggel. Günther Steiner csapatfőnök akkor fennállásuk eddigi legnagyobb üzletének nevezte az együttműködést, melynek súlyát a mostani arculatváltásuk is igazolta. „Eddig ez a legnagyobb megállapodásunk, ami bizonyítja, mennyire elismernek bennünket a kívülállók” – fogalmazott az olasz, hozzátéve, fiatal csapatként nem bővelkedtek eddig a szponzori lehetőségekben, mivel az őket megkeresők többsége azt gondolta, olcsók lesznek, aminek ők nem voltak hajlandók engedni.


A Rich Energy jó ideje, 2016 óta ott ólálkodott már a Forma–1 körül, keresve a betörés lehetőségét, ám eddigi ténykedésüket a szemöldökfelhúzós és fejrázós kétkedés kísérte, hitelességüket pedig sokan megkérdőjelezték.


A britek elsőként a Force India felvásárlását vették célba, miután kiderült, hogy a csapat Vijay Mallya bírósági ügyei miatt a csőd felé száguld. Eleinte befektetőként emlegették őket, majd ajánlatokat is tettek a csapatnak, ám már ekkor ellentmondásos helyzetbe kerültek, hiszen a silverstone-iak többször is igyekeztek elhatárolódni tőlük, azt állítva, hogy nem a csapatra, csak a hírverésre hajtanak.


Azt is megkérdőjelezték, hogy egyáltalán a rendelkezésükre áll-e a vásárláshoz és az istálló hosszú távú működtetéséhez szükséges pénz. A csődeljárás múlt nyári megindítása után a Rich Energy aztán konkrét ajánlattal is előállt. Állításuk szerint ők voltak az egyetlen érdeklődő, amely egy az egyben fel akarta vásárolni a gárdát, szemben a későbbi befutó Lawrence Stroll-lal, amely csak a tulajdonára, az eszközeire tett szert, és emiatt nevet volt kénytelen változtatni. Más kérdés, hogy a Force India élére állított csődbiztosok lazán félresöpörtek ajánlatukat, mondván, kicsit sem voltak komolyan vehetők…




A Haas új festése (Fotó: Rich Energy) A Haas új festése (Fotó: Rich Energy)


Nem ők voltak az egyetlenek, akik így gondolták. A felbukkanásuk után a világhálón folyt a találgatás arról, nem átverésről van-e szó, s ennek bizonyítására számos ellentmondásra rávilágítottak a kétkedők. A brit közönség jó része már azt furcsállotta, hogy hazai cégként sem hallott még soha a Rich Energyről, energiaitalát pedig szinte sehol sem lehet föllelni. Annak ellenére, hogy ők állítják, már 30 országban vannak jelen.


Honlapjukon számos nagy márkát említenek partnerükként, ám a másik oldalról szinte alig lehetett találni bizonyítékot arra, hogy ténylegesen partnerek, a megnevezett különböző szállodáknak és vendéglátó vállalkozásoknak pedig együttműködésük ellenére sem szerepel az itallapján az ő termékük.


Miközben azt hirdették, hogy 50 millió angol fontba került ultramodern gyáruk van, a Force Indiára pedig 8 számjegyű összeget terveztek fordítani, olyan pletykák is napvilágot láttak, hogy a cég bankszámláján a valóságban csak pár száz font található, bejelentett irodájuk pedig egy egyszerű birtok London mellett…




Fotó: Rich Energy Fotó: Rich Energy


A Force Indiá-s sztori után a Rich mégis nagy lépést tett F1-es célja megvalósítása felé. Miután biztossá vált, hogy a csapat nem lesz az övék, a McLarennel és a Williamsszel is tárgyalni kezdtek – utóbbi gárdával komolyabban. A főszponzor Martini év végi távozásában és a britek nehézségeiben látták meg az esélyt. Az egyik verzió szerint már kész megállapodást is Claire Williamsék elé tettek, ám miután kiderült, hogy a Haas fele annyi pénzzel is megelégedne, mint ők, átpártoltak az amerikaiakhoz. A másik verzió eltérő forgatókönyvet vázol: az italgyártó azt követően ment át a Haashoz, hogy a Williams biztosítékokat kért, valóban rendelkezésükre áll a kínált pénz.


Minden téren ellentmondások...


Akárhogy is történt, a Haas gyorsan nyélbe ütötte az üzletet – egyesek szerint gyanúsan gyorsan. Csak Austinban vették föl a kapcsolatot, és négy nap elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy egymás tenyerébe csapjanak. Günther Steinert az újságírók bombázták is a kérdésekkel, ám ő értetlenül hárított, állítva, maximálisan meg vannak győződve arról, hogy hiteles szponzorral van dolguk.


Steiner még a közelmúltban is bizonygatni volt kénytelen, hogy nem puszta átverésről van szó. „Magam is hallottam a híreket a Rich-ről, de minden rendben van. Már kaptunk is pénzt, és ők lettek a főtámogatóink” – nyilatkozta a BT dán lapnak.




Kevin Magnussen, Romain Grosjean, Williams Storey és Günther Steiner (Fotó: XPB) Kevin Magnussen, Romain Grosjean, Williams Storey és Günther Steiner (Fotó: XPB)


De akkor mi is ez a rejtélyes cég, és honnan a vagyona?


A Rich Energy ismeretlensége és a vele kapcsolatos kétségek részben arra vezethetők vissza, hogy egy egészen fiatal startupról van szó. Csak hat éve, 2012-ben törtek be a piacra. A vállalkozás két vezetője William Storey ügyvezető igazgató és David Sullivan milliárdos. Az ő személyiségük már önmagában is hozzájárul az ellentmondásossághoz.


A 40 esztendős Storey leginkább extravagáns megjelenéséről ismert, hosszú haja és szakálla alapján a ZZ Top rockegyüttes tagja is lehetne, a fellépései során általában viselt dzsekijei, bőrszerelése alapján pedig inkább néznénk egy motoros banda vezetőjének, mintsem üzletembernek. A sportban és a szórakoztatóiparban tett szert vagyonára, menedzsel többek között bokszolókat, együtteseket és művészeket is.


Az F1-es szerepvállaláshoz szükséges pénz, melynek létezését sokak vitatták, eközben üzlettársától, David Sullivantől eredhet. Ő a pornóiparon gazdagodott meg. Az 1970-es években az ilyen tematikájú magazinoknak közel a fele az ő tulajdonában volt. Huszonötévesen már 150 erotikus boltot is üzemeltetett, pornófilmeket árusított, és hamar milliomossá vált. Nyereségét aztán az ingatlanpiacba fektette, valamint felvásárolta a Daily Sport című sportlapot is, melytől 2007-ben vált meg.


De nem csak ily módon lett érintett a sport világában. Az 1990-es években ő a Birmingham City focicsapatának résztulajdonosa is volt, és 1993-ban ő akarta szerződtetni Diego Maradonát, akinek a legenda szerint még szerepet is kínált egy felnőttfilmben. Az argentin köszönte, nem kért a lehetőségből. A klubos részesedésétől 2009-ben szabadult, majd egy évvel később felvásárolt egy másik futballklubot, a West Ham Unitedet. Vagyonát jelenleg 1,2 milliárd euróra becslik, vagyis hiába a Rich Energy gyengének tűnő anyagi háttere, látható, hogy igenis van biztos pénzforrásuk.




Williams Storey a McLaren gyárában (Fotó: Rich Energy) Williams Storey a McLaren gyárában (Fotó: Rich Energy)


A Haas főszponzori megállapodása kapcsán egyébként sem szabad a Marlboro vagy a Vodafone korábbi százmilliós nagyságrendű támogatásaira gondolni. Manapság egy kisebb csapat már 10 és 20 millió dollár közötti összegért is felveszi egy szponzor nevét, és mint azt a Force India esete bizonyítja a BWT-vel, akár az autóját is hajlandó átfesteni.


Hogy a Rich pontosan mekkora összeggel támogatja új partnerét, arról nincs hivatalos információ, ám befektetésének célja annál világosabb: az F1-et használva szeretnének globális ismertségre szert tenni, hosszabb távon pedig szeretnének versenyre kelni az olyan, a királykategóriában már régóta jelenlévő energiaital-gyártókkal, mint a két csapatot is működtető Red Bull, valamint a Mercedest támogató Monster.


William Storey képesnek tartja magukat erre, állítása szerint termékeik minőségét tekintve máris előttük járnak. Italukat prémium energiaitalként hirdetik, melynek legfőbb jellegzetességét abban látják, hogy törekednek a természetesebb minőségi összetevők használatára, a cukormennyiség visszaszorítására és a jellemző mellékíz kiküszöbölésére.




Fotó: Rich Energy Fotó: Rich Energy


„Az elsődleges célunk, hogy a Red Bull brit prémium vetélytársa legyünk, és hirdessük a brit minőségre épülő márkaképünket. Marketingszempontból elégedettek vagyunk, a termékünk csodálatos, a márkánk is csodálatos, de ennél többre van szükségünk. A háztartásokban is ismert névvé kell válnunk ahhoz, hogy versenyre tudjunk kelni az eladásokat tekintve a nagy vállalatokkal” – avatott be Storey, milyen célok is állnak az F1-es szerepvállalásuk mellett.


Kiemelte, miközben a Red Bull 9 milliárdos nagyságrendben adott el italokat az előző évben, ők mindössze ötvenmillió doboznál tartanak. Azt is elismerte, hogy még a vállalkozásuk elején járnak, és az első lépést számukra a brand megteremtése és megismertetése jelentette, s csak ezután tervezi felfuttatni a céget, terjeszkedni, jövedelmezővé válni, új üzletekbe fogni – akár a Red Bull mintájára.


Amint azt a csütörtökön prezentált új festés bizonyítja, kétes háttér ide, bizonytalanságok és ellentmondások oda, a Haasszal kötött egyezségük nem csalás, nem ámítás, nagyon is valós. Szerződésük „több évre” szól, annak sikeréről viszont csak az idő fog dönteni. A merész vállalkozás nyilvánvalóan ugródeszkának használja az amerikai csapatot és az F1-et, a sportág jelenleg nem éppen széles palettáját pedig kétségkívül színesíteni fogja a maga módján.


Az istálló szempontjából pedig igazi mérföldkövet jelent (még ha talán kisebbet és olcsóbbat is…), hiszen 2016-os megalakulásuk óta most először nem a tulajdonos Gene Haas gépgyártó cége áll csupán mögöttük, saját, az arculatukat is megszabó főtámogatójuk van, ami újabb lépés számukra azon érzés megerősítésére, hogy mostanra ténylegesen megérkeztek az F1-be.




Fotó: XPB Fotó: XPB