Öt éven belül a negyedik csapatfőnökét nevezte ki a Ferrari 2019 elején. Maurizio Arrivabenének túl sokba került, hogy 2017 után tavaly is elbukta az egyéni és konstruktőri címet, tovább nyújtva ezzel a csapat nyeretlenségi sorozatát. Az eszközök már 2018-ban is rendelkezésére álltak a Scuderiának ahhoz, hogy Kimi Räikkönen 2007-es és a csapat 2008-as legutóbbi sikere után újra bajnoki győzelmet ünnepeljen, ám az utolsó lépést továbbra sem sikerült megtennie.
Ez a feladat most a technikai igazgatóból előléptetett Mattia Binottóra vár. Higgadt és lojális szemléletmódjával jó vezető hírében áll, emellett szemtanúja volt az istálló utolsó nagy sikerkorszakának, a Michael Schumacher-érának is. Érkezése egyes források szerint máris megnyugtatta a kedélyeket Maranellóban. A nyomás viszont nem lesz kisebb rajta, mint Arrivabenén volt: több mint egy évtizedes átkot kéne megtörnie csapatának, miközben olyan feladatokkal is meg kell birkóznia, amik eddig távol álltak tőle.
Hogy Binotto végül milyen főnökként fog bevonulni az istálló történetébe, az csak később fog kiderülni. Azt viszont már tudjuk, hogy statisztikai szempontból nagyjából hol foglal helyet elődje. Arrivabene négy szezonon át irányította a gárdát, ez alatt összesen 80 futamot teljesítettek és 14-szer nyertek. Ez a győzelmi átlagot tekintve a 9. helyre rangsorolja őt a mindenkori csapatfőnökök vagy csapatmenedzserek listáján.
Maurizio Arrivabene (Fotó: XPB)Az istállót 1950-es megalakulása óta 21 különböző vezető irányította (tegyük hozzá, jó ideig Enzo Ferrari alatt), közülük – az egyéni és csapatbajnokságot is figyelembe véve – mindössze 10 volt képes bajnoki címet is nyerni. Arrivabene végzete az lett, hogy neki nem sikerült.
Ha csak a puszta matematikát nézzük, a legjobb mérleggel Eraldo Sculati rendelkezik, aki versenyei 71,4%-át megnyerte. Más kérdés, hogy mindössze 1956-ban irányította a csapatot, és csak hét versenyen.
Ha ezt is számításba vesszük, nyilvánvaló, hogy a Scuderia történetének legsikeresebb vezérét Jean Todtnak hívják. A francia munkájáról mindent elmond, hogy ő volt a Ferrari eddig legtovább pozícióban lévő csapatvezetője: 1993-tól 2006-ig 15 szezonon keresztül irányított, 245 versenyéből 98-at megnyert (40%-os arány), és összesen 13 bajnoki elsőséget zsebelt be.
Jean Todt, Michael Schumacher és Rubens Barrichello 2001-es hungaroringi bajnoki ünneplése (Fotó: XPB)Az ő ideje alatt Luca di Montezemolo már elnökként dolgozott, a Niki Lauda nevével fémjelzett korábbi sikerkorszakban viszont még ő is csapatmenedzserként tevékenykedett. 1974-es és 1975-ös szezonjában 29 versenyből 9-et nyert meg a Scuderia, és két bajnoki címet is szerzett. 31%-os győzelmi mutatóját utódainak, az 1977-ben irányító Guido Rosaninak és Daniele Audettónak sikerült túlszárnyalnia (Todthoz hasonlóan 40%), megközelítenie pedig csak az 1977-es vezetőnek, Roberto Nosettónak és az 1989-től 1991-ig Nigel Mansell-lel és Alain Prosttal is együtt dolgozó Cesare Fioriónak.
Enzo Ferrari halála óta egyébként Binotto mindössze a 8. csapatfőnöke a Ferrarinak. Az istállót eddig csak két külföldi irányította, a francia Todt mellett a svájci Peter Schetty volt a másik. Binotto bár svájci születésű és ott is nőtt föl, olasz útlevele miatt igazi külföldinek nem lehet őt nevezni. Egyvalamiben így is különlegesnek számít: Claudio Lombardi 1991-es kinevezése óta ő az első, aki technikai igazgatóból vált csapatfőnökké.
Sikereket tekintve Todt nem lesz egyszerű mérce számára, ha viszont hosszú és nem kényszerből befejezett pályafutást akar főnökként, Stefano Domanicalit és Maurizio Arrivabenét is muszáj lesz túlteljesítenie. És hogy mit kell ehhez tennie? Vélhetően túl kéne szárnyalnia kettejük 17% fölötti győzelmi mutatóját is, és ha biztosra akar menni, egyéni címhez kell segítenie valamely versenyzőjét. Domenicalinak tudniillik még a 2008-as csapatbajnoki győzelem is kevés volt ahhoz, hogy ne menesszék.
A Ferrari-csapatfőnökök statisztikája:
1950-1951, Federico Giberti: 12 futam, 3 győzelem, 0 bajnoki cím
25%-os győzelmi mutató, 0 bajnoki cím/év
1952-1955, Nello Ugolini: 30 futam, 17 győzelem, 2 bajnoki cím
56,7%-os győzelmi mutató, 1 bajnoki cím/év
1956, Erlado Sculati: 7 verseny, 5 győzelem, 1 bajnoki cím
71,4%-os győzelmi mutató, 0 bajnoki cím/év
1957, Mino Amorotti: 7 verseny, 0 győzelem, 0 bajnoki cím
0%-os győzelmi mutató, 0 bajnoki cím/év
1958-1961, Ramolo Tavoni: 25 futam, 7 győzelem, 2 bajnoki cím
28%-os győzelmi mutató, 0,5 bajnoki cím/év
1962-1966, Eugenio Dragoni: 43 futam, 6 győzelem, 2 bajnoki cím
14%-os győzelmi mutató, 0,4 bajnoki cím/év
1968-1970, Franco Gozzi: 34 futam, 5 győzelem, 0 bajnoki cím
14,7%-os győzelmi mutató, 0 bajnoki cím/év
1971-1972, Peter Schetty: 23 futam, 3 győzelem, 0 bajnoki cím
13%-os győzelmi mutató, 0 bajnoki cím/év
1973: Sandro Colombo: 15 verseny, 0 győzelem, 0 bajnoki cím
0%-os győzelmi mutató, 0 bajnoki cím/év
1974-1975, Luca di Montezemolo: 29 futam, 9 győzelem, 2 bajnoki cím
31%-os győzelmi mutató, 1 bajnoki cím/év
1976, Guido Rosani/Daniele Audetto: 15 futam, 6 győzelem, 1 bajnoki cím
40%-os győzelmi mutató, 1 bajnoki cím/év
1977, Roberto Nosetto: 17 futam, 5 győzelem, 2 bajnoki cím
29,4%-os győzelmi mutató, 2 bajnoki cím/év
1978-1988, Marco Piccinini: 173 futam, 26 győzelem, 4 bajnoki cím
15,6%-os győzelmi mutató, 0,4 bajnoki cím/év
1989-1991, Cesare Fiorio: 36 futam, 9 győzelem, 0 bajnoki cím
25%-os győzelmi mutató, 0 bajnoki cím/év
1991: Claudio Lombardi: 12 futam, 0 győzelem, 0 bajnoki cím
0%-os győzelmi mutató, 0 bajnoki cím/év
1992-1993, Sante Ghedini: 24 verseny, 0 győzelem, 0 bajnoki cím
0%-os győzelmi mutató, 0 bajnoki cím/év
1993-2007, Jean Todt: 245 futam, 98 győzelem, 13 bajnoki cím
40%-os győzelmi mutató, 0,87 bajnoki cím/év
2008-2014, Stefano Domenicali: 115 futam, 20 győzelem, 1 bajnoki cím
17,4%-os győzelmi mutató, 0,14 bajnoki cím/év
2014, Marco Mattiacci: 16 futam, 0 győzelem, 0 bajnoki cím
0%-os győzelmi mutató, 0 bajnoki cím/év
2015-2018, Maurizio Arrivabene: 80 futam, 14 győzelem, 0 bajnoki cím
17,5%-os győzelmi mutató, 0 bajnoki cím/év
2019-, Mattia Binotto: ?