Az F1 leghosszabb kihagyásai: Kubica a dobogón sincs

Több mint 8 év telt el Robert Kubica legutóbbi és küszöbön álló mostani F1-es rajtja között. Hatalmas időnek tűnik, ám a lengyel így sem fért fel vele a vonatkozó ranglista dobogójára…


Vasárnap Melbourne-ben Robert Kubica 3045 nap kihagyást követően vesz részt újra egy Forma–1-es versenyen. Ennyi idő telt el a ralibalesete előtt teljesített máig utolsó, 2010 novemberében futott Abu-dzabi Nagydíja óta.


Miközben sportszempontból talán ez a bajnokság történetének egyik legnagyobb visszatérése, a kihagyás hosszát tekintve nem az. A vonatkozó rekordot 3767 nappal a holland Jan Lammers tartja, aki több mint egy évtized után kapott újra lehetőséget az F1-ben. Rajta kívül további két versenyző, Luca Badoer és Pete Lovely is Kubica előtt áll a rangsorban.


A két F1-es verseny közötti leghosszabb kihagyások:


1. Jan Lammers: 10 év 3 hónap és 22 nap (1982, 1992)


2. Luca Badoer: 9 év 9 hónap és 23 nap (1999, 2009)


3. Pete Lovely: 8 év és 10 hónap (1960, 1969)


4. Robert Kubica: 8 év 4 hónap és 3 nap (2010, 2019)


5. André Pilette: 7 év 11 hónap és 13 nap (1956, 1964)


6. Peter Revson: 7 év és 27 nap (1964, 1971)


7. Eppie Wietzes: 7 év és 26  nap (1967, 1974)*


8. Mike Hailwood: 6 év 3 hónap és 6 nap (1965, 1971)


9. Narain Karthikeyan: 5 év 5 hónap és 25 nap (2005, 2011)


10. Wolfgang Seidel: 4 év 10 hónap és 13 nap (1953, 1958)


Alaposabban is áttekintve a tíz legnagyobb visszatérőt, megállapítható, közülük csak kevesek esete hasonlítható Kubicáéhoz.


KOZVETITESEINK


Jan Lammers


A holland 1979-ben mutatkozott be az F1-ben a Shadow-csapattal, majd két évet töltött az ATS-nél, 1982-ben pedig a Tehodore-hoz igazolt. Utána a CART-sorozatban versenyzett, valamint a sportautó-világbajnokságban, ahol 1988-ban meg is nyerte a Le Mans-i 24 órást. Aztán 1992-ben bő tíz év távollét után újra az F1-ben tűnt föl a March-csapattal az év utolsó két versenyén. A következő évre is szerződése volt velük, ám az istálló megszűnése miatt második karrier már nem lett belőle.


Luca Badoer


Luca Badoer is beugróként kapott lehetőséget a hosszú távollét utáni visszatérésre. Az olasz az 1990-es években hazája egyik reménységének számított, ám hiába mutatkozhatott be a királykategóriában, csak olyan kis csapatoknál kapott szerepet, mint a Scuderia Italia, a Forti és a Minardi. 1999-ben utóbbinál zárt pont nélkül egy évet, majd egy évtizeden át a Ferrari tesztversenyzője volt, ahol aktívan segítette a csapat 2000-es években látott diadalmenetét.


Miután barátja, Michael Schumacher csigolyaproblémái miatt nem tudta helyettesíteni a 2009-es hungaroringi baleste után Felipe Massát, a csapatot jól ismerő Badoerre bízták a hálátlan feladatot. Az olasz reménytelenül lassúnak bizonyult, nem tudott alkalmazkodni a KERS-sel fölszerelt, amúgy sem túl versenyképes masinához, így visszatérése neki is csak két versenyig tartott, majd átadta a volánt Ginacarlo Fisichellának, aki szintén képtelen volt pontot szerezni.




Luca Badoer (Fotó: XPB) Luca Badoer (Fotó: XPB)


Pete Lovely


A kevésbé ismert amerikai azon versenyzők táborába tartozott, akik csak alkalmi résztvevőkként kaptak szerepet az F1-ben. Először az 1959-es Monacói Nagydíjon kísérletezett az indulással, ám kvalifikálni nem tudta magát a futamra, így debütálására 1960-ban az Amerikai Nagydíjon került sor. Úgy tűnt, ez marad az egyetlen nagydíjrajtja, ám 1969-ben Kanadában egy privát Lotus-autóval újra harcba indult, és a 7. helyen zárta a versenyt. Abban az évben még az Egyesült Államokban és Mexikóban is indult, majd 1970-ben és 1971-ben még további hat helyszínen próbálkozott, ám rendszerint kvalifikálni sem tudta magát a versenyekre.


André Pilette


A belga 1956-ig minden évben próbálkozott egy-két F1-es versennyel. Legjobb eredményét az 1954-es Belga Nagydíjon érte el, amelyen 5. lett. 1956-os franciaországi rata után aztán hosszú szünet következett. Bár 1961-ben és 1963-ban összesen három nagydíjra próbálta kvalifikálni magát, valós visszatérésére csak 164-ben került sor: hazai versenyén kiesett. Ezt követően még volt két sikertelen próbálkozása, és F1-es pályafutása véget is ért.


Peter Revson


Az egyik ismertebb név a listán, és az egyik legsikeresebb is. Az amerikai 1964-ben mutatkozott be a Forma–1-ben, ám miután csak kieséseket és top 10-en kívüli eredményeket könyvelt el, visszatért az Egyesült Államokban, és hét éven át ott versenyzett tovább. A sportautózásban és az IndyCarban is sikereket ért el, majd 1971-ben egy amerikai F1-es versenyen lehetőséget kapott a Tyrrelltől.


A listán előtte szereplő kollégákkal ellentétben az ő pályafutása beindult a visszatéréssel. Két teljes szezon következett a királykategóriában, melynek során 6 dobogós helyezést szerzett, 1973-ban pedig a McLaren színeiben három futamot is nyert. 1974-ben év elején még volt két futama, aztán a Dél-afrikai Nagydíjon utolérte a végzete: Shadow-jának felfüggesztése eltörött, és a falnak csapódva életét vesztette.


Eppie Wietzes


Ne hibáztassa magát az F1-es szurkoló, aki még sosem hallott a kanadairól. F1-es pályafutása mindössze arra a két versenyre korlátozódott, mely között eltelt a listára kerülést érő több mint hét év. 1967-ben és 1974-ben is a Kanadai Nagydíjon vett részt.


Ha valaki számára mégis ismerősen csengene a neve, az egy másik történelmi jelentőségű mérföldkő miatt lehetsőges: az 1973-as Kanadai Nagydíjon ő volt az a személy, aki a Porsche 914-est kormányozta a Forma–1 történetének legelső biztonsági autós bevetése alkalmával.


Mike Hailwood


A másik ismert név a listán. A brit motorversenyzőként szerzett hírnevet, ám 1963 és 1965 között párhuzamosan versenyzett autókkal és négykerekűekkel. Az F1-ben az 1963-as Brit Nagydíjon mutatkozott be, majd hosszabb szünetet tartott, három kategóriában nyert 9 motoros világbajnoki címet, hogy aztán 1971-ben újra F1-es versenyzővé váljon. A motorral és az F1-ben is világbajnokságot nyerő John Surtees csapatának autóját vezette három éven át, majd 1974-ben a McLarennél fejezte be 2 dobogós helyet hozó pályafutását.




Narain Karthikeyan (Fotó: XPB) Narain Karthikeyan (Fotó: XPB)


Narain Karthikeyan


India legelső F1-es versenyzőjeként 2005-ben a Jordan csapatánál mutatkozott be – nem kis mértékben szponzorainak köszönhetően. Később szolgálta a Williams és a Spyker csapatait tesztversenyzőként, majd 2011-ben a HRT adta meg neki a lehetőséget a visszatérésre.


Év közepén viszont félreállították, hogy a Red Bull közbenjárására helyet biztosítsanak egy bizonyos Daniel Ricciardónak. Karthikeyan 2012-ben aztán visszatért, és teljes szzont futott. Legjobb eredményét a 2005-ös csonka Amerikai Nagydíjon elért 4. helye jelentette.


Wolfgang Seidel


Összesen 12 F1-es versenyen vett részt a német, aki 1953-ban hazai futamán állt először rajthoz. 1958—ban két további futama volt, majd 1960 és 1962 között még további 9 nagydíjon vett részt, pontot sosem szerzett.

Kapcsolódó tartalom